*Friendship and other things ❤*

🔐 #35 Egy mélyebb visszaemlékezés 🙄

Adam POV:



-Anya-meredten pillantottam a nekem háttal álló, a kocsiba beszállni készülő, fekete ruhás nő felé.

-Ne is mondj semmit.-rám sem nézett. Néha rájön ez a dolog és talán azóta lett velem ennyire gyakran ilyen rideg, mióta apa meghalt. Soha nem kérdeztem rá, hogy mi történt vagy, hogy szeret-e. Nem ennyire hétköznapi a kapcsolatunk. Anya eléggé hűvösen viselkedi velünk, főleg ha elgondolkozik. Szinte egyeltalán nem kezel minket már kisgyerekként, na nem mintha kéne. A bátyámat teljes szívéből gyűlöli. Bár nem lepődök meg rajta, hiszen nem a saját gyermeke és ha jobban belegondolok, nekem sosem volt bátyám. Ron, apám volt házasságából való, vagy 6 év van közöttünk, s talán még egy kicsi. Apa előző házassága igen hosszú ideig tartott, de ez is csak kényszer volt a számukra, mivel a nő az olasz maffiafőnök testvérének lánya volt, aki a nagyapámmal együtt eldöntötte a két fiatal sorsát, s így született a bátyám, azonban amint meghalt a nagyapám, a nő fel is bontotta a szerződést a saját halálával megpecsételve. Ezt követően jött a legtöbb káosz a Wilson család fejére.

Apám, azaz idősebbik Adam, már gyerekkora óta benne volt a „nagykutyák" hálózatának keresztjében, hiszen apai ágról a nagyapám, a helyi hálózat fejese volt, amíg egy nagyobb összetűzésbe nem keveredett a rivális oldallal és tőrbe nem csalták. Ez a helyi maffia banda , a Wilson's nevet viselte. Még annó a 40-es évek elején alakult, a dédnagyapám volt az alapítója a cégnek, mely azóta egy kissé megváltozott és már nem csak befektetőként dolgoznak. Amióta a nagyapám, Anderson Wilson átvette az apjától a céget, azóta komolyabb ügyekbe is belefolyt, s már nem csak piti drogpatkányokkal kereskedett. Persze ez még régebben igen nagy újdonságnak minősült, hiszen egy pár szivar is luxuscikknek számított. Azonban a dédnagyapámat sem kellett félteni. Mondhatjuk úgy is, hogy szerződést kötött az ördöggel. Innentől meg már kitalálhatjuk, hogy az orosz és az olasz fejesekkel üzletelve, miféle illegális dolgokat művelhettek, csak hogy pénz üsse a markukat. Ez is lett a dédnagyapám végzete, a pénz. A nagyapámnak már nem sok mindent kellett megtanulnia, hiszen minden egyes gyűlésen és titkos tárgyaláson megjelent, pontosan a dédnagyapám jobb keze alatt. Már fiatal korától fogva értett az üzletelés nyelvén, s ezt a tudást apámnak is sikeresen átadta a halálát megelőzően,  így folyt tovább a Wilson, azaz aranyvérű család öröklődésének joga, s egyre nagyobbra nőtte ki magát. Legalábbis addig, míg én meg nem születtem. Apám sohasem avatott be ezekbe az ügyekbe, ő nem akarta, hogy nekem bármi közöm legyen ehhez az egészhez, mégha a vérem "arany" is, na meg még túl kicsi is voltam. Adam mindig magamellett tudhatta Zúzót, akit Jackel, a nagybátyámmal együtt Consigliere-ként ismerték el. Ami röviden annyit jelent, hogy Zúzó apám jobb keze volt és tanácsadója, akár az életét is rábízta volna, nem lehetett benne csalódni, régi jó barát volt. Ezért volt mindig mellettem, s ő volt az én „bébiszitterem". Akárhova mentem, mindig megtalált, akár a könnyeimmel küszködve, akár piszkosan, mindig mosolyogva szedett fel, s vitt haza, már csecsemő korom óta. A külseje idegen szemmel nézve elég rémisztő lehet, hiszen arca hegekkel van tele, egyik szemére megvakult még a sűrű összetűzések miatt a különféle piti gengszterekkel és a náluk nagyobb rangot viselő alakulatokkal, akik az apám vagy a családunk életére akartak törni. Ezt a részt leszámítva egy igazán rendes ember. Jack, a nagybátyám, apám vérszerinti öccse. Adam vezér alá lett rendelve  Anderson halála után, mivel apám jelölte ki alvezérnek, főleg az miatt, hogyha bármi történne, akkor Jack vegye át a helyét a Wilson's cégnél. Ami később így is történt. Kevesebb mint 10 évvel ezelőtt, apám kegyetlen halált halt, számomra ismeretlen módon. Tudni illik, miután első felesége öngyilkos lett, apám eléggé magába fordult,  hiszen ő mégiscsak feleségeként kezelte, hiába volt érdekházasság.  Nem sokkal később egy igen kedvező ajánlattal keresték meg. Az orosz bűnszervezet főnökének lánya férjet keresett magának. Vagy legalábbis az apja állítása szerint. Apám nem tehetett mást, minthogy belement, hiszen a nő gyönyörű volt, bőre porcelán fehér, szemei akár a smaragd, oly pompás zöld színben fénylettek arcának ékes részén, haja fehérarany árnyalatú, selymes tapintású volt, első látásra levette a lábáról az apámat. Természetesen nem csak a nő szépsége miatt ment bele a dologba, hanem azért is, mivel semmiképpen sem akarta magára haragítani az orosz maffia főnököt sem, mivel elég jó kapcsolatot ápoltak még a dédnagyapó idejében. Na meg persze örökös nélkül ő sem maradhatott, s látta az üzlet kedvező gyümölcsét ebben a frigyben. Megtörtént a házasság, a rendezvény, s néhány hónap múlva megszületett a nővérem, Amira. 

 Végül a nővérem után 1,5 évvel, s pár nehézkes hónap után, én is világra jöttem, s mindenki nagy örömnek tekintett, kivéve a saját anyám. Már talán születésemtől fogva távol tartja magát tőlem. Azonban történt egy eset, amire nem tisztán, de foszlányokban emlékszem.

"Anya különféleféle bőrönddel, és az én szükségesebb holmimmal együtt a mellkasára bugyolált engem, s a kabátja alá elrejtve sietett. Egyedül a szívének heves dobogását és ziháló lélegzetvételét hallottam csak, majd nyugtalan hangja csípte meg fülem. Egy kocsi ajtajának hangosabb becsapása, majd néhány erősebb kiabálás.  A következő emlékem, hogy apa nincs sehol. Sírok. Egyedül vagyok. Nem, Amira itt van. Hol van anya? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, már akkor 5 évesen. Pedig csak pár hónapos lehettem mikor ez az eset történt. Apa, amilyen gyakran csak tudott, meglátogatott minket, még mindig nem értettem semmit. Nem tudtam semmiről. Az utolsó ilyen emlékem, hogy anyám sírva szorított magához. Ez volt az első ennyire intenzív érzés, amely belőle jött irántam.
-Apa nem jön többé.-súgta fülembe remegő hangon."

//

-Jól vagy?-kérdezett  oldalamba bökve, majd felém pillantott a kormány mögül, egy ugyanolyan intenzív árnyalatban úszó szempárral rendelkező személy, mint az enyém.

-Igen.-mosolyogtam.-Csak egy kicsit elkalandoztam.-nevettem, majd ismét az autó ablakának dőltem.

-Akkor minden rendben.-mosolygott a fekete ruhás hölgy is, majd folytattuk utunkat, egészen a házunkig.

Sziasztook!😍
Na, ennyire mélyen azért nem terveztem belemenni Adam múltjába (hupszika), hiszen nem az a fajta író vagyok, aki ilyesféle és/vagy ezekhez a dolgokhoz ért. Ennél részletesebben nem is fog történni semmi ezzel a maffiás dologgal kapcsolatban, mivel nem ez a történet fő szála.
 Én ezt már régóta megálmodtam (2015), így nem vetettem el az ötletet  és nem formáltam át a karakterek háttértörténetét, csak színesítettem kicsit. Gondoltam megosztom veletek, hogy "mire is gondolt a költő".😜
Köszönöm, hogy olvassátok❤