*Friendship and other things ❤*

🔐 #37 Térj a lényegre 5 🙄

Chris POV:




-Szóval.-kezdtem bele ismételten a mondókámba.

-Honnan mondjam?-tettem fel a kérdést, mert már én is belekavarodtam az egészbe, és már azt sem tudom konkrétan, hogy miért is kezdtem el ezt mesélni.

-Mondjuk a másfél évvel ezelőttiekkel?-tapintgatott óvatosan Jerry. Biztos, hogy az extrább részekre gondolt.

-Áh megvan.-csillant fel a szemem.-Szóval annyi a lényeg, hogy Adam és én újra jóban lettünk valamilyen szinten.-mutogattam.-Ez nem tetszett Dannynek.-forgattam meg szemeimet.-Állandóan nyaggatott, hogy Adam nem tartozhat közénk, mert egy veszélyes alak és, hogy bántani fog. Nincs rám jó hatással, blablabla. Mondjuk ezt pont ő mondta.-kuncogtam.-Valószínüleg féltékeny volt, mivel az időm háromnegyed részét nem vele, hanem Adammel töltöttem.-rántottam vállamon.-Hát most mit mondjak? Szerettem Adamet és be kellett pótolnunk jó pár évet.-nevettem.

-És te is neki.-ámuldozott Kelly, majdnem úgy kellett összekanalazni az olvadozó testét a földről.

-Jogos, jogos.-értettem egyet a lánnyal, majd folytattam.-Egyébként, Adamet csak barátként kezeltem, hiszen tudtam, hogy nem vonzódik a fiúkhoz, így esélyt sem adtam a kettőnk ügyének.-hallgattam el egy pár másodpercre.-Visszatérve.-köhintettem.-A rögbi csapatunk is egy kicsit fura volt, hiszen a csapattagunk többsége már jóval érettségi előtt állt, mikor mi még csak akkor kezdtük  el a gimit. De nem csináltak belőle ügyet, mivel túl jók voltunk.-kuncogtam.-Verhetetlenek.-kacsintottam.-Igaz én csak egyszer álltam a pályára és azt is elbasztam.-nevettem.-Egy elég komoly részleges szalagszakadással jöttem le a pályáról.-simítottam végig térdemen.-Még a mai napig megérzem, ha rossz idő jön.-viccelődtem el.-Amúgy meg csak menedzserként voltam jelen a csapatban. Vagy legalábbis segédként, mivel az edzőnk felelt mindenért. Na de az is egy másik sztori.-szorítottam össze fogsorom.

-Igen, ekkor már én is ebbe a suliba jártam.-mosolygott Kelly.-Már akkor kinéztelek magamnak.-pöckölt orron.

-Tudom, tudom.-mosolyogtam.-Te sulit váltottál.-kezdtem bele.-Aztán én úgymond, „'otthagytam" a csapatot, legalábbis fizikailag. Fel kellett épülnöm. Utána találkoztam veled.-löktem oldalba a lányt.-Sokat segítettél és már az első nap közölted velem, hogy a férjem leszel.-nevettünk.-Azóta vagyunk jóba.-mutogattam a lányra, s közben Jerry mosolyra húzott arcát figyeltem.-Egy kicsit elkanyarodtunk amúgy.-gyújtottam meg cigimnek végét.-Most már tényleg elmesélem.-köhögtem az első slukktól.-De csak futólag.-mosolyogtam.

-Várjál.-állított le Jerry megint.-Ez a Dannyvel töltött idő alatt történt vagy utána?-kérdezte.

-Bocsi egy kicsit zavarosan magyarázok.-vakargattam meg tarkómat zavartan.-Amikor balesetem volt, akkor még nagyjából együtt voltunk, de  már beszélgettünk róla, hogy maradjunk  csak barátok.-mutogattam magyarázkodva.-Amikor Kelly bekerült a képbe, még mindig együtt voltunk, de csak mint barát, hiszen ő cipelt mindenhova  és gondoskodott rólam a sérülésem miatt. Nem hagyott magamra, ahogy Adam se.-köhintettem.-És itt kezdtek el eldurvulni a dolgok. Már szinte csak marták egymást, mikor együtt voltunk. Vagy az egyik, vagy a másik akart cipelni.-fogtam meg a fejem idegesen.-Már eléggé kihoztak a sodromból és inkább Kelly nyakára nehezedtem, csak hogy elmenekülhessek előlük.-ráztam meg a fejem.

-Tényleg brutális volt.-értett egyet a lány is.-Marakodtak egymással.-bólogatott.-Már majdnem szegény Christ cincálták szét.-nevetett.-Húh de megsajnáltalak, ahogy most ez így eszembe jutott.-nézett rám.-Ja nem.-nyújtott nyelvet.-Szegény picike Chris baba.-színészkedett.-Két dögös férfi a kegyeidért küzdött.-törölgette nem létező könnyeit, csak hogy gúnyolhasson.

-Haha.-morrantam fel.-Itt nem azzal volt a gond, hogy küzdöttek értem, hanem az, hogy szabályosan egymásnak ugrottak, csak azért, hogy egy kurva papírzsebkendőt tudjanak adni, amit kértem.-morogtam.-Főleg, hogy a végén meg se kaptam azt a baszott zsepit.-háborodtam fel.-Mert fontosabbnak tartották, hogy egymást tépjék szét. A végén már inkább csak kivettem magamnak amit akartam, mert tudtam, hogy akkor nem fognak vitázni.-kuncogtam.-Ezt is elhittem.-váltottam komoly arcra.-Akkor meg az volt a bajuk, ha én csináltam meg magamnak valamit, és amikor mondtam, hogy de nem kell segítség, akkor meg már megint egymásnak estek, hogy biztos a másik miatt nem fogadok el segítséget.-sóhajtottam.

-Azért ezt napi szinten. Sérülten. Hallgatni, átélni elég szar lehetett.-sóhajtott Jerry is.-Tudom, hogy milyen, amikor Danny beindul.-forgatta meg szemeit.-Nincs az az ég a világon, ami le tudná állítani olyankor.-kuncogott.-Mondjuk nem bánom, ha ez az ágyban történik vele éppen.-nevetett.-Mint a vérfarkasok teliholdkor.-visított.-Holdkórós.-nevettünk egyszerre. Kelly még a székről is lehömpölödött a hallottaktól.

-Elég durva dolgok történtek na.-nevettem, könnyes szemeimet törölgetve.-De akkor elmesélem, amire kíváncsi voltál, utána meg menjünk vissza, mert kéne valamit kezdenünk a helyzettel.-forgattam meg búskomoran fejemet.




*Visszaemlékezés*



-Mit csinálsz pénteken?-jött a kérdés, egyenesen a fülem mögül, melyre csak összerezzenéssel tudtam reagálni.

-Ne csináld ezt.-fogtam vöröslő füleimre.-Amúgy meg még semmit.-rántottam vállamon, miközben a törölközőmet pakoltam be a táskámba.

-Akkor randizunk.-mosolygott önelégülten Danny, majd egy puszit nyomott szabadon lévő kezemnek fejére.

-Ne csinálj ilyeneket itt.-rántottam el kezemet.-Mindjárt jönnek a srácok is.-morgolódtam.

-Az tökmindegy.-szorított a padra, mely még szétszórt cuccaimmal volt tele.-Úgy is tudják, hogy együtt vagyunk.-hajolt hajamba, majd egy mély csókot lehet fürtjeimre, melyek szinte égnek álltak tettétől.

-Danny.-fogtam csupasz mellkasára, melynek érintésétől szívem egyre hevesebben kezdett verni.-Ne most.-takartam el a zavartól pirosló arcomat. Még mindig felettem helyezkedett el, s szebbnél szebb bókokkal illette minden tulajdonságomat. Már szinte elolvadtam együltőhelyemben a szavaitól, s attól ahogy ezt mind a fülembe súgta rekedtes hangján, félcsupaszon.-Jó értem.-nyeltem egyet.-Felfogtam.-védekeztem lábaimmal a combjain, kezeimmel a mellkasán.-Kérlek.-könyörögtem. És nem, nem voltunk együtt, csak kavargattunk, de ezt jelen pillanatban nem tudtam neki elmagyarázni.

-Rendben.-simított végig arcom ívén.-Nem tudok ennek az arckifejezésnek ellenállni.-nyelt egy hatalmasat, majd ajkait enyéimre tapasztotta, s egy szájrapuszihoz hasonlót lehelt részemre.

 Hirtelenségének köszönhetően felsóhajtottam, s közben testem mélyéről feltörve, egy kisebb nyögés is kicsusszant ajkaim fogságából.-Tönkre teszel.-szorított rá a padnak szélére, s kezein az  idegtől duzzadó erei, majdhogynem elrobbantak már, úgy lüktettek forró bőre alatt.

-Ezt én is mondhatnám.-fújtattam forró, s nedves levegőt, miközben ágyékomat takargattam.

-Nem vagy vele egyedül.-vette hevesebben a levegőt, majd kezeimet összefogva, kemény részére tette tenyeremet. Nem csak érezni, de látni is lehetett hatalmasának pulzáló lüktetését a vékony anyagon keresztül.-Ez így nem lesz jó.-sóhajtott, majd ismét ajkaimra tapadt volna, azonban egy nagyobb ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, majd a csapat örjöngését lehetett hallani. Danny egyből rám dobta a nyakába akasztott törölközőjét, majd ő maga egy pár paddal odébb ült, amilyen gyorsan csak lehetett. Alapból őt sohasem érdekelte, ha megláttak minket flörtölni az öltözőben, azonban most valami más történt. Talán nem akarta, hogy én is kellemetlen helyzetbe kerüljek.

-Van valami baj?-dobta le mellém a cuccát Adam, majd csak kezeimmel eltakarva arcom, lehajtott fejjel bólogattam, hogy jelezzek, nincs semmi amiért aggódnia kéne. Ezt valszeg nem vette be, mivel folyamatosan a tekintetemet kereste, majd néha-néha Danny felé nézett ridegen. Le kell nyugodnom.