*Friendship and other things ❤*

👠 #18 Nem értem 🔫

Adam POV:

Nem akartam csak úgy itt hagyni Christ, de egy olyan SMS villant fel a telefonom képernyőjén, amit sosem gondoltam volna vagy legalábbis nem most, és mivel nem akartam, hogy a  barátom belefollyon ezekbe a dolgokba ezért jobbnak láttam, ha én magam intézem el ezt a rohadékot a szarjaival együtt.

*RonJohnson: 30 percet adok*

Villant fel ismét az értesítőm, majd  a meglepődött srác arcára  még utoljára rá pillantva, siettem le a lépcsőn.

-Köszönöm a reggelit.-intettem oda Amynek, majd egy csábos mosollyal sétáltam ki az ajtón. Nem lehetek túl messze, már hallom ezeknek a rohadékoknak a hangját. Nem akarom ezt csinálni. Mióta elkergettem a bátyámat, azóta egy kicsit bepöccenhetett rám. A végén még valami nagyon rossz dologba fogok belecsöppenni úgy érzem.

-Hello.-sétált közelebb egy ismerős nagydarab fekete alak.

-Csá.-öklöztem le ismerősömmel Zúzóval, alias Peterrel, csak mindenki más nevet használ egy ilyen hatalmas hálózatban. A személyazonosság kiadása egyenesen tilos. Főleg ha nem akarod, hogy megöljék a szeretteidet, egy apró hiba miatt.

-Hátul van.-mutatott maga mögé az idősebb, majd utasítására egyet bólintva, igyekeztem a helyszín felé. Kissé idegesebb voltam a kelleténél. Megérzik a félelem szagát. A folyosóra érve egy hatalmas ajtó előtt, már az ott lézengő két őr utat adott nekem, s a helyiségbe érve egy nagyobb asztal fogadott, s mögötte egy szék, melyben valaki ült. Valaki.

-Szervusz Adam.-fodult meg a székkel.-Megnőttél.-csípte le vastag szivarának végét.-Régen nem jártál már errefelé.-gyújtotta meg az említett tárgyat, majd egy nagyot szívva bele, ki is fújta azt. Nem jó ha az ember letüdőz egy eredeti kubai szivart. Fájdalmas ahogy végigmarja az egész torkodat. A nagykutyáknál ez a szivarfüggőség már egy szokás, ha társaságba kerülnek.

-Nagybátyám.-mutattam tiszteletemet az előttem lévőnek. Fekete öltöny, mely talán már illegális anyagból készült, őszbe nyúló tincsek, borostás arc, komor tekintet. Igen ő a nagybátyám, aki apám lelkitársa volt már az idők kezdete óta. Mindig is egy vezér alkat volt. Tudtuk, hogy eljön az a nap, mikor ő lesz a feje ennek a drogtanyának, s ez még az ő apjának halálakor ki is derült. De ez már iszonyatosan régen volt. Nem igazán tartottuk a kapcsolatot azóta, hogy annó még rengeteget jártam ide. Különféle okokból. De erről majd később.-Ron küldött egy üzenetet.-néztem oldalra feszengve. A bátyám, már az első naptól kezdve küzdött a nagybátyám kegyeiért, de mindig szembe kellett nézni az elutasítással. Én voltam Jack kedvence, hiszen apám vonásait örököltem, s ő még mindig bennem él tovább.

-Áhh, az a semmirekellő bátyád.-kuncogott fel.-Az őrületbe kergeti az új fejlesztésű „kódex".-tette le a szivart.-Nem tőlem van.-mentegetőzőtt.-Tudod, ha édesanyád vagy a nővérednek baja esik vagy akár neked, akkor nem kegyelmezünk senkinek sem.-csapott az asztalra idegesen.-Apád halála után teljesen összetörtünk.-sóhajtott.-De neki köszönhetően egy igen jó vezér jelöltre tehettünk szert.-nyúlt állam alá azzal a heges és a szivartól bűzlő kezével.

-Mondtam már, hogy felejtsetek el.-léptem hátrébb az idősebbtől. Soha nem akartam ezekbe az ügyekbe belekeveredni. Egy normális életre vágytam mindig is. És Chris. Te jó ég, mi lenne ha ez az egész kitudódna. Egyedül talán Zúzó az, aki gyerekként foglalkozott velem, de mióta nem találkoztunk, azóta már majdnem magasabb is lettem nála és ezzel teljesen eltemettem a gyerekkorom.

-Még meggondolhatod magad.-tett ajánlatot Jack. Viszont én akárhányszor lehet, annyiszor fogom visszautasítani. Nem fogok ennek a szemétdombnak a vezérévé válni. Még csak 18 éves vagyok. Előttem áll az érettségi, a fiatalkor. A szerelem.

-Nem fogom.-hintettem egy érzelemmentes mosolyt felé.-Most mennem kell.-hajoltam meg illedelmesen, majd távoztam a hatalmas helyiségből. Nincs az a kibaszott világ, hogy én csatlakozzak.

-El is mész?-kopogtatta meg vállam Zúzó.

-El kísérsz?-kérdeztem rá, hiszen ő az egyetlen aki tud nekem segíteni a bátyámmal kapcsolatban.-Ron.-ejtettem ki ennek a köcsögnek a nevét, bár azt is inkább eltemetném, mintsem foglalkozzak vele.


//


-Tartozol.-köpött a földre Ron egy igen gusztustalan trutymót. Elég leharcolt állapotban volt. Úgy nézett ki mint egy patkány. Bár igazából annak is nevezhetném.

-Nem tartozok neked semmivel.-léptem közelebb a férfihez, majd a fenyegető aurámat felszínre hozva, figyeltem reakcióját. Nem láthatja rajtam a félelmet.

-Huh de nagy lett a pofád.-nevetett fel.-Látom elhoztad a pincsidet is.-pillantott a hátam mögött álló Zúzóra is, kinek hevesen ráncolt homloka nézett vissza rá.-Nagyon félek.-gúnyolódott, majd vállamat átkarolva nevetett.-Ha nem akarod, hogy valakinek baja essen.-mutogatott azzal az undorító ujjaival.-Akkor fizetsz.-engedett el. Nem tartozom neki semmivel sem. Esetleg egy kurva nagy veréssel, amiért meg meri fenyegetni a családomat.

-Azt lesheted.-egyenesedtem ki, majd hirtelen egy hegyes tárgyat éreztem meg a nyakamnak nyomva.

-Akkor dögölj meg.-húzta végig nyakam ívén az éles kést, mely bőrömet felsértve, lassan vérezni kezdett. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Kétségbeesve próbáltam kiszabadulni, de ahogy mozogni kezdtem, úgy ment egyre mélyebbre és mélyebbre a bőrömnek feszített tárgy.

-Megöllek.-indult meg felénk egyből Zúzó, majd mit se érdekelve, egy hatalmasat behúzva Ronnak -aki a földön végigcsúszva, alig tudott feltápászodni- szabadított meg a haláltól.

-Köszönöm.-fogtam nyakam sérült részére, majd mikor kifutottunk az épületből a folyosóra, egy rakat ember állta el az utunkat.-Most mi lesz?-néztem rá riadtan a mellettem állóra, aki csak egy fegyvert előrántva mellényéből, taposott nekünk utat. Már megszoktam, hogy fegyvert látok. Hiszen ebben nőttem fel. Nem riadtam el a holttestek láttán sem, melyek sorba hullottak előttem.

-Most megöllek.-kiabált utánunk a bátyám,majd egy hatalmas durranást követően, élettelen teste hullt a földre, s már nem hallottam rekedtes hangját.

-Megvagy.-tette zsebre pisztolyát Jack, akinek hirtelen felbukkanását követően, támadóink szerte foszlottak.-Rohadékok.-törölte meg a vértől átázott szemüvegét.-Ezt is kivégeztük.-mosolygott rám, majd egy nagyot nyelve visszapillantottam a bátyám holtestére. Nem éreztem sem fájdalmat sem megbánást. Hiszen ez a rohadék tönkre tette az életemet és a családomét is. Megérdemelte a halált. El kell tűnnöm innen, különben engem is átjár ez a rettenetes gyilkos aura és magába szippant. Mi az, hogy nem érdekel egy ember halála? 

-Kösz.-biccentettem a bácsikám felé, ki csak oldalra fordított fejjel engedett el maga mellett, majd a kijáraton kiérve egy ismerős cipőnek a lépteit hallottam meg, melynek egyre hevesebbé és hangosabbá  váltak hangjai, közeledtével.

-A-Adam?-remegett meg a nő hangja.

-Anya?!-állt el a lélegzetem is, mikor megláttam. Hogy kerül ide? Nem dolgozik? Mi a fasz történik itt?