*Friendship and other things ❤*

🌗 #19 megnyugtat 💅🏻

Chris POV:

Már elég régóta sétáltunk, pedig még alig értük el az utca végét, de már azt hittem, hogy jó sokat haladtunk. Lehet, hogy a szer hatása miatt van vagy mert egyszerűen nincs erőm Adamet keresgélni.

-Lekövetted Snapen?-került meg a lány, miután leültem a hideg aszfaltra.

-Dehogy követtem.-néztem fel rá értetlenül, mire nagy nehezen felszedett a betonról és ismét útnak indultunk.

-Nem lehet messze.-mosolygott rám vérágas szemeivel, majd átkarolva vállam a nyakamba ugrott.-Siessünk!-kiabálta el magát.-Megtaláltam a Snaptérképen.-nevetett.-Itt van egy köpésnyire.-szaladt el, majd a nyomába eredve fordultunk be a sarkon.

-Nemigaaz.-nyújtotta el csalódottan a szavakat, mikor valami sikátor féleséghez érve megálltunk.-Miért lenne itt?-gondolkodott állát megsimítva.-Megeshet, hogy ő ennek a sikátornak a vezére?-nevette el magát.-Vagy nem is.-törölte könnyeit.-Ő a maffia vezér.-egyenesedett ki.-A sikátor maffia vezére.-folytotta el nevetési görcsét nagynehezen, majd rám pillantva én se bírtam már ki röhögés nélkül.

-Te hülye vagy.-hemperegtem a földön, majd félig felülve törölgettem a könnyektől nedves arcomat.

-Ti meg mit kerestek itt?-jelent meg a semmiből egy magas srác, de a fény hátulról világította meg sötét alakját, és a szer alatt lévő elmém miatt is, nem igazán tudtam ki venni, hogy ki az.

-Danny?-horkantott fel Kelly.-Te vagy az?-tette kezét arca elé, hogy a fényt, mely szemébe világított, el tudja takarni. Hirtelen összeszedve magam álltam fel, s porolgattam le koszos ruhámat.

-Semm-Adamet.-dölt hátra a lány, miközben félbeszakította mondanivalóm.

-Igen őt.-vakartam meg tarkómat zavartan, mire a srác felém lépkedve lassan közeledett.

-Nem kéne itt lennetek.-súgta fülemhez közel.-Főleg nem ilyen állapotba.-nézett a földön hempergő lányra.-Gyertek.-indult el.-Hazakísérlek benneteket.-pillantott hátra, majd Kellyt felsegítve indultunk vissza a házunkhoz.

-Miért jöttünk vissza?-hisztizett a lány, majd a kanapéra leülve, durcásan tette keresztbe maga elé kezeit.

-Kelly.-nézett rá aggódóan.-Nem mászkálhattok csak úgy az utcán este.-fogta meg fejét.-Egyedül.-pillantott rám,majd a konyhába sétálva intett felém. Jelzését észrevéve indultam a srác felé. Nem tudom, hogy mit akarhat. És egyeltalán mit keresett arra felé amerre voltunk? Melegítő szettben? Futhatott? Vagy esetleg mást?

-Mi az?-ültem le az asztalhoz, majd a srác a hűtőből kiszedve egy narancslevet, dobta hozzám az innivalót.

-Idd meg.-sóhajtott, majd leült velem szembe.-Tudod.-pillantott fel rám.-Adammel minden oké?-kérdezett rá nyílta a problémámra. Biztos rá van írva az arcomra, hogy mi a helyzet.

-Én sem tudom már.-támaszkodtam meg tenyeremen, miközben a szívószálas innivalómat szürcsölgettem. Danny mindig is velem volt. Segített. Néha az agyamra megy a hülyeségeivel. De mindig egy kedves és normális ember volt, akinek kiönthettem a szívemet. Annó ő volt az a srác akiért oda meg vissza voltam. Igaz nem lett belőle semmi, csak egy fellángolás és inkább barátok maradtunk. De ez már a múlt. Most már egy pótolhatatlan fiúnak gondolom az életemben, aki a haverom.

-Nem csal meg.-tért rá a lényegre, mintha mindent tudna. Azzal a lendülettel ki is köptem a narancslevemet, amint meghallottam ami a száján kijött.

-Honnan jött ez most?-kérdeztem egy zsebkendőt elővéve, majd a narancslétől átázott asztalt kezdtem el sikálni.

-Kurvára az arcodra van írva minden.-kuncogott.-Ismerlek már kívül is.-nézett mellkasomra.-És belül is.-pillantott szemeimbe. Annyira zavarba jöttem tőle, hogy a dobozos levemet elengedve kezemből esett le a földre, s borult ki teljesen. Barom. Szidtam magam, majd a tárgy után hajolva szedtem fel, s takarítottam fel a löttyöt. Szerintem ettől a beszélgetéstől már teljesen kijózanodtam.

-Ez már a múlt.-köhintettem zavartan, majd a fiú felé fordulva figyeltem reakcióját.-És amúgy is Jerryvel mi van?-kérdeztem rá gyengepontjára.

-Jól megvagyunk.-rántott vállán semmitmondóan, majd felállva székéről jött közelebb hozzám.

-Ennek örülök.-erőltettem mosolyt arcomra, majd visszasétáltam az illuminált állapotban lévő lányhoz, aki a kanapén elterülve piszkálta körmeit.-Gyere Kelly.-fogtam meg kezeit.-Aludj.-emeltem át karját vállamon, hogy felsegítsem.

-Átveszem.-emelte ki kezeim közül Danny, majd ölébe kapva sétált fel a lépcsőn a lánnyal. Hát persze. Hiszen ő még el is bírja. Pfft. Nevettem el magam.-Itt maradjak veled?-kérdezte felsőjét levéve, miután sikeresen lefektette Kellyt.

-Nem kell.-fordultam el zavartan. Hülye állat.

-Nézzünk valami filmet.-ugrott rá a kanapéra, majd kényelembe helyezve magát, a távirányítóért nyúlt.-Jössz?-ütögette a mellette lévő helyet.

-Mindjárt.-siettem a konyhába, majd egy pár doboz sört elővéve a hűtőböl, sétáltam vissza a fiúhoz.

-De szeretlek.-vette ki a kezemből a szeszt, majd azt fel is bontva kortyolgatta óvatosan. Egy darabig még beszélgettünk, utána pedig egy ijesztő horrorfilmet elindítva bújtam bele plédembe. Annak ellenére, hogy mondtam neki, hogy nem akarom megnézni, lejátszotta ezt a rohadt filmet. Utálom a horrorokat, mindig beszarok tőlük.

-Áhh!-kiáltottam fel, mikor megláttam azt a kurva bohócot beleugrani a képembe.

-Nyugi.-karolta át hátamat, majd fejemet vállának döntve tartott maga mellett. Kicsit megnyugtatott a jelenléte, de semmi több.-Nem kell félned.-nyugtatgatott mély hangján megszólalva. Valamiért túlságosan is gondoskodó velem. Csak nem be akar próbálkozni? Áh lófaszt, már megtette volna. Amit természetesen el is utasítottam volna, amint észreveszem.

-Miért hordod ennyire a szíveden a sorsom?-szólaltam meg miközben a takarót a fejemre húzva ijedtem meg a filmben történtektől.

-Csak mert szeretlek.-jött az egyszerű válasz, melytől szívem hevesen verni kezdett. Bolond.-Mármint, barátot.-simította meg hajamat, majd ismét belekortyolt italába. Áhh értem. Barát. Háát perszee.

-Az csak egyszeri eset volt.-böktem oldalba, mire kissé felszisszenve tette le italát az asztalra, majd fölém kerekedve a kanapé párnájának nyomott.

-Egyszeri mi?-nézett rám kiéhezett szemekkel, majd eltolva arcát magamtól, inkább felkeltem. Még mielőtt valami hülyeséget csinálnék.

-Soha többet.-igazítottam meg felcsúszott pólómat, majd az üres dobozomat kidobva a kukába, ültem vissza a kanapéra.

-Nem is érnék hozzád többet.-varakta meg állát.-Adam bácsi kinyírna.-nevette el magát.-Na gyere folytassuk a filmet.-püfölte a mellette lévő üres helyet, majd szememet megforgatva ültem le ismét a fiú mellé. Már nem az a rettenetes jelenete játszódott le a tvben, így már normálisan is tudtam koncentrálni magára a filmre. Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy már a lecsukodni készülő szemeimet alig bírtam nyitva tartani, majd hirtelen elsötétült minden, s elaludtam.