Szívdobbanás

Első lépés a cél felé

Megkértem Milánt, hogy ahelyett, hogy haza vinne, vigyen egyenesen a Hope Records-ba, mert tudtam, hogy Dani úr bent van és én minél előbb alá akartam írni a szerződést. Daninak nem jeleztem, meglepetést akartam szerezni neki és a fiamnak is. Milán a mélygarázsban parkolta le a kocsit, majd mindketten a lift felé indultunk és ekkor jöttem rá, hogy nem tudom mi a kódja az emeletüknek.

- Most mi legyen? – néztem Milánra tanácstalanul.

- Hívd fel a nagypapát, mond meg neki, hogy itt vagy lent és fel akarsz menni.

- Nincs térerő – pislantottam a telefonomra.

Egy kocsi fényszórója vetült ránk, majd elhajtott mellettünk és leparkolt az egyik szabad helyre.

- Talán ő tudja a kódot – biccentett az autós felé, aki most kilökte a BMW-je ajtaját, majd két szatyrot, hogy aztán a lábával lökje be a kocsiajtót.

Mikor végre felénk fordult és elindult, akkor ismertem fel csak. Zoli volt az. Mosolyogva pillantott ránk, amikor megállt mellettünk.

- Mondjátok, hogy nem rossz a lift, csak elugrottam kajáért, nem romolhatott el fél óra alatt – jegyezte meg.

Komolyan nem ismer meg? Ilyen nagy lenne rajtam a változás.

- Nem tudjuk a kódot – válaszolta Milán és kérdőn rám pillantott. – Nem azt mondtad ismeritek egymást?

- Ismerjük? – ráncolta a homlokát Zoli és alaposabban is szemügyre vett. – Emlékeztet valakire, de az nem volt ennyire csontos.

- Még mindig húsleves párti vagy? – horkantottam fel, mire a magasba szaladt a szemöldöke, aztán elkerekedett a szeme és kiesett a kezéből a szatyor.

- Bogi?

- Szia, Zoli – intettem zavartan.

- Bogi? – ismételte meg és közelebb lépett hozzám, hogy aztán megragadjon és megtapogassa az arcom. – Mi történt veled? Beteg vagy? Nagyon lefogytál. Ugye nem búcsúzni jöttél? Eddig hol voltál? Egy távoli szigeten kezeltek? Ez megmagyarázná miért tűntél el – hadarta és aggódva megtapogatta a homlokom és ellenőrizte, hogy nem-e pót hajam van.

- Te semmit sem változtál – sóhajtottam és átöleltem. – Hiányzott a hülye fejed – suttogtam.

- Épp egy közös dalra készültünk és te egyszerűen eltűntél – szorított magához és megsimogatta a hajam. – Hol voltál eddig te buta lány?

- Az egy nagyon hosszú történet?

- Elrabolt egy vámpír és fogva tartottak? Lehet már nem is ember vagy – találgatott.

- Nem erről van szó – mosolyogtam.

- Danival beszéltél már ugye? Mindenkinél jobban hiányolt téged, olyan lett, mint egy begyepesedett remete. Bár mostanában tökre boldog, szerintem végre becsajozott.

- Hm... valóban? – kérdeztem megtekerve az ujjamon lévő eljegyzésigyűrűt.

- Ha már nem mutatsz be – sóhajtott Milán. – Milán vagyok Bogi mostohabátya.

- Apukád becsajozott?

- Bizony és hamarosan megint apuka lesz. Lesz egy kishúgom.

- Akarod mondani egy kisöcsénk.

- Lány lesz Milán. Tudom.

- Fiú lesz, már ledumáltam vele, hogy fütyit növeszt.