*Friendship and other things ❤*

😂 38# Mivan..? 😯

Chris POV:

-Hát öhm igen.-vakargattam zavartan tarkómat, miközben a döbbent arcú fiatalok felé néztem, majd próbáltam Jerry furcsa tekintetét kerülni, legalábbis amennyire lehetett.-Ennyire nem akartam belemenni ebbe a témába.-hadonásztam össze-vissza, majd egy apróbb, kényszer mosolyt húztam ajkaimra, csak, hogy ne legyen annyira kellemetlen ez a csend.

-Nincs semmi gáz.-ütögette meg nevetve a vállam Kelly.-Csak kicsit hirtelen léptél át a normális mesélésből egy erotikával kevert, túlfűtőtt, s érzelmekben nem hiányos jelenetbe.-legyezte magát mindkét tenyerével, s közben forró levegőt fújtatott orrából, mint valami eszelős.-Ugye Jerry?-ütötte meg barátiasan az említettet is, aki tettére először csak megrázta fejét, majd rám sem nézve, bólintott egy semmitmondót. Nem tetszik ez nekem.

-Sajnálom  skacok.-biggyesztettem le ajkaim megbánóan, majd nadrágom anyagát idegesen   gyűrni kezdtem.-Kicsit átestem a ló túloldalára, de ennél több nem történt  akkoriban.-nyúltam át az asztalon, majd Jerry kézfejébe markolva, bánkódóan tekintettem  fel rá.

-Chris.-mosolyodott el kissé talán túl könnyedén.-Nincs miért bocsánatot  kérned.-simított végig fejemnek búbján, majd kacagni kezdett.-Az a múlt.-gurultak   le hirtelen arcának ívén a rossz fényektől teljesen átlátszó, s talán   észrevehetetlen lágy könnycseppek, melyeket már elég régóta tartogathatott   szemeinek zúgjában.

-Jajj ne kérlek.-ölelte át Kelly azonnal a már eltorzult arcú, zokogó srácot,azonban még mindig az ál-mosolytól húzott ráncainak nyoma feszült bőrének   felületén, mintha csak úgy maradt volna.-Ne sírj.-szorított ölelésén a lány. A szívszorító   jelenet közben, elengedtem Jerry kezét, majd arcomra fagyott fél-mosollyal   húzódtam vissza helyemre. Miért történt ez? Mi rosszat mondtam? Történt valami? Vagy csak sokat piált.

-Jerry.-emeltem fel fejemet hirtelen.-Történt valami, amiről nem beszéltél nekünk?-kérdeztem  rá nyíltan, majd a fiú válaszára vártam egy huzamosabb csend után. Időközben  Kelly kifordította az összes zsebét, csak hogy találjon egy papírzsebkendőt asrácnak. Amint meglett, át is adta a sírósnak, majd vártuk, hogy kissé  megnyugodjon.

-Semmi komoly.-remegett hangja, majd egy mély levegőt vett, s orrát törölgette  a papírral, közben csak szipogott.

-Kérlek mond el.-simogatta Kelly, majd egy kis bátorítás után a fiú felnézett,s elég vészjóslóan, szinte már fenyegetően szemeimbe nézett.

-Van köztetek valami?-halál komolysággal, teljesen más arckifejezést öltött  magára, s dobta nekem a kérdést, melynek súlya nem csak a fülemet, de mélyen  legbelül, a lelkemet is eltalálta, akár egy labda, amit teljes testsúllyal a  falnak basznak. Ehhez tudnám hasonlítani az érzést.

-Nem tudom, hogy honnan jött ez a feltételezés.-váltottam hangnemet én is.-De a  feltételezésed téves.-néztem végig magamon, majd a srác felé pillantva, kissé  oldalra biccentetem a fejem, s felvettem vele a szemkontaktust, melytől eddig  féltem. Jerry kissé nyugtalannak tűnt, legalábbis a testbeszéde mást mutatott,mint a tekintete. Valószínűleg a képzeletében már régen széttépett engem. Álmodozni lehet.-húztam ki magam, miután gondolatom átszaladt a fejemen.

-Fiúk.-állt közénk Kelly.-A kanjaitok már összekaptak, nektek lehetne annyi  eszetek, hogy nem süllyedtek le az ő szintjükre.-ütött mellkasba mindkettőnket,de ez a tett főleg csak nekem szólt.

-Tudom.-fújtattam mérgesen.-Viszont, ennek a kis takonynak a feltételezése és  az elég súlyos megvádolása kibaszottul felbaszta az agyam.-álltam fel, s másztam  ki a pavilonból.-Minek gondolsz engem?-emeltem fel kissé hangomat.-Tán valami  ringyónak?-rúgtam fel az utamban lévő virágcserepet, majd fújtatva tekintettem vissza  a padon ülőkre. Próbáltam uralkodni a kusza indulataimon, s inkább csak tárgyakat  céloztam meg a haragommal.

-Chris bazdmeg.-kiabált rám Kelly.-Ez csak egy rohadt kérdés volt, te meg már  megint túljátszod a szereped öcsi.-állt fel a lány is, s így már velem szemben állt.  Jerry egy pár másodpercig csendben maradt, miután rákiabáltam, majd ő isfelbátorodva lépett a lány mellé.

-Ohoho.-nevettem görcsösen.-Most mi lesz? Ketten álltok ki ellenem?-szorítottam  ökölbe tenyerem, majd ínycselkedve ugrálni kezdtem, mintha csak egy  videójátékban lettem volna. Már egyeltalán nem éreztem akkora dühöt, mint azelőbb, sokat segített, hogy valamibe belerúghattam, szimplán csak húzni akartam  az agyukat, s még mindig Jerry kibaszott válaszára vártam.

-Nem fog senki sem bántani senkit sem.-emelte fel hangját Kelly.-Jerry.-szólt a  srácnak, aki elég izgálga módon tért ki a lány teste mellől, majd felém vette  az irányt.

-Gyere csődör.-ugráltam tovább nevetve, s már felkészültem a  támadásra.-Rendezzük le.-feszültem be hirtelen, hiszen tényleg azt hittem, hogy  most meg akar támadni.-Na mi le-Danny a te fényképedet nézte, miközben engem  dugott.-vágott közbe mondatomba. A szavaitól ledermedve engedtem kezeimet  lassan testem mellé, majd arcomra fagyott mosollyal figyeltem a srácnak  eltorzult arcát.

-MIVAN?-kiáltott fel Kelly, majd mellém ugorva, egy hatalmasat ütött vállamba,csak hogy „felébresszen" megfagyott állapotomból.

-N-nem értem.-remegett meg hangom a hirtelen kapott információtól, amelyet még  mindig nem emésztettem meg. Csak szórakozik.

-A TE ARCODAT NÉZVE ÉLVEZETT EL EZ A BAROM!-kiabálta torka szakadtából, majd lábai  megremegtek, s térdre ereszkedett a földön. Igaz, hogy egy kissé messzebb állt  tőlem, de még így is éreztem ordításának löketét, melynek erőssége végleg   ledermesztette testemet, s csak úgy álltam ott, mint egy szobor. Tessék?

-Mi történt?-hallottuk meg hátunk mögött az ismerős hangot, majd egy hatalmas  kéz fogott sziklaszilárd vállamra.

-Igaz amit mondott?-nyögtem ki összeszorított ajkaim közül, majd egy kissé fellélegezve   söpörtem le a végtagot magamról. Lassan megfordultam, bár még mindig  lesokkolva, de egy nagyobb lépést hátrálva felnéztem.-Danny.