*Friendship and other things ❤*

👅#3 találkozás💤

Chris POV:

Baszki nem hiszem el, hogy már megint ERRE kell kelnem. Néztem le ágaskodó testrészemre, majd az ágyból felkelve a fürdőszobába igyekeztem.

-Anya! - kiáltottam le dolgos édesanyámnak az emeletről, aki valószínűleg a konyhában csinálta a reggelit.

-Mondd édesem.-kopogott be az ajtón.

-Hol vannak a tiszta alsóim?-kérdeztem az ajtó túlfeléről, nem engedtem be.

-Most komolyan? Szerinted hol lennének? A szobádban a fiókodban.-hallottam meg kissé ideges hangját.-Most ezért kellett feljönnöm?-sóhajtott majd vissza ment a konyhába.

-Köszi anyuci.-küldtem puszit a levegőbe, de már tuti, hogy nem hallotta meg.

Hát ez kurva jó mit ne mondják itt állok a fürdőben egy szál pöcsben. A helyiségbe körül nézve, csak egy rózsaszín törülközőt találtam, amit a derekam köré is csavartam. Nem izgat, hogy kié, de megeshet, hogy a nővéremé. Visszasiettem a szobámba a derekam köré csavart törcsivel. A nagy kapkolódás közepette észre vettem, hogy kissé hideg van a szobámba.

-Hát szia cica. -hallottam meg egy ismerős, rekedtes hangot.

-JÉZUSOM! Hülye vagy Danny?-kaptam mellkasomhoz, mikor megláttam az ágyamon ülő srácot.- Hogy a francba kerültél te ide?-vontam kérdőre, immár idegesen.

- Hiszen csak bemásztam az ablakon.- vont vállat miközben a használati tárgyra mutogatott.

-El ment az eszed.-csuktam be a tárva-nyitva hagyott ablakot.

-Nyugi, csak vicceltem. Anyukád engedett be.-kuncogott. -Látom kicsípted magad nekem.-mérte végig majdnem csupasz testem, s csücsörítve egy puszit küldött a levegőben, amelyet még időben elkaptam, majd ledobtam a földre és jó erősen megtapostam, majd csak mosolyogtam a döbbent arcú srácra.

-Kegyetlen vagy.-tűnt el a mosoly ajkairól.-Na igyekezz inkább.-utasított megsértődve.

- Fordulj el.-mordultam rá.

- Jaj, ne szégyenlősködj! Hiszen mindketten fiúk vagyunk. Meg amúgy is már láttalak ennél "nyitottabb" pozícióban is- mért végig, éreztem ahogy tekintete végignyalja testem minden részét. A hideg futkosott a hátamon tőle.

  - De, én még mindig nem szeretem ha néznek.-szégyelltem el magam, majd magamhoz szorított alsónadrágommal el akartam hagyni a helyiséget.-És ezt a dolgot nem kell felemlegetned.-indultam meg.

  - Jó-jó, hercegnő. Ahogy akarod.-dőlt le az ágyra szemeit becsukva. Igazat mondott, tényleg nem nézett rám egyszer sem, legalábbis azt hittem.

Miközben lecsúsztattam a törölközőt a derekamról, alsónadrágomat már a lábaimhoz igazítottam, hogy fel vegyem azt, de egy hatalmas kéz állított meg benne, majd magához préselve, körém fonta karjait, s csak szorosan ölelt.

  - Tudod Chris, még azóta is néha eszembe jut a kapcsolatunk, emellett én mindig is egy nagyon jó barátnak tartottalak.-szorított fogásán.-Nem gondolod, hogy mi ketten esetleg?-kuncogott.

-Nincs az a kibaszott világ, hogy én bármit is akarjak tőled Danny.-szabadultam ki karjaiból, majd határozottan néztem rá.-Volt ami volt, jó volt szép volt, de vége van.-hunytam le szemeimet.

-Ez most olyan rosszul esett.-szomorodott el.-De örülök, hogy ezt mondtad.-mosolyodott el. Ez a faszi teljesen bolond vagy mi a fasz? Miért kérdezget tőlem ilyen őrültségeket? Jézusom.

-Ki mennél a szobámból, amíg rendesen fel nem öltözöm?-kértem meg a barátomat, majd kérésemnek eleget téve távozott a helyiségből, s végre át tudtam vedleni. A szekrényemből elő véve egy fekete, kissé szakadt nadrágot húztam fel, majd az ágyamra kikészített egyszínű szürke pólómat vettem fel hozzá, s elindultam a szobámból, majd útközben a zoknimat próbáltam több-kevesebb sikerrel felhúzni a lábamra.

- Kész vagyok- siettem le a lépcsőn, majd Dannyt meglátva ahogy anyámmal beszélget, eszembe jutott, hogy fent hagytam a telefonom. Fel is futottam érte, majd a töltőről lehúzva elolvastam az üzeneteket.

*Adambaba💞: 5 db nem fogadott hívás*

A rohadt életbe. Mikor hívogatott engem? Észre se vettem. Ahj, inkább lemegyek aztán gyorsan mehetünk is, utána meg felhívom.

-Indulhatunk?-kérdezte Danny a kanapén ülve, majd bólintottam egyet, s az ajtónál felvettem a fekete converse cipőmet, majd anyukámhoz sietve egy puszit leheltem arcára, s elköszöntem.
Már az utca sarkán fordultunk be, mikor Danny lehajolt mellettem.

-Be kötöm a cipőmet.-mosolyodott el, majd hamar utánam sietett.

-Hogy állsz Adammel? -kérdezett rá tök random.

-Talán lassan odaérünk a többiekhez.-váltottam témát, majd egy pár percig csendben sétáltunk egymás mellett tovább.

-Tudod.-kezdtem el.-Mikor a suliban olyan mérges volt és elráncigált engem.-sóhajtottam egyet.-Akkor, nagyon idegesnek tűnt és annyira erősen fogott, sose láttam még ilyennek. Pedig ismerem már, sok éve.-mutogattam.

-Féltékeny volt.-vágott közbe, mintha mindent tudna.-Csak nem akarja magának bevallani, s ezáltal neked sem.-biccentette vállát.

-Honnan tudod?-kérdeztem rá. Tudni akarom, ha tud valamit, ami fontos lehet számomra.

-Én mindent tudok nyuszipofa.-mosolyogva simította meg fejem, majd előre sietett. Iszonyatosan felhúztam magam rajta, ezért utána siettem, hogy megverjem. Marha. Mosolyodtam el.