*Friendship and other things ❤*

😵27# A csapat 🏉

Chris POV:


*BFFakinekbármitelmondhatok😆: Remélem előkészítetted a legszebb bugyidat 😜*.

Villant fel a telefonom képernyőjén az üzenet Kellytől.

*Christike🍗👃🏻: Azért mert elviszel piálni, még nem fogom magam kicsípni 😑*.

Nem is tudom, hogy honnan jutnak ilyenek az eszébe. Még véletlenül sem fogok a szokásosnál is jobban kinézni. Khm.

*BFFakinekbármitelmondhatok😆: Jajj édesem,. tudom, hogy te mindenben fullos vagy, de azért van mit csiszolni a dolgon. Azonnal ott vagyok. PUSSZANCS*.

-Ahj.-sóhajtottam kínomban egy hatalmasat, majd az ágyamra dőlve a telefonom zárolt képernyőjét vizslattam. Már este 7 óra van, és még mindig nem kaptam üzenetet Adamtől, már nem is tudom, hogy hány óra telt el azóta, mióta elment. Unatkozom. -Fuh.-ültem fel, majd a telefonomat már szinte dühömben elhajítottam az ágyam másik végébe, hogy még véletlenül se fogdozzam. Amúgy meg Kelly hamarosan itt lesz. Valami kaját kéne csinálnom, mert bioztos, hogy az lesz az első mondata, hogy.-Jajj Chris, mingyá kirohad a belem, adjál kajáát.-utánoztam a lány, valószínűleg elhangzó mondatát, majd a magas hangon való beszéd miatt, meg kellett köszörülnöm a torkomat, majdhogynem megfulladtam ettől a visítást imitáló hangtól. A ruházatommal nem igen foglalkozva, egy szál alsónadrágba lerohantam a lépcsőn, majd a konyhába igyekeztem, hogy készítsek valami finomat, vagy legalábbis ehetőt, amit úgy is ki fog hányi ez a nőszemély az alkohol túlfogyasztása miatt. Én meg majd foghatom a haját, hogy még véletlenszerűen se okádja le azt, mert majd vadhajnalba nekem fog rikácsolni, hogy miért csurom hányás, és én sem szívesen engedném így az ágyamba. Jó ezt túltárgyaltam most magamban. -Hm.-kukkantottam a konyha ajtajából a helyiségbe. Elmentek. Nincs itthon senki sem. Ki gondolta volna, hiszen anyámnak melóznia kell, legalábbis ezt mondta mielőtt visszamentem a szobámba kockulni, a nővérem valszeg alszik. A húgom apámmal van valahol, remélem a lehető legmesszebb. Egyedül vagyok hálistennek. Nincs is más dolgom, mint összeütni valamit. Éppen  hűtőszekrény felé igyekeztem, mikor a pulton megpillantottam egy rikító  rózsaszín cetlit, ami túlságosan is feltűnő volt az üres asztalon, én meg majdhogynem elsétáltam mellette. A helyiségben alaposan körültekintettem, mielőtt felvettem a papírt.

*Szekrény*- ennyi állt a darabkán. Értem én, hogy „szekrény", na de melyik? Ha legalább 10 szekrény nincs ebben a kibaszott konyhában, akkor  talán egy sem. -Istenem.-fogtam meg a fejem ingerülten, majd egyesével, mindegyik bútordarabba belestem. Lassan már a 8.-kat nyitottam ki, mikor az elrejtett nasimon megpillantottam még egy cetlit, de ez most zöld színű volt. Na elmentek a bús picsába komolyan. Ezek szórakoznak velem. A zacskóról szinte lecincálva vettem magamhoz a papírt.

*Hűtő*- ez állt rajta. Szememet forgatva léptem a hűtőnkhöz, majd már elég idegesen téptem ki az ajtaját, s nolám, ismét egy kurva cetli, ez már piros színű volt. Kinek van ennyi ideje? Esküszöm megverem aki ezt kitalált-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!-üvöltöttek a fülembe, melytől teljesen lesokkolódva ereszkedtem a padlóra, majd miután a nevetések összességét hallottam magam körül, feltekintettem, s mosolyogva álltam fel.

-Ti meg mi a búbánatot kerestek itt? -ugrottam a fiúk nyakába, akik örömmel fogadták üdvözlésemet.-Kibaszott régen nem láttalak titeket.-nevettem.-Azt hittem már kihaltatok.-visítottam.

-Hát igen.-nevetett James, akit már vagy ezer éve nem láttam, különböző okokból.-Tudod, mi már felnőttek vagyunk.-kuncogott.-Dolgoznunk kell.-vakarta meg tarkóját az idősebb.

-És te?-fordultam a legmagasabb felé.-Mr.Májszter.-nevettem, majd a mindig komor Willson felé pillantottam. Szinte lábujjhegyre kellett állnom, hogy egyeltalán a derekáig felérjek. Jó ez egy kicsit túlzás, de azért van a srácban szufla. A csendes "fiú" seperc alatt, a magasba emelve szorította ki belőlem a maradék életemet is, majd óvatosan a földre rakott, s így már a saját lábamon  próbáltam megállni.

-És, hogyhogy itt?-érdeklődtem a csapat összegyűlte miatt. James és Willson mellett még itt volt, Oliver, Jacob és Lucas, a 3 hátvéd, ők még nagyon újak a csapatban, azután csatlakoztak, hogy én lesérültem és ki kellett lépnem a rögbi csapatból. Bár mondjuk az edző is megmondta, hogy ez nem nekem való. Igaza is lett. Hamar le is sérültem, de hát ezeket a fiúkat elnézve körülöttem, igen csak nagyra nőttek, bár ezelőtt se voltak kisdarabok, meg tudják magukat védeni nélkülem is. Willson, a legnagyobb és a legerősebb a bandában, szinte át sem fért a konyhaajtón, akkora vállakkal rendelkezik, ezt meg is említettem neki. Drága az új boltozat. Aztán ott van James, ő  a második legnagyobb a csapatban, s szinte vetekszik Danny erejével, ez miatt vannak  "faszméregetős" mérkőzések is, azt hagyjuk, hogy az exem. Erről inkább nem beszélünk, vége van és ennyi, valami működik, valami nem.
 Oliver engem „helyettesít" a csapatban, bár közel sem vagyok akkora mint ő, Jacob, Adam szintjén lehet, Lucas meg a legújjabb, róla nem tudok sok mindent. Bár igen csak termetes ő is. Lehet, hogy Danny vette be a csapatba, akkor viszont biztos, hogy tehetséges.

-Tudjuk, hogy szülinapod van.-támaszkodott az ajtófélfának James, majd egy fél mosolyt húzva ajkára, rám kacsintott.-Gondoltuk beugrunk.-nevetett.

-Áhh értem.-vakartam meg tarkómat zavaromban. Már régen is a hideg futkosott a hátamon ettől az arckifejezésétől. Na de most. Fuh, nem is tudom lányos zavaromtól, hogy mit reagáljak rá.

-Sokat fogytál.-fogott vállaimra Wilson, majd fejét oldalra döntve, végignézett egész testemen. A hirtelen jött meglepetéstől el is felejtettem, hogy csak egy alsónadrág van rajtam. Fuh de kellemetlen.

-Azonnal jövök.-nevettem zavartan, miután a srácokat áttessékelve a nappaliba, leültettem őket a kanapéra, majd a lépcsőn felrohanva ugrottam be a szobámba, s keresgéltem a ruháim között a szekrényemben. Meg is találtam a megfelelő ruhaösszállítást egy fekete melegítő és egy fehér póló kíséretében. Igen, nem valami színes ruházat, de a szituációnak teljesen megfelel, nem ülhetek közéjük egy szál boxerben. Az outfittemet  vilámgyorsan magamra húztam, majd kifelé menet, a tükör előtt elsétálva megigazítottam azt a néhány szál kósza tincseimet, s visszasiettem a többiek társaságába. Annyira kellett nevetnem, ahogy megláttam a fiúk szűkös elhelyezkedését azon az egyszál kanapén. Nevetséges látvány volt.

-Ha kértek még, van bőven.-dugta ki a fejét nővérem a konyhából. Meglepődve sétáltam a helyiség felé, melyben Amy sürgött-forgott. Hát persze, hiszen Mr.Májszter is itt van. A nővérem hatalmas szerelme. Szegény lány, hiába fut a nagyfiú után, az a mamlasz mindig lekoptatja.

-Minden oké?-érdeklődtem nővérkém lelkiállapota iránt, miután a lány, majdnem leforrázta saját magát, pedig csak a pizzát akarta kivenni a sütőből. Nem is tudom, hogy akkor miért a felforralt vízet akarta leemelni a tűzhelyről. Ő sem teljsen komplett.

-Persze, de nem gondoltam volna, hogy itt lesznek a fiúk.-pánikolt, majd  a pizzát kivéve a sütőből, sikeresen elégette az ujját. Óvatosan megfogtam a kezét, s a  csapot megnyitva , a hideg, folyó víz alá tettem  sérült részét, majd úgy maradtunk még néhány percig.

-Én sem tudtam róla.-pillantottam hátra a nappaliba lecsekkolni a mamlaszokat.-De hirtelen megjelentek.-nevettem.-Akkor nem te hívtad meg őket.-jelentettem ki még mindig kuncogva.

-Dehogyis.-pislogott értetlenkedve.-Akkor nem így néznék ki te hülye.-vigyorgott, majd a szemébe lógó kócos tincsét próbálta elfújni részéről.  

-Akkor ki szórakozott velem ma a rohadt cetlikkel?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, s még mindig a kezét tartva.

-Anya rakta fel őket, én csak segítettem neki.-rántott vállán.-Megtaláltad az ajándékod?-kérdezte, majd lágyan oldalba lökött. 

-Nem találtam semmit. Éppen a hűtőben talált cetlit olvastam, mikor leüvöltötték a fejem ezek a marhák.-nevettem fel.

-Oh, akkor nem lövöm le a poént.-mosolygott.-Majd keresd meg.-kacsintott bugyutánű, majd elzárta a csapot. Még mielőtt bármit csinálhatott volna, elővettem azt a kis piros elsősegélydobozt a szekrényből, s lefújtam a sérült területet, egy kis égési sérülés esetén használandó folyadékkal, majd bekötöttem.

-Ha minden oké, akkor csatlakozom a srácokhoz.-mutattam a beszélgető társaságra, majd elindultam feléjük, Amy csak bólintott egyet, s ő is folytatta a félbemaradt dolgát.