Szívdobbanás

Szerelmünk gyümölcse

Iszonyúan nehéz volt nem beszélni az elkövetkező pár napban, de biztosra akartam menni mielőtt elmondom Daninak a nagy hírt. Pedig mikor hazaérkezve megláttam Danit, azonnal a nyakába ugorva akartam neki elújságolni, de visszafogtam magam és hallgattam. Egészen máig. Ugyanis ma voltam a nőgyógyászomnál, aki megerősítette, hogy várandós vagyok, a magzat már egy hónapos és pár napos. Hazafelé tartva azon agyaltam, hogy vajon mikor is foganhatott meg, végül arra jutottam, hogy biztosan a medencében. Akkor, amikor beszéltünk is róla. A telefonom csörgése szakított ki a merengésemből. Kolos hívott.

- Szia. Mi a helyzet? – kérdeztem miután fogadtam a hívást.

- Szia. Egy gyors kérdés. Érdekelne téged egy sorozat főcímdalának a feléneklése? Sokat kapnál érte, a legújabb projektem lesz.

Sokáig hallgattam, a lehetőségeimet latolgattam. Oké, valamilyen szinten tényleg rendeződött a viszonyom Kolossal, de teljesen soha nem fogok tudni megbízni benne.

- Mit kérsz cserébe?

- Ugorjunk, kérlek. Érdekel vagy sem?

- Küld át a kiadónak a részleteket – kértem.

- El is van küldve. Egyébként tanár diák kapcsolatos sztori lesz. Még így sem érdekel jobban?

- Szia, Kolos. Hamarosan megkapod a válaszom – köszöntem el és kinyomtam a telefont.

Na, jó, igen. Így, hogy megtudtam mi lesz a sorozat témája máris jobban tetszett az egész. Már nem mintha amúgy nem vállaltam volna el, de így talán egy kicsikét még jobban szeretném. Véleményem szerint egyáltalán nem elitélendő, ha egy tanár és egy diák egymásba szeret. Sőt itt az élő bizonyíték arra, hogy igenis lehetséges, és igenis tud tartós lenni egy ilyen kapcsolat. Ha esetleg Dani érzelmei nem lettek volna komolyak az irányomba, akkor mégis miért várt rám éveken keresztül? Egyre lelkesebben lépkedtem hazafelé, miközben a gondolataim a jogsi felé kanyarodtak. Eddig nem mertem elkezdeni, de most már jó lenne, ha tudnék autót vezetni. Lenne rá elég pénzem, hogy fizessem, nem kéne kölcsön kérnem aputól, vagy Milántól. Mosolyogva tettem a kezem a hasamra, majd belöktem a kaput és sietve visszacsuktam, hogy ki ne szökjön a kiskutya, aki tegnap érkezett meg hozzánk. Dávid Kaspernek nevezte el, egyébként labrador volt. Mosolyogva kaptam a karomba és nyomtam egy puszit a kobakjára, amíg ő a kezemet nyaldosta.

- Szia Kasper – köszöntem, majd letettem a földre, had rohangáljon és a bejárat felé siettem.

Szerencsére volt elég időm elkészülni mielőtt a srácok hazaértek volna.

Mikor négy után hazaérkeztek a többiek én már megterített asztallal vártam őket a teraszon. Rántott csirkeszárnyat készítettem, sült krumplival és salátával, mellé pedig limonádét csináltam, desszert gyanánt pedig epermisut. Az olyan, mint a tiramisu, csak a babapiskótát rum aroma helyett, vaníliás lébe áztattam, a tetejére pedig kakaó helyett, epret tettem, ahogy a töltelékbe is. Éppen Kaspernek tettem ki tápot, amikor Dávid beszaladt a házba, és engem figyelmen kívül hagyva azonnal a kutyával kezdett foglalkozni.

- Neked is, szia – kiáltottam utána, mire megfordult és gyorsan megölelt.

- Szia.

- Isteni illatok vannak – ölelt át hátulról Dani, kezét pedig a hasamra csúsztatta.

Boldogan mosolyogva hunytam be a szemem, kezemet a kezére tettem. Dani megpuszilta az arcom, majd megcsókolt, miközben kezével a hasamat cirógatta. Megfordultam a karjaiba és átöleltem a nyakát.