Szívdobbanás

Maximus falatozója

Fogalmam se volt róla, hogy Dani mikor akar találkozni, így feleslegesnek tartottam, hogy ébresztőt állítsak be. Gondoltam majd hív, hogy mikorra ér ide. 10 óra fele dobott ki az ágy és teljesen kipihent voltam. Emlékszem zaklatott álmom volt, ám aztán hirtelen megnyugodtam és utána már csak szépeket álmodtam. A kávé illatát követve lementem a lépcsőn és meglepetten néztem Danira, aki az asztalnál ülve éppen keresztrejtvényt fejtett. Milán szobájának ajtaja csukva volt, a kulcsa sem volt a helyén. Tehát Dani valamikor nyolc óra fele jöhetett, ha most itt van.

- Jó reggelt – köszöntem.

- Jó reggelt – pillantott fel mosolyogva. – Ki az? Leiner Laura egyik sikeres könyvének szereplője. Ismertetőjele: márkcsintás.

- Nagy Márk – vágtam rá és töltöttem magamnak egy bögre kávét. – Mióta vagy itt?

- Hát...

- Dani? – ültem le vele szembe és kérdőn meredtem rá.

- Nem fogsz kiakadni?

- Miért tenném?

- Mert este kilenc óta itt vagyok. Milánnal beszélgettünk, aztán mikor inni jöttem, hallottam, hogy rosszat álmodsz és felmentem, majd ott maradtam, hogy nyugodtan tudj aludni. Ne haragudj, szólnom kellett volna, de... nem akartak felébreszteni.

- Dani, te is tudod, hogy ez nem megoldás. Nem lehetsz itt minden este, és allhatsz velem egy ágyban.

- De használ nem? – nézett a szemembe.

- Dani – kaptam el róla a tekintetem. – Készítek reggelit – álltam fel.

- Zavar téged, hogy egy ágyban alszunk? – szegezte nekem a kérdést.

- Nem kérdezhetsz tőlem ilyet – ráztam meg a fejem. – Ez nem tisztességes – fordultam felé.

- Bogi szükséged van rám. Tudom! És ha az kell, hogy melletted aludjak, mert így tudok neked segíteni, akkor megteszem, mert fontos vagy nekem. Egyáltalán nem kell emiatt feszengened. Személy szerint én örülök annak, hogy mellettem nyugodtan tudsz aludni – állt fel és megállt velem szemben.

- Örülsz neki? – ráncoltam a homlokom.

- Igen, mert így tudom, hogy megbízol bennem. Mikor alszol, biztonságban érzed magad mellettem, ami azt jelenti, hogy bízol bennem és a bizalmad nekem mindennél többet ér – simította az arcomra a kezét.

Könnyes szemekkel simultam a tenyerébe és szorosan behunytam a szemem. Dani közelebb lépett hozzám, másik kezét a derekamra tette és maga felé húzva átölelt. Az arcomra simuló keze átcsúszott a tarkómra és belegabalyodott az amúgy is kócos hajamba. A mellkasának döntöttem a fejem és sóhajtottam egy nagyot. Bajban voltam, hatalmas nagy bajban. Ugyanis jól esett Dani közelsége és többet akartam. Felrémlett előttem, hogy milyen volt, amikor megcsókolt engem az éjféli mise után 7 évvel ezelőtt. Akkor teljesen össze voltam zavarodva, nem tudtam melyiküket szeretem. Talán jobb lett volna, ha nem Kolosnál kötök ki, hanem inkább továbbra is a tiltott után sóvárgok. Akkor most nem lenne ez és akkor nem lenne az én okos kisfiam se az életem részese. Csakis Dávid miatt nem csináltam volna mindent másként, örültem, hogy ő megjelent az életembe és boldogságot hozott a szívembe. A kisfiam volt az én mindenem, akiért tűzbe mentem volna.

- Csinálok reggelit – suttogtam és az ajkam Dani mellkasának nyomódott, ahogy beszéltem, szinte olyan volt mintha megcsókoltam volna.