Szívdobbanás

Micsoda hír!

Egymás után többször is újra néztem a videót, amit Dani vett fel nem is olyan régen. Úgy döntöttünk meglepjük a közönségemet, (bár még nem voltak valami sokan, de azért szépen gyülekeztek az oldalaimon a követők) és feldolgozunk nekik egy dalt. Helyszínül a tópartot választottuk, a telefont egy állványra tettük, ami mindig volt Dani kocsijában. Ahogy egy komplett kamerafelszerelés is, de most nem akartuk vele bajlódni. Ez csak egy egyszerű dal volt, spontán, és nem jó előre kigondolt. Rácz Gergőtől a Csak állj mellém című dalát dolgoztuk fel, zenei alap alatta pedig Dani gitárszója volt.

- Szerintem ez pont tökéletes – jegyezte meg Dani a vállamra támasztva az állát.

- Azt hiszem, igazad van – biccentettem és kilépve a videóból és felmentem a Facebookra. – Mit írjak hozzá?

- Szerintem felesleges egy kisregény. Add ide – vette ki a kezemből a mobilt majd elkezdett pötyögni.

Mikor visszaadta elolvastam a szöveget. „Sziasztok! Fogadjátok nagy szeretettel, Magyar Dániellel való közös feldolgozásomat <3 Megosztani ér. Alig várom, hogy végre személyesen is találkozhassam veletek!" Ezt olvasva felmerült bennem, hogy Dani nem-e gondolatolvasó. Olyan mintha én írtam volna. Vagy tényleg ennyire jól ismerne engem Dani?

Megjelöltem a bejegyzésben Danit majd megosztottam a bejegyzést és félre tettem a telefont, és amíg arra vártam, hogy fel töltse a videót kimentem Wc-re, majd miután végeztem csatlakoztam Danihoz, aki az erkélyen volt és éppen telefonált.

- Komolyan? Apa ez nagyszerű hír – nevette el magát Dani.

Én is elmosolyodtam bár nem tudtam miről van szó, de ha Dani örült, akkor én is örültem. Hátulról öleltem át a derekát és a hátának támasztottam a fejem, ő pedig egyik kezét a kezemre tette, majd megfordult és a mellkasához húzott.

- Igen itt van velem. Ki fog ugrani a bőréből, ha ezt meghallja – kuncogott. – Mindjárt meg is nézem az e-maileimet és gyorsan átolvasom a részleteket. Köszönöm, hogy szóltál apa. Odahaza minden rendben? Dávid jól viselkedik? Nagyon helyes, mond meg neki, hogy én és Bogi is ezerszer pusziljuk. Holnap érkezünk.

Ja, igen, holnap. Az elmúlt pár napban ki sem mozdultunk a faházból. Egyikünknek se volt kedve autókázni, vagy pedig emberek közé menni. Tökéletesen elvoltunk itt a faházban, sétálgattunk az erődben, piknikeztünk a tónál és csak vásárolni ugrottunk el. Sokkal jobban tetszett nekem ez így, mintha teszem fel elautókáztunk volna Bélapátig, majd vissza. Egerbe már mindketten jártunk Danival, a várat is megnéztük már, strandra menni meg nem volt kedvünk. Majd holnap mikor innen kijelentkezünk, megyünk el a Barlangfürdőbe és eltöltünk ott pár órát, de ennyi. Másnak talán unalmas, de nekünk ez volt a kikapcsolódás és hiába mondják a nagyokosok, hogy nem lesz hosszú távú kapcsolat, olyanok közt, akiknél nagy a korkülönbség. Köztünk nagy, kilenc év van köztünk és mégsem érzem azt, hogy ne működne. Azt mondják, hogy ha idősebb a pasi, akkor az már családod akar alapítani és otthon tölteni az estét, míg a fiatal lány folyton bulizni akar, és belevetni magát az éjszakába. Hát én nem ilyen vagyok. Szeretek otthon lenni, de szeretek bulizni is. Dani pedig szintén így van ezzel, ráadásul ő menedzser is, szóval neki bírnia kell az esti koncertek és fellépések miatt. Most közösen megbeszéltük, hogy maradunk és nem járkálunk mindenfele.

- Találd ki mi történt – mosolygott le rám Dani.

- Az arcodból ítélve valami jó dolog – mosolyogtam vissza rá.

- Kapaszkodj meg Bogi – nézett mélyen a szemembe és két keze közé fogta az arcom. – Érkezett egy felkérés egy olyan eseményre, ahol rengeteg tini szokott összegyűlni – kezdte titokzatosan.