*Friendship and other things ❤*

😢#10 Ilyen nincs 😡

Chris POV:

A strandról felsétálva szállásunkhoz értünk, s ott egy kisebb megbeszélés után a faházunkhoz siettem, majd a helyiségbe érve a táskámat kezdtem el összepakolni, hogy felkészüljek a visszaútra. Adam is csatlakozott a pakoláshoz, majd a fürdőbe sétáltam, hogy ott is összeszedjem az apróbb dolgaimat.

-Ez kell?-kérdezte az ajtónak támaszkodva egy bontatlan csomagolású sikosítót tartva a kezében.

-Dobd el.-utasítottam, majd a szobába vissza érve a ruháimat keztdem el összehajtogatni.

-Egy bontatlan sikosítót nem fogok csak úgy kidobni.-hajolt le táskájához.-Később még jól jöhet.-dugta el a zsák aljába, majd felállt és a szekrényben kezdett el kutakodni. Hogy érthette azt, hogy még jól jöhet? Csak nem valamelyik hölgyikén szeretné kipróbálni? Vagy talán rajta-Áhh esélytelen. Kuncogtam el magam kissé hangosabban, majd egy rámnehezedő testre lettem figyelmes, mely árasztotta magából a melegséget.

-Kit szeretsz?-súgta halkan fülemhez közel, úgy, hogy egész testemem végigfutott a libabőr, majd gyorsan kigurulva előle, felálltam, s szétszórt ruháimat rohamos tempóba táskáma szórva akartam elhagyni a helyiséget. Hogy lehet ilyet ennyire nyíltan megkérdezni? És amúgy is, miért érdekli ennyire? Meg honnan jött ez az egész? Csak így a semmiből megkérdezi.

-Kit szeretsz?-ismételte furakodó kérdését, az ajtónak támaszkodva, s ezzel eltorlaszolva előlem az utat.

-E-ez most honnan jött?-remegett meg hangon, s kisebbet köhintve semlegesítettem válaszon.

-Tudom, hogy szeretsz valakit.-simított végig szabadon lévő kezemen, majd közelebb hajolva hozzám, államat ujjaival megemelve, szemeimbe nézett. Tettére még a gombócot se tudtam lenyelni, mely torkomon akadt szavaitól..

-N-nem szeretek senkit.-fordítottam el fejem, s az egyszerű válasz után, szívem összeszorulni készült.

-Nem hiszek neked.-egyenesedett ki.-Kelly az igaz?-kérdezett rá nyíltan. Kikerekedett szemekkel néztem fel rá, s komolyan gondolt szavait hallva iszonyatos nevetésbe törtem ki, majd a földre esve nevetési görcsömet kezemmel visszafogva hemperegtem a földön.

-Te teljesen hülye vagy?-kérdeztem két nevetésem elfolytása között.-Ugye tudod, hogy én a himbilimbit csípen, ami a te lábad között is megtalálható?-nyerítettem fel, s könnyeimet törölgetve próbáltam felállni, mire kezeimet elkapva emelt fel, s hirtelen ajkait éreztem meg enyémhez nyomulva, majd feleszmélve löktem el magamtól.-M-mit csinálsz?-törölgettem csókjától nedves ajkaim kezemmel, majd éreztem, ahogy arcomba felszökik a vér, s teljesen vörös lesz.

-Csak vicceltem.-fordított hátat. Mii? Most csak poénból csókolt meg? Most ez komoly? Kerekedtek ki szemeim, majd kapkodva siettem ki a szobából, mely már szinte egy kínzókamrává vált körülöttünk. A faházból kiérve összeestem, lábaim elgyengültek, s csak sírni tudtam.

-Hé, hé.-szaladt hozzám Danny.-Mi történt?-idegeskedett, majd felszedve a földről egy közeli padra ültetett le.

-A-Adam-nyökögtem ki, majd úrrá lett rajtam a sírás, s a fiú meg sem várva mondanivalóm, a kunyhóba sietett. Meg akartam állítani, nem akartam, hogy valamit tegyen vele. Minden erőmet összeszedve siettem a srác után, majd a faházba érve, hallottam, ahogy Danny üvölt, de Adam hangját egyeltalán nem hallottam.

-Fogd fel, hogy szeretlek!-hallatszódott hirtelen fájdalmas kiabálása.-Megőrülök érted.-hallottam hangjában a visszaszorított sírást, majd már Danny felháborodott lendületét sem lehetett már észlelni. Most. Ez. Mi. Volt? Adam, Dannybe szerelmes? Akkor mi a faszért engem csókolt meg? Úr. Isten. Ilyen nincs. Mozgolódásokra lettem figyelmes, melyek egyenesen felém jöttek, annyira megrémültem, hogy szinte rohantam, ki a kunyhóból, s egy közeli fa törzse nyújtott nekem menedéket. Nem hittem a fülemnek. Szereti? És miért sírt? Danny miért üvöltött vele? Áhh kavarodnak a gondolatok a fejembe, megbolondulok.

//

-A kocsi készen áll. Rakjátok fel a bicikliket a tartóra.-utasított minket Alley, aki időközben egy 9 fős autót is beszerzett. Még mindig kavarognak bennem ezek a gondolatok. Adam nem szólt hozzám, ahogy Danny sem. Valamit nagyon titkolnak. Ez kurvára felbasz.

-Mindent elpakoltál?-állított meg Kelly, majd csak bólogattam.-Tudnál nekem segíteni?-fogta meg csuklómat, majd magával húzott.-Mi a baj?-hajolt közelebb hozzám ,miután biztonságosan körülnézett.-Nagyon nyúzottnak nézel ki, és még a szemeid is vörösek.-simította meg arcom kedvesen, majd szorosan megölelt. Annyira jól esett, hogy vissza is öleltem, s egymásba karolva ültünk le a földre.

-Semmi komoly, csak tudod ezek a fránya női problémák.-nevettem el magam, s törölgettem ismét szemeimet, melyek könnyel teltek meg.

-Rendben, ha készen állsz én itt leszek.-ölelt meg ismét, majd felállva a helyünkről, visszasétáltunk az éppen indulni készülő kisbuszhoz.

-Kapkodjátok magatok fiatalok.-intett felénk.- Nem várok senkire!-indította el a járgányt, majd felpattanva a lassú menetben lévő járműre, lehuppantunk az első ülésre. Ketten ültünk egymás mellett. David hátul ült Jerry mellett. Samantha éppen egy zsebtükörben nézegette magát szokás szerint. Rohadt kurva. Khm. Adam és Danny nem ültek egymás mellett, Adam hátul ült, s az ablaknak dőlve nézett kifelé, Danny pedig előtte ült egyel, s ő is ezt tette. Furák.
Az út hátralévő részében inkább csak zenét hallgattam, s néha telefonomból feltekintve válaszoltam Kelly hülyébbnél hülyébb kérdéseire. Már ő is idegesít. Soha nem érünk haza.