*Friendship and other things ❤*

🔞#23 Váratlan 👨

Chris POV:

Már egy ideje csak vadul vívott csókcsatánkat folytattuk az ágyam szélén feküdve, s Adam hosszabb tincseibe túrva, húztam mindig közelebb, s közelebb kiéhezett ajkaimhoz. Igazából bele gondoltam már abba is, hogy ezt a féle módszert csak az idő elhúzása miatt csinálom, hiszen minden porcikám összerezzen már csak attól a gondolattól, hogy Adam és én. Khm, de ettől eltekintve az egész lényem őt akarja. Érintésétől bőröm lángol, s libabőrrel készteti újra ezekre a lépésekre a ködös tekintettel bíró srácot, aki már jóval kiéhezettebben tekint rám, mint azt valaha gondoltam. Magamban akarom érezni azt a részét, amit eddig csak a lányok láthattak, vagy érhettek hozzá. Látni akarom, hogy mi az a nagyrabecsült szerszám, amit mindig csak a messzi távlatból, a csajok összesúgdolózásai között néha-néha kihallva, vagy vizslatva tudhattam. Sosem voltam túl népszerű, hiszen inkább csak a sarokban ültem egész nap, s csendben hallgattam az aznapi lejátszási listámat, ami le is foglalt. Adam volt az aki kihúzott az életem eme korszakából, és tett "népszerűvé". Viszont ez rohadtul idegesített is, hiszen senki nem kérte meg ezekre a dolgokra. Bár én voltam az, aki csak azért egyezett bele a "kapcsolat építésbe",hogy ennek a srácnak a közelében lehessen. Már kispisis korunk óta szerettem őt és iszonyatosan fájt az, hogy nem tudtam pontosan, melyik éjszakát mégis kivel vagy mivel tölti, esetleg mit és hol csinál. Ezek az idegtépő gondolatok és kérdések fogalmazódtak meg bennem sötét és csendes éjszakáimon, majd nagynehezen sírva kergettek álomba. Tudom néha túl érzékeny vagyok, de még mindig nem bírom felfogni, hogy az a srác akiért én annyi álmatlan éjszakát éltem át, most itt támaszkodik felettem és mélyen barna szemeimbe tekint, szinte már a lelkemet emészti mély pillantásaival. Egy pár héttel ezelőtt még csak egy érintésre se mertem volna fogadni részéről, vagy bármiről ami kettőnk között megtörténhetett volna. És most itt van. Csókcsaták vívása, érintések zápora. Mi kell még? Na igen, szex. Vágyom rá, de mégis félek, volt már ilyen élményben részem, de ez mégis teljesen más, mint valakit csak úgy leszopni vagy magamba engedni, mert nem bírom elviselni a fájdalmat ami a szívemet rágcsálja. Khm, túlzásba estem. Most mégiscsak a gyerekkori legjobb barátomról beszélünk. Áhh, iszonyatosan zavarban vagyok.

-Minden oké?-hajolt közelebb hozzám, majd homlokomhoz érintve kezét, simított végig vörös részemet.-Lázasnak tűnsz.-húzta össze szemöldökét értetlenkedve, majd kissé megrázva fejét ismét szemeimbe nézett.

-S-semmi bajom.-legyintettem zavartan, majd hirtelen megmozdulva, reflexszerűen a hasamra feküdtem, s égő arcomat a párnámba temetve, lepleztem idegességemet.

-Ha meggondoltad magad.-éreztem ahogy az ágyam megkönnyebbülve enged magán.-Megértem.-fordultam a srác felé, akinek a hangjában a megbánást érzékeltem.

-N-nem.-köhintettem.-Nem bántam meg semmit.-jelentettem ki határozottan a srác felé idegességet sugározva, mikor Adam kuncogva közelebb húzodott hozzám, majd ágyékomhoz hajolt.

-Sosem csináltam még ilyet.-éreztem a kissé elviccelődött gúnyt hangjában, majd reakció időt sem hagyva, hirtelen ajkait éreztem meg makkom köré fonódva. A jóleső érzéstől megremegtek combjaim, majd eszemhez kapva, próbáltam eltolni a srác éhes ajkait farkamtól, de ő nem engedelmeskedve nekem, fenekembe markolva közelebb csúsztatta arcát ágyékomhoz, majd egészemet torkára húzva, kezdett el óvatosan bólogatni. Az érzéstől nyögdécselve adtam választ a fiú hirtelenjött tettére. Nem volt erőm, hogy megpróbáljam mégegyszer eltolni magamtól, de őszintén nem is akartam. Ahhoz képest, hogy azt mondta, még sosem csinált ilyet, kisebb karcolásokkal ugyan, de egész kellemesen dolgozott nyelvével. Ez annak is lehet köszönhető, hogy nem olyan méretű taggal áldottak meg, mint ami minden nőnek az álmában előfordult már, legalább egyszer, ha nem sokszor. Az, ahogy Adam hosszú ujjai végig simítottak fenekem ívén, majd belemardostak néhol puha bőrömbe, s ahogy hosszam kitöltötte torkának szűkebb részét, olyan volt, amit még álmomba sem tudtam volna elképzelni.