*Friendship and other things ❤*

👴#13 Bácsi 🌹

Adam POV:


Miután Chris megengedte, hogy hazakísérjem, igazán izgatott voltam. A házukhoz érve összekulcsolt kezeinket elég gyorsan elengedte. Meg szerettem volna csókolni, de olyan sietősen ugrotta át a kapujuk küszöbét és rohant be a házukba, hogy fel sem tudtam hirtelen fogni, hogy mi történt. Olyan édes. Még egy pár percig csak figyeltem a házukat, ez feltűnhetett a szomszédoknak is, s mielőtt még valami perverznek gondoltak volna, inkább gyorsan tovább is álltam. Nem akartam hazamenni, bár elég későre járt már. Egy közeli ház sarkánál befordulva észrevettem, hogy abban a kis virágboltban, ahova Chris is mindig be akart nézni, még mindig ég a villany. Így hát úgy döntöttem, hogy benézek. Mire odaértem, láttam, hogy egy idős bácsi öntözgeti a növényeket, s a rádiót hallgatja.

-Jó estét.-köszöntem az idősebbnek, majd a lépcsőre lépve próbáltam benyitni a helyiségbe, de zárva volt.

-Jó estét fiatalúr.-köszönt illedelmesen.-Hamarosan zárunk.-nyitotta ki az ajtót.

-Oh értem.-vakartam meg tarkómat.-Akkor nem zavarok.-léptem vissza a járdára.

-Mit szeretne, mondja gyorsan.-intett be a boltba, majd egy mosoly kíséretében, besiettem, s egy gyönyörű szép lilomcsokrot pillantottam meg.

-Ezt kérném.-vettem ki a tartójából.

-Csodálatos választás.-tekerte be a csokrot.-A hölgy akinek viszi, igazán szerencsés.-mosolygott rám.

-I-igen.-jöttem zavarba.-Csodálatos egy ember.-mosolyogtam el magam, majd a virágot kifizetve köszöntem el, s léptem ki az ajtón. Olyan ismerős ez a bácsi, de nem jut eszembe, hogy miért. A legcsodálatosabb fiúnak szánom ezt a csokor virágot. Nem tudtam uralkodni magamon, csak mosolyogtam mint valami hülye, egészen a hazáig vezető úton, majd amint a kapunkhoz értem, ez a mosoly gyorsan le is fagyott az arcomról. Nem szeretek itthon lenni,főleg nem a barom bátyám miatt. Mindig veszekszik anyámmal és állandóan magán kívül van. Féltem őket, nehogy bármi bajuk essen.

-Sziasztok.-intettem unottan a „családnak" akik hevesen kiabáltak egymással, szokás szerint. Nem is foglalkoztam vele, inkább csak a szobám felé siettem.

-Szia Adam.-üdvözölt nővérem, majd megölelt.

-Szia.-utánozva gesztusát nyitottam ki ajtómat.

-Mi ez a szép csokor?-vette észre a dugdosott ajándékot, majd azt felé nyújtva átadtam.

-Tiéd.-csuktam be magam mögött az ajtót, s az ágyamra dobva cuccom, kezdtem el vetkőzni, annak reményében, hogy a bácsi még mindig nyitva tartja a boltot. Egy sima szürke farmert és egy fekete pólót ragadtam meg, s a fürdőbe sietve fújtam be magam dezodorral, majd sötétbarna hajamba túrva igazítottam meg külsőmet, s a ruhákat ugrálva magamra húzva készültem el, majd egy marék aprót felfogva siettem a bejárati ajtóhoz.

-Itt van a telefonod.-nyújtotta át készülékem anyám, s beesett szemeivel mosolygott rám.

-Megint munkába mész?-kérdeztem a telefont zsebre vágva, majd anya bólogatása után egy mély sóhajtással, a feje tetejére nyomtam egy lágy csókot.-Kérlek vigyázz magadra.-súgtam halkan, majd a kilincset megfogva nyitottam ki az ajtót.

-Te hova mész?-hallottam meg rekedtes hangját bátyámnak, Ronnak. Ez a rohadt görény, már megint pénzt akar kunyerálni anyámtól meg a nővéremtől.

-Semmi közöd nincs hozzá.-vágtam be az ajtót magam mögött, majd a lépcsőről leugorva próbáltam minél előbb lelépni innen.

-Szépen beszélj a bátyáddal.-lökött meg hátulról. Már megint nincsen magánál.-Majd ha én azt mondom, akkor elmehetsz.-ugrott nekem, majd mikor megpróbált megütni, azt kivédve löktem fel, s mivel nem akartam bántani, ezért egy utolsó esélyt adva a menekülésére, elkergettem.

-Soha többé ne gyere a családom közelébe.-szorítottam meg koszos pulóverét, s azt elengedve futott el riadtan, majd a sötétbe menekülve nyomát se láttam. Iszonyatosan mérges lettem. A mellettem lévő pózna segítette leküzdeni a bennem tátongó dühöt, s azt agyon rúgva döntöttem ki, majd állítottam vissza helyére, mintha semmi sem történt volna. Anyámékhoz visszasietve, nyugtattam meg őket. A bátyám sosem próbált meg még bántani minket, de ez már túl ment minden határon. Remélem soha többé nem meri idetolni azt a mocskos pofáját.

-Sajnálom fiam.-könnyezett anyám, majd megölelve őt, nyugtatni kezdtem.

-El kell most mennem.-közöltem a már normálisabb állapotban lévőkkel, majd miután rábólintottak döntésemre, elindultam a virágbolt felé, s reménykedtem, hogy még nem késő beszerezni egy új csokrot.


//


-Sajnálom fiam, elfogyott.-rimánkodott az öregúr, majd kétségbeesve ültem le a lépcsőre. Az, hogy nyitva legyen, az is egy csoda volt. Mit vártam? Hogy majd lesz még egy csokor? Áhh, mindegy.

-Viszont látom, hogy mennyire kétségbeesett.-nyitotta ki az ajtót.-Úgy gondoltam örülne egy csokor rózsának is Adam.-tett ajánlatot a bácsi. Annyira megörültem neki, hogy majdnem fellöktem szegény öreget.

-Ne haragudjon bácsi, de honnan tetszik tudni a nevem?-esett le a dolog, hogy be se mutatkoztunk egymásnak, s mégis a nevemen szólított.

-Drága öregapád barátja vagyok.-vett mély levegőt.-Bár te nem ismersz engem, mivel még nagyon kicsike voltál mikor találkoztunk, de én mindig is követtem az életed folyását.-vette le szemüvegét.-S annyira büszke vagyok rád, hogy szinte már férfivá cseperedtél.-törölgette könnyes szemét.-Édesapád mérhetetlenül büszke lenne rád.-kutakodott zsebébe, majd egy zsepkendőt nyújtva felé figyeltem a bácsit. Se a nagypapi, se apám nem él már. Egyfajta öröm suhant át rajtam, miután hallottam az öreg lelkes beszédét. Akkor innen volt ismerős.

-Bácsi.-öleltem meg a könnyes szemű öreget.-Ha tudtam voln-De nem tudhattad.-vágott szavamba, s egy csodaszép rózsacsokrot nyújtott felém.-Na eriggy szíved választottjához.-vette fel szemüvegét.-Már nagyon késő van.-intett.-Később mindent megbeszélünk.-engedett utamra, majd kérésének eleget téve rohantam Chrisékhez a csokorral a kezembe. Meg akarom ölelni. Érezni akarom forró ajkait. Halálosan szerelmesnek érzem magam.