*Friendship and other things ❤*

👚 #28 Outfit 😪

Chris POV:



Kissé frusztrálva éreztem magam a srácok környezetében, s ha valamihez hasonlítanom kellett volna a szitut, akkor biztos hogy egy állatkerti jelenet jutott volna az eszembe, hiába az a pár év ők soha sem fognak megváltozni. Ami talán nem is baj. Miután lesérültem, akkor kezdtem el jobban foglalkozni az akkor még hobbinak számító gördeszkázásba, bár az orvosom még ezt is megtiltotta, mivel a térdemnek nem igazán tett volna jót, azonban ha szótfogadtam volna akkor nem ismerkedek meg a mostani barátaimmal. A gördeszkázás szinte a védjegyemmé vált az évek során, hiszen mindenhova viszem magammal az ütött-kopott deszkámat, ahogy Adam is, hiszen ő is, miután összetűzésbe került az akkori edzőnkel, azonnal velem tartott és otthagyta a csapatot, aminek természetesen örültem, hiszen már régóta a legjobb barátom volt és egy kis támaszt is nyújtott ezzel, alapból is aggódtam miatta a sok tahó baromarcú felöklelése miatt, szinte már véres csatákat vívtak a pályán. Bár még azóta sem ismerem  az edző és Adam közötti teljes történteket, s a kilépésének okát sem. Hm, milyen irónikus.

-Áh, végem vaan!-kiabált James, miután telefonja felvillanó képernyőjére pillantott, majd megmutatta a rajta lévő videót, melyen Adam és Danny  őrült táncpárbaja szerepelt, s eszeveszetten egymásnak estek, majd azt a párzási rituáláénak nevezett szart nyomták. Mindenki nevetésbe tört ki, miután körbe ért az elküldött videó a társaságban. Nem csalódtam bennük, de nem is értem. Azt mondta Adam, hogy átugrik Dannyhez, és nem azt, hogy ott is éjszakázik, pedig kurvára arról volt szó, hogy átjön este, khm, "baszélgetni". Na mindegy, nem húzom fel magam rajta.

-Minden rendben?-kocogtatta meg vállamat  hirtelen James,  kinek ikonikus parfümjét egyből felismerve, mélyet szippantottam illatából. Mindig is a gyengémnek számított a kiváló minőségű testpermet. Az orromnak szinte orgazmusa lett az aromától. 

-Persze.-rántottam vállamon, majd felpillantottam a felettem elhelyezkedőre, s így már lentről néztem szemeibe, melyek egyre közelebb férkőztek enyéimhez, s szinte már homlokunkat összeérintve, pislogás nélkül, nyakatekerten figyeltük egymást, megállás nélkül.

-Aha.-hajolt hozzám közelebb, s karcsú, mégis erős ujjaival körbefonta nyakam elöleső részét, majd végtagjait végigvezetve vállaimon, lágyan roppantott egyet fájó részemen, s egy halkabb sóhajtást követően, már szinte belemart kulcscsontom süllyedésébe. Furcsa volt, mégis kellemes, hiszen testem még el nem feledett érintését felidézve, bizsergett ujjai alatt. 

-Helló.-lökte oldalba egy lágy hangú egyén  a vasmarkú fiút, aki meg sem moccanva mosolygott a dühöstekintetű lányra.

-Kelly.-ugrottam fel, hogy üdvözöljem, mire egy ütést mért arcom felé, melyet éppenhogy kikerültem, majd értetlenkedve néztem szemeibe, melyek csak véresen mértek végig. Ebből már kikövetkeztettem, hogy mire gondol, majd szemeimet lesütve jeleztem tettem megbánását, mire vékony kezeit éreztem meg magam köré fonódva.

-Okos legyél.-súgta halkan nyakamba, majd vigyorogva lépett közelebb a nagydarab srácokhoz, s egyesével üdvözölve őket. Mikor már végigért a társaságon, bólogatott, hogy kövessem. A lány után eredve, egészen a szobámig jutottunk, ahol azonnal a hálóba lökdösött, majd dühödten nekem esett.

-Ez mi a fasz volt?-kiabált halkan, miközben kezeit lengette.-Kibaszottul nem ezért vertem meg Adamet, hogy te itt szégyen szemre az exedhez szaladj.-akadt ki, majd sóhajtott egy hatalmasat.

-Ez nem az volt, amit gondolsz.-fordítottam el fejemet szinte megsértődve.-James nem akart semmit, csak megkérdezte, hogy hogy vagyok, de mivel ezektől a giga állatoktól zengett a ház ezért közelebb hajolt, hogy megértse amit mondok.-sóhajtottam.-De neked már megint félre kellett értened és őrült módjára kiakadnod.-zártam le a témát.

-Ahha.-tette keresztbe kezeit maga előtt.-Azért markolászta olyan erotikusan a vállaidat.-forgatta meg szemeit, mire még csak hebegve-habogva se tudtam magyarázatot adni. 

-Válaszd ki  inkább a szettemet.-böktem ki egy értelmesnek hangzó mondatot, majd szemeimet megforgatva figyeltem a lány heves reakcióját. Mondatomra egyből felkapva fejét, vigyorgott. Egyből elszállt a hülyeség a fejéből. 

-Most a srácok is jönnek inni?-kérdezte, miközben a szekrényemben ült a ruhahalmaz közepén, s éppen egy zebramintás inget fogdosott.

-Fuhj azt tedd le a picsába.-utasítottam, amíg én az ágyon ülve figyeltem a válogatását, majd nevetésbe törtem ki miután, iszonyatos gyorsasággal felém szaladva próbálta rám erőszakolni azt a szart, s én visítva álltam ellent akaratának.

-Feladtam.-fújta ki beszorult levegőjét a legyőzött Kelly, majd visszavánszorgott a szekrényemhez búskomoran.

-Én nyertem.-nyújtottam nyelvem gúnyosan, majd a nem létező bicepszemet kezdtem csókolgatni  a nyereséges győzelmemet ünnepelve, mire Kelly egy irtózatosan rusnya, immáron párducmintás inget dobott a fejemhez.-Ezeket te honnan a picsából túrod bazdmeg? Narniából?-visítottam, mire már a lánynak is könnybe lábadtak a szemei a faszságaimtól.

-Fejezd be.-törölgette nedves szemeit.-Így rohadtul nem tudok outfit-MEGVAN!-üvöltött fel fülsüketítően, majd sebesen felém rohant, s a kezembe nyomta a megfelelő ruhadarabot, amely egy vászonszabású „elegáns, mégis laza" nadrág volt, amit azonnal magamra is húztam, s a szekrényen lévő egészalakos tükörbe méregettem magamon.-Anyááád.-állt el lélegzete a lánynak.-Neked eddig is ilyen kerek volt a segged?-csapott rá részemre, majd erősen belemarkolt. Tettétől megijedve, fenekemhez kaptam, majd a lány nyakát elkapva, játékosan szorongatni kezdtem részét, s a földre kényszerítve váltottam át csikiüzemmódba, s csak röhögve hemperegtünk a földnek keménységén.

-Ki is fulladtam.-sóhajtott Kelly, majd felém emelte tekintetét, s mélyen szemeimbe nézett.-Ha nem a fiúkat szeretnéd.-halkult el.-Akkor le feküdnél velem?-lepődtem meg kérdésén, majd zavartam felültem.

-Ez most honnan jött?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Soha nem kérdezett tőlem még ilyet.

-Felejtsd el.-fordította tekintetét a plafonnak irányába.-Csak kérdeztem.-nevetett.-Ne vedd komolyan bazdmeg.-ütött a vállamba. Lehet, hogy most én vagyok hülye, de ezt tényleg nem értem.

-Valami bánt?-kérdeztem rá nyítan.

-Rajtad kívül egyik srác sem foglalkozik velem.-ült fel.-Ezért kérdeztem.-búslakodott.-Igazából, nem akarok veled lefeküdni vagy ilyenek.-hárított.-Ne értsd félre, nagyon bírlak, meg jó pasi vagy.-fogta vissza nevetését.-De még a gondolattól is hányingerem lett.-visított, majd ismét a földre döntöttem, s ütni vágni kezdtem, miközben majdnem megfulladtunk a sohavégetnemérő nevetésünkbe.

-Most csak.-sóhajtott.-Csak képzeld el.-visított, mint egy malac, s néha fel is horrkantott, ami még inkább kizökkentette mondanivalójából.-Ahogy ezt csinálod.-imitálta a szex közbeni mozdulatot, amit úgy mutatott be mintha én csinálnám, s csípőjét fel-le, majd körkörösen akadozva mozgatta. Szinte üvöltve a röhögéstől dobtam hozzá kedvenc párnámat, s majdhogynem összepisilve magát, folytatta a szituáció felvázolását, s mozdulatait megfűszerezve,  öklendezéshez hasonlító, „nyögéseket" adott ki magából, melyből arra következtetett, hogy ilyen lenne, ha én lennék felül.

-Tudtam, hogy egy köcsög vagy.-törölgettem könnyeim.-De, hogy egy ekkora?!-nevettem fel.

-Kapjad be a nem létező farkamat.-ütött vállamba, majd nyelvét nyújtotta felém.

-Ha lenne, akkor meg is tenném.-kacsintottam egyet, majd ismét öklének kemény felületét éreztem meg vállamnak ütközve.-Najó, fejezzük be a szettemet.-segítettem fel a lányt, aki az előbb elhangzottakat még fel sem dolgozva esett le a székről, amelyre  az előbbi hülyesége miatt leült.-Rád bízom a kinézetem.-csuktam be szemeimet, majd átadtam magam Kelly képzelgéseinek.

//


-Oké.-hallottam hangját.-Azt hiszem készen vagyunk.-nyitottam ki szemeimet, majd a tükör felé fordultam, mely eddig a hátam mögött volt végig, csak hogy véletlenül se tudjak lesni.

-Wao.-akadtak el szavaim, mikor megláttam magam. Szinte fel sem ismertem a saját külsőm, annyira meglepett.

-Úgy nézel ki mint egy Idol.-fogott csuklómra, majd lágyan körbepörgetett, hogy végig tudjam nézni a szett teljes egészét, amit szenvedések árán rámaggatott.

-Ez én vagyok?-lepődtem meg, s arcomat fogdostam a tükörbe nézve, mintha nem is a saját arcom tekintett volna vissza rám.

-Ekkora változás azért nem volt.-nevetett.-A kockás mintájú vászonnadrágod maradt, mivel nagyon jó benne a feneked.-mért végig.-Ezután egy egyszerűbb, visszafogottabb színű felsőt választottam, mondhatjuk azt is, hogy egy kis karamell, némi barackos árnyalattal, ami egy rövidujjú.-simított végig a pamut anyagon.-Az öved könnyen ki lett választva, hiszen csak egy van belőle.-nevetett.-De teljesen megfelel a színárnyalatoknak.-bólogatott.-A hajaddal nem sokat kellett foglalkozni, csak beletúrtam, plusz egy picit csavartam rajta, hogy hullámosabb legyen.-vigyorgott.-Az arcodon csak némi korrektort helyeztem el, hiszen nagyon szép bőröd van, de azok a táskák a szemeid alatt borzasztóan elcsúfították a kinézeted.-tette kezeit keresztbe maga előtt.-Szívesen.-vigyorgott.

-El se hiszem.-csuktam be tátva maradt számat.

-Pedig ez te vagy.-lökött oldalamba lágyan.-Mindig is te voltál.-nevetett, majd rezgő telefonját kezébe véve, arca hirtelen összerándult.-Bazdmeg.-káromkodott, majd sietősre vette a tempót.-Mennünk kell.-fogott csuklómra, majd gyorsan felkaptam az asztalon maradt telefonom, s rohantunk le a lépcsőn, ahol a fiúk már vártak ránk. Nem tudom, hogy mi lett ilyen sietős, de valszeg csak annyi, hogy helyet foglalt valahol, amit lekéstünk.