𝐛𝐫𝐨𝐤𝐞𝐧 𝐩𝐢𝐚𝐧𝐨 - Charles Leclerc ff. | ✓

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐝

Alig vártam, hogy elérkezzen a hajnali két óra, és megszabaduljak végre Charlestól. Az egész este folyamán le sem vette rólam a szemét, arról nem is beszélve, hogy temérdek mennyiségű italt kértek, így csak az ő társaságukat szolgáltam ki a munkaidőm utolsó óráiban.

Ahogy kettőt ütött az óra írtam is Gennek, hogy végeztem, akinek, mint kiderült még egy utolsó párost kellett megvárnia, de azt mondta negyed óra és végez. Így összepakoltam a táskámat, átadtam az újonnan érkező pultos csajszinak a VIP-sok ital listáját, majd egy csendesebb helyen elhelyezkedő asztalnál vártam, hogy Gen is végezzen a műszakjával.

Felemelő érzés volt 5 óra rohangálás után végre leülni pár percre. Hátradőltem a székben, lábaimat kinyújtottam, szemeimet pedig behunytam pár percre. Hulla fáradt voltam.

– Szia csajszi, mehetünk! – lépett az asztalom elé Gen hirtelen. Mosolyogva kaptam fel a táskámat a földről majd indultam meg mellette a kijárat felé.

Beszéd nélkül próbáltunk meg áttörni a táncoló tömegen, ami egészen addig sikeres volt, amíg valaki el nem kapta a kezem. Mivel a munkaidőm már lejárt, készenlétben tartottam a jobb lábamat, egy esetleges önvédelem céljából létrejövő tökön rúgás miatt, de amikor megfordultam Charlessal találtam szemben magam.

– Hát te merre? Most akartam kikérni a következő kört – kérdezte, arcára pedig teljes zavarodottság ült ki.

– Lejárt a munkaidőm, így haza megyek, de nyugi odaadtam Viviannek, az új pultosnak a listát arról, hogy miket kértek, így innentől kezdve őt terrorizáld – veregettem meg vállát, ám amikor el akartam lépni mellőle, a fiú ismét maga elé húzott.

– Várj, haza viszlek. Ne sétálj ilyen későn egyedül haza – mondta, amire a meglepettségtől enyhén felhúztam szemöldököm. Tényleg nem adja fel.

– Köszönöm, de nem kell. Az egyik barátnőmmel megyek haza, és egyébként is meg tudom védeni magam – tettem keresztbe karjaimat mellem előtt, majd meg sem várva a fiú válaszát elviharoztam előle.

Különben is ivott, ráadásul nem is keveset. Nem is értem, hogy mit gondolt.

Gent a bejárat előtt értem végül utol, ám a lány úgy nézett rám, mintha legalább 5 embert öltem volna meg a szeme láttára. Kérdőn tekintettem felé.

– Mondd, hogy csak káprázik a szemem, és nem annak voltam szem és fültanúja, hogy magát a földön járó monacói Istent, Leclercet offoltad ki? – kérdezte teljesen elképedve. Még mindig értetlenül néztem rá.

– Hogy kicsodát? Valami Charlessal beszélgettem, nem tudom, hogy rá gondoltál-e – mondtam neki, mire az előttem álló lánynak teljesen kikerekedtek a szemei.

- Te nem tudod ki az a Charles Leclerc? - kérdezte teljesen elképedve. Arckifejezésem megadta kérdésére a választ, miszerint nem - Milyen kő alatt éltél te eddig?

Kíváncsian vártam válaszát, hogy ki lehet ez a titokzatos Leclerc fiú, akiért Gen ennyire odavan, és akinek létezésének nem tudása egyenesen bűnnek számít.

– Charles Leclerc maga a monacói félisten, a Forma 1 új csillaga, a Ferrari istálló jövője. Ne idegesíts fel, hogy pont Olaszországban nem hallottál róla – rázta még mindig hitetlenkedve fejét a barátnőm.

Charles Leclerc. Valami derengett róla így már, hogy a Ferrarihoz van köze. Apa cége szponzorálja a Forma 1-et, de semmit nem tudtam a sportról, azon kívül hogy órákon keresztül ugyanazon a körön köröznek egy autóban. Nálam a Forma 1 nagy nevei kifulladtak ott, hogy Hamilton meg Schumacher.