*Friendship and other things ❤*

💕 11# Az út 🚧

 

Adam POV:

 Lassan megérkezünk.-fordult hátra Alley a sofőr ülésről, majd a visszapillantóból figyelt minket.

-Rendben.-bólintott Danny, majd ismét szótlanul figyelte az utat az ablakon keresztül. Valószínüleg lesokkolta amit még a faházban vágtam a fejéhez. Viszont én komolyan gondoltam az érzéseim. Ez a pár nap teljesen elfogadtatta velem azt a tényt, hogy a fiúk sem taszítanak, főleg nem szexuálisan.

-Minden oké?-foglalt helyet mellettem Kelly, aki Christ egyedül hagyva jött hozzám.

-Minden.-adtam egyszerű választ, hogy megnyugtassam a látszólag nem igen hiszékeny lányt.

-Nem tudom, hogy mi történt köztetek.-húzta fel vállát.-És őszintén nem is érdekel.-fordult felém.-Viszont tudom, hogy ti vagytok a legjobb páros akiket valaha láttam.-váltott át rajongásba.-ÖSSZE KELL JÖNNÖTÖK.-eredt el az orra vére.

-Jézusom, töröld meg az orrod.-adtam át egy zsebkendőt, melyet az ülés tartójában találtam, s a lány felé nyújtva figyeltem ahogy elveszi kezemből.

-Utállak.-jöttek elő krokodil könnyei.-Kérjél bocsánatot Christől.-szippogott.-Teljesen ki van készülve, még a szemei is vörösek a sok sírás miatt.-nézett rám gyilkos szemekkel.-Meg beszéltük már, hogy ha bárhogyan is, de meg bántod.-állt fel.-Vagy meg síratod.-bökött mellkasomra.-Akkor velem kell megküzdened.-váltott át pankrátorrá. Esküszöm meg is ijedtem tőle, csak nyeltem egy nagyot, s csöndben bólintottam, majd végignéztem ahogy szépen lassan vissza ül a helyére felém ujjaival mutogatva, ezzel jelezve, hogy figyel engem. Igaza van. Nem értem magam, nem értem az érzéseimet sem. Sosem akartam bántani Christ, hiszen a legjobb barát-Már nem beszélhetek róla úgy, mintha a barátom lenne, hiszen egy barát nem táplál szexuá-khm erős érzelmeket a barátja iránt. Ezt már elkönyvelhetnénk „kedvelésnek" is. Mit tettem? M-megcsókoltam és most miattam sírt? Áhh, én barom, hiszen azt mondtam neki, hogy csak vicceltem, de nem vele vicceltem, hanem, hogy Kellyt emlegettem neki. Hiszen tudom, hogy meleg. Úristen, de egy hülye fasz vagyok. Temettem arcomat tenyerembe. Beszélnem kell vele.

-Leszállás fiatalok!-kiabált Alley, majd leállítva az alapjáraton hagyott motort, felállt helyéről, s nyitotta ki az ajtókat,majd egyesével szálltunk ki a hatalmas járműből.-Nos, remélem jól éreztétek magatokat.-mosolygott ránk, miközben visszaszállt az autóba, s egyetértően bólogatva, köszönések hadával, integetve engedtük útjára a nőt.

-Akkor holnap.-intett Danny is, majd Jerry is a fiú után loholt, hiszen majdnem egy helyen laknak.

-Akkor én is lelépek.-pacsizott le Kelly, majd megölelve Christ egy apró gyilkos pillantást vetett rám. Össze is rezzentem. A többiek is hamar otthagytak minket. Csak ketten maradtunk Chrissel. Minő meglepő.

-Viszem.-akasztottam le válláról a nehéz táskáját, majd útnak indultam.

-V-várj. Nem kell segítened.-ért utol a kétségbeesett srác, s a táskáját próbálta leszedni rólam.

-Segítek.-néztem előre.-Amúgy is, van mit megbeszélnünk.-váltottam át komolyabbra, majd a már túlbuzgó fiú hisztijét sem hallottam, s oldalra pillantva láttam, hogy fejét lehajtva kullog mellettem. Meg kell beszélnünk. Be kell vallanom neki az érzéseim.


//


-Itt jó lesz.-raktam le táskáinkat egy nagyobb padra, majd arra leülve vártam, hogy Chris is le tegye a popsiját mellém.

-Mit akarsz?-huppant le a mellettem lévő üres placcra, majd keresztbe tett kézzel nézett maga elé.

-Hoho.-nevettem fel.-Mi ez az udvariasság áradat?-gúnyoltam ki, majd közelebb csúsztam hozzá.

-Térj rá a lényegre, kezd sötétedni.-húzta össze magát, mire mégközelebb csúszva hozzá, álla alá nyúlva magam felé fordítottam, hogy szemeibe tudjak nézni. Igaza volt Kellynek, még mindig vöröskés a szeme, s alatta. A pillanat hevében arcára apró puszit nyomtam. Nem bírtam ellenállni neki. Ahogy ajkai felé húzódtam számmal, ellökött magától, s ijedten, mégis dühösen nézett rám.

-Rohadj meg Adam!-kiabálta, majd táskáját magához kapva próbált elfutni.

-Chris!-kiabáltam a srác után, aki pár méterrel odébb orra is esett a nehéz táska lendülete miatt.

-Hagyj békén.-eredtek meg könnyei, s a földről feltápászkodva ismét megiramodva esett el egy közeli fa gyökerében.

-Hallgass meg!-emeltem fel már én is hangom.

-Nem érdekel, hogy mit akarsz!-törölgette könnyeit.-Miért csinálod ezt velem?-nézett rám dühös tekintettel.

-Csak, azt szeretném, hogy végighallgass ebben a kurva életben, legalább most az egyszer végre.-guggoltam le hozzá.

-Ne érj hozzám.-csapta el kezem.-Te Dannyt szereted!-kiabálta keservesen. Szavaitól teljesen lefagytam. Köpni nyelni nem tudtam. Hogy én? Dannyt? Nincs az az univerzum. El is kapott a hányinger, ahogy belegondoltam.

-Honnan vetted ezt a marhaságot?-vontam kérdőre a földön ülőt.

-Hallottam te szemét.-eredtek el ismét könnyei.-Te magad mondtad! Miután megcsókoltál és elszaladtam, Danny jött oda hozzám, majd utánad ment a faházba. Én meg nem akartam, hogy bántson téged.-vett mély levegőt.-És akkor mondtad neki, hogy szereted te rohadék!-emelte fel hangját. Teljesen elvörösödtem. Hallotta ahogy bevallom az érzéseimet, de azt hitte, hogy azt Dannynek szánom. Istenem, mekkora egy pancser.

-Most meg mit röhögsz?-nézett rám fintorogva.

-Rajtad.-törölgettem könnyeim, s a srác mellé ültem.-Sajnálom, hogy félreértetted.-nyeltem egyet, majd arcát tenyerem közé véve, ajkaimra húztam.

-Nem teheted ezt.-húzott be egyet, majd felállva sietett el tőlem. Fájós arcomat fogva eredtem utána, s leterítve a földre emelkedtem fölé.

-Én Téged szeretlek.-üvöltöttem idegesen.-Remélem ezt már meg hallottad.-néztem könnyes szemeibe, majd elengedve őt, ismét leültem mellé.-Olyan hülye vagy istenem.-temettem vérvörös arcom tenyerembe, hogy leplezni tudjam teljes zavarodottságom. Ki mondtam. Remélem felfogta. Ujjaim közt kilesve figyeltem a döbbent arcú ismét bőgni készülő egyénre.

-T-te vagy a hülye!.-kezdett el zokogni.-Hogy mondhatsz ilyeneket, ennyire nyíltan?!-vont kérdőre, majd eltakarva zavarban lévő arcát, hátra dőlt, s utánozva őt én is így tettem.

-Szeretlek.-mondtam ki lágy könnyedséggel. Szinte felszabadultam. Nem voltam görcsös, egy hatalmas szikla esett le szívem pereméről, csak azzal, hogy bevallottam neki a már régóta rejtegetett szerelmemet.

-Állj le.-ütött bele vállamba, majd ismét elfordult, s ezt kihasználva fölé emelkedtem.

-Szeretlek.-súgtam halkan, s reakcióját várva, csak mosolyogni tudtam.

-É-én is.-remegett meg hangja, bár olyan halkan mondta, hogy nem értettem szavait.

-Mit mondtál?-lettem izgatott.-Nem hallottam jól.-hajoltam hozzá közelebb.

-Akkor nyisd ki a füled.-szabadult ki alólam, majd a táskájáért nyúlva indult el.

-Tényleg nem hallottam.-ugrottam fel, majd a fiú után siettem.

-Azt mondtam, hogy én is SZERETLEK!-üvöltötte miután hirtelen megfordulva lágyan neki ütköztem a lendülettől. Szavaitól szívem hevesen verni kezdett, s arcom iszonyatosan égett.
A fiúra tekintve, ő is hasonló állapotban volt mint én. Kínos.

-A-akkor hazakísérhetlek?-kérdeztem meg tarkómat zavarodottan vakarva.

-O-oké.-nyelt egy nagyot, s tekintetemet elkerülve állt fel, s indult el. A hazáig vezető úton nem igazán szóltunk már egymáshoz, inkább csak gyorsítottam a tempó, majd a fiút beérve kezeinket lágyan összekulcsolva haladtunk tovább.