*Friendship and other things ❤*

😯12# Meglepett 🌹

Chris POV:

-Végre itthon..-zártam be magam mögött a bejárati ajtót, s a kukucskálón kilesve figyeltem Adam eltávolodását a kapunk elől. Még jó, hogy le tudtam rázni. Nem is tudom mi lett volna, ha még a házba is beengedem.

-Minden rendben?-jelent meg a semmiből a nővérecském, s mellém lopakodva vette el nehéz táskámat, majd a kanapéra dobva cuccom, intett maga mellé.

-Ez mi volt?-kérdezte homlokát ráncolva, majd egy dobozos sört felszisszentve, kapcsolta ki a tévét.- Mi elől vagy esetleg Ki elől bújkáltál?-lökött lágyan oldalba,majd megbontott italába belekortyolva várta válaszom, félig felhúzott szemöldökkel.

-Pff, senki elől sem bújkáltam.-fogtam arcomra, majd a kanapérólfelállva elindultam a konyha felé, s a hűtőbe kutatva elővettem egy kis dobozsört is, majd visszasétáltam a meglepődött arcú nővéremhez. -Olyan szép hajad van...-húztammeg kiengedett szőke haját, majd az italomat felbontva a távirányítóért nyúltam.

-Ha mégegyszer hozzáérsz a hajamhoz.-vett egy mély levegőt.-Akkor levágom agolyóidat.-fenyegetőzött mosolyogva, majd felém fordulva mélyen szemeimbebámult, melytől teljesen kikészültem.-Ne tereld a témát.-kortyolt bele azalkoholba.-Melyik fiú rabolta el a kisöcsém szívét?-hullott bele hosszú hajaarcába, majd nevetési görcsét visszafojtva ült le a földre.

-Senki nem rabolta el a szívem.-nevettem el magam.-Esetleg egyszervkereskedő.-ültem le mellé.-De az mindenestül rabolt volna el.-horkantottamfel.

-Legalább valakinek kellettél volna.-burult el Amy, majd a földön kezdett elhemperegni.

-Bazdmeg.-ugrottam a visító lányra, majd testvériesen ütni kezdtem.

-Jól van, jólvan.-nevetett.-Bocsánat.-fújta ki magát.-Bocsánat.-mosolygott,majd megsimítva fejemet, összekócolva ezzel hajamat, felállt, s a konyha felévette az irányt.-Mit kérsz vacsorára?-fordult felém a helyiségből.-Anyáék mégsokáig nem jönnek haza.-nyitotta ki a hűtőt, majd még egy sört kivéve belőle,dobta az ölembe az alkoholt.

-Rendeljünk pizzát.-tettem ajánlatot a lánynak aki egyetértően bólogatott, majdaz asztalon hagyott borítékoz sétálva kivette az étel árát, s telefonnal akezében elvonult. Legalább nem kérdezősködött most annyit mint általában. Nemtudom, hogy mi lelte. Fura.

-Na, megrendeltem.-tette le a telefont, majd vissza ült mellém, s atávirányítóért nyúlva a műsorlistát kezte el vizslatni.-Amúgy elég nagy pizzáttudtam csak rendelni.-nézett fél szemmel rám.-Át kéne hívni Adamet.-köptem kiaz italom szavai hallatán, majd köhögve álltam fel a helyemről, s egy zsebkendőtkeresve zsebembe, töröltem meg arcomat. Mi a faszért köptem ki az innivalóm? Ésmiért lettem ideges a név hallatán? Te jó ég.

-Tudtam.-nézett rám mosolyogva, majd a tv felé fordulva, italát az asztalratette.-Adam az igaz?-fordult ismét felém. A srác neve hallatán ismét görcsberándult testem, s szívem hevesen verni kezdett. Nem akartam a nővérem orrárakötni, hogy mi történt vagy történhetett volna köztünk. Ezért sem volt rá okom,hogy felemlegessem a dolgot.

-M-miről beszélsz itt össze-vissza Amy?-vontam kérdőre zavarodottan.Valószínűleg átlátott rajtam, mivel nem fírtatta tovább a dolgot.

-Nem akarom megkérdezni.-vett mély levegőt, majd ismét felém fordult.-De nemlehet, hogy ti. Ketten.-mutogatott ujjával.-Tudod.-kacsintott rám.

-Undorító vagy.-förmedtem rá, majd az alattam lévő párnát kihúzva, arcondobtam, s heves párnacsatába kezdtünk a kíváncsiskodóval, mikor ajtókopogásra lettünk figyelmesek.

-Megjött a pizza!-kiabált Amy a párna tenger alól, majd otthagyva őt a bejáratfelé igyekeztem, hogy átvegyem a megrendelt ételt.

-Hova raktad a pénzt?-kiabáltam a nővéremnek a pénz után kutatva, amit azasztalon meglátva kaptam fel, s az ajtóhoz futva gyorsan kinyitottam azt.

-Szia.-fagyott belém a szar is mikor megláttam Adamet. Nem tudtam megszólalni,egyszerűen nem jöttek a szavak a számra.-Csak ezt szerettem volnaodaadni.-nyújtott át egy csokor rózsát, majd azt reflexből elfogadva, csakfigyeltem. Teljesen ledöbbentem.

-Hello Adam.-bújt át az ajtónak fagyott kezem alatt Amy, majd kezetrázva a placcon álló fiúval, visszasétált a házba.

-Miért rázott velem kezet?-értetlenkedett.-Hiszen már vagy ezer éve ismerjükegymást.-nevette el magát. Még mindig nem tudtam mit mondani, mikor hirtelen egy hatalmaslökést követően Adam mellkasának esve nyögtem ki az első szónak mondhatóhangszerűséget.

-Mondj már valamit öcsi.-állt szigorúan az ajtóba Amy, majd Adamet betessékelvea házba találtam magam.

-Kérsz kávét? teát?-érdeklődött a nővérem, majd Adam egy pohár víz kérése utána konyhába sietett.

-Bocs.-töröltem meg szemeim.-Teljesen elvesztem hirtelen.-nevettem elmagam.-Köszönöm a rózsát.-néztem fel rá.-Gyönyörűek.-folytak le a boldogságtólkibuggyanó könnyeim, majd a srác meglepődött mimikája után, hatalmas tenyerétéreztem meg arcomnak nyomva, s abból áradó melegségét, mely bőrömet nyugtatta.

-Szeretlek.-súgta halkan, majd ajkaimra hajolva csókolt meg lágyan, s ujjával könnyeimet törölte szemem alól.

-Ahj de cukrok vagytook.-ájult el a lány, kezében a pohárral. Annyiramegijedtem tőle, hogy Adamet ellökve magamtól a kanapé másik végébe ugrottam. Aszívem majd kiugrott a helyéről.

-Sajnálom, ha megzavartalak titeket a túrbékolásban.-tette le az asztalra azinnivalót, majd közénk ülve figyelte az eseményeket.-Nem szeretnél valamitmondani.-tette keresztbe kezeit magaelőtt.-Chris?-nézett rám.

-N-nem.-kerültem el pillantásait, s zavartan felállva nyújtózkodni kezdtem. Eznem az én napom.

-Nos akkor én nem is zavarnék tovább.-állt fel Adam, majd a poharát a mosogatóbarakva, vette fel a szemkontaktust velem. Tekintete a lelkemig hatolt. Éreztemahogy a vér az arcomba áramlik, s egyre melegebb lesz körülöttem a levegő.

-Nem zavarsz.-mosolygott rá nővérem.-Maradj még.-paskolta a mellette lévőhelyet.

-Nem lehet Amy.-kuncogta el magát.-Még van egy-két elintéznivalóm.-mosolygott,majd felém vette az irányt, s a karomnál fogva magához húzott, majd egyerőteljes csók után az ajtó felé igyekezett, s maga mögött becsukva azt,távozott.

-Ez. Meg. Mi. Volt.-illetődött meg nővérem a srác vad viselkedését fel sem fogva, miközben engem figyelt.

-Fogalmam sincs.-fogtam meg duzzadt ajkaim, s csak csodálkozva, az ajtóra tudtamkoncentrálni, melyen az előbb távozó fiú tettén járt az eszem.