Szívdobbanás

Nagyapa és unokája

Mikor másnap délelőtt megérkeztünk apuék elé, Dávid már útra készen várt ránk a kapuban. Farmernadrág volt rajta egy fekete inggel és a bőrdzsekije, ami most a karján pihent. Timi mellette állt egy ajándéktáskával a kezében.

- Ugye az nem az, amire gondolok? – sóhajtott Dani.

- Gondolod, üres kézzel állítunk be? Timi biztos csinált sütit – szálltam ki a kocsiból és szorosan megöleltem Dávidot.

- Szia, anyu. Nagyon, nagyon hiányoztál – ölelt meg még szorosabban.

- Hm? Ilyen nagyon? – kuncogtam.

- Még ennél is jobban. Szia, Dani bácsi – integetett.

- Helló kishaver – mosolygott rá. – Jó napot – köszönt oda Timinek is.

- Csak simán, szia – vágta rá Timi. – Figyelj összekészítettem egy csomagot Dani apukájának – nyomta a kezemben.

- Oda fogom adni – pusziltam meg és visszaültem a kocsiba. – Na, kényelmes az új gyerek ülés? – néztem hátra Dávidra.

- Igen. De miért új?

- Mert Dani úgy gondolta, hogy jól jöhet, ha az ő kocsijában is van egy ülés – húztam össze a szemem.

Ez miatt még mindig haragudtam Danira. Reggel miután készített nekem reggelit elrángatott egy babaáruházba (persze nem igazi babákat árultak) és megkért, hogy segítsek ülést választani. Az ülés fekete színű volt, állítható fejtámlával és extra biztonságos övvel. És ha már ott voltunk Dani beszerzett pár társasjátékot is, amik most a csomagtartóban lapultak. Elmondása szerint, ezeket a játékokat mindig meg akarta venni, de hülyén jött volna ki, ha játékot vesz magának, ezért most ráfoghatja, hogy Dávid kapja. Az se lesz gond, ha ő nem játszik vele, mert Dani ellesz vele és nem fog a sarokban porosodni.

- Milyen a nagypapa? – kérdezte Dávid.

- Nyugi jól kifogtok jönni egymással. Valószínűleg már tülkön ülve várja a veled való találkozást – mosolygott rá Dani. – Egyébként olyan, mint én, csak idősebb és bölcsebb kiadásban.

- Anyu te ismered?

- Igen édesem, találkoztunk már párszor – bólintottam. – Nem lesz, semmi gond nekem elhiheted – mosolyogtam hátra fordulva. – Ugye nem félsz?

- Nem, nem félek. Kíváncsi vagyok. Örülök, hogy megismerhetem a másik nagypapámat. Van nagyi is?

- Az én anyukám már a mennyországban van. A két nagymama most együtt teázik és megosztják egymással a ciki történeteket – mosolygott.

- Sajnálom – pislogott nagyokat Dávid.

- Köszönöm kishaver.

Dani és az édesapja Törökbálinton laktak, így amíg autókáztunk megettük az egyik tálca sütit, amit Timi csomagolt el. Nem, nem én akartam, de Dani éhes volt és megkívánta az almás lepényt, így hát kicsomagoltam és elpusztítottuk a tálca tartalmát. Törökbálintra érkezve egy ideig autókáztunk majd a Tesco mellett lefordultunk egy utcába és pár percen belül lelassítottunk egy ház előtt. Dani kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa a nagykaput, majd beállt a garázsba, ami a két ház között húzódott meg. Olyan volt, mint valami összekötő a két ház között. Az egyik ház kék színű volt, a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőt muskátlik borították. Macskaköves járda haladt el a ház mellett, az udvar pedig tele volt növényekkel és rengeteg ibolyával. A másik ház pedig úgy tűnt, hogy éppen felújítás alatt áll és a gyanúm beigazolódott, amikor Dani követte a tekintetem.