𝐛𝐫𝐨𝐤𝐞𝐧 𝐩𝐢𝐚𝐧𝐨 - Charles Leclerc ff. | ✓

𝐟𝐨𝐮𝐫𝐭𝐞𝐞𝐧𝐭𝐡

𝟐𝟎𝟐𝟏.𝟎𝟓.𝟐𝟑.

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜

Reggel az ébresztő rikácsoló hangjára riadtam fel. Elkezdtem tapogatózni a készülék után, hogy minél gyorsabban abba maradjon a fülsüketítő zene, amikor is egy ismeretlen testbe ütközött a kezem. Lassan nyitottam ki szemeimet, és kellett pár pillanat, hogy látásom éles legyen. Adeline aludt mellettem békésen. Bal karjával még mindig engem ölelt.

Mi a fene történt tegnap este?

Hiába próbáltam meg azon gondolkozni, hogy került a lány az ágyamba, amikor tisztán emlékszem arra, hogy egyedül aludtam el, egyszerűen Adeline angyali arca, mindig elvonta a figyelmem. Néztem, ahogy a mellkasa fel-alá jár, ahogy egyenletesen és nyugodtan veszi a levegőt.

Istenem. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?

Úgy éreztem megérdemlek még egy kis meghitt pillanatot vele, mielőtt felébred és megint elkezd távolodni tőlem, így fejemet visszahajtottam mellkasára, és ismét behunytam a szememet.

Versenynap. Csak ezen kattogtam. Hiába a tegnapi pole-pozíció, egyszerűen képtelen voltam nyugodtan aludni. Féltettem az autómat, hogy meg tudják-e csinálni a csoda mérnökeim, és rettegtem attól, hogy ha esetleg valamit cserélni kell az autóban, az helybüntetéssel fog járni. Tegnap sokan megvádoltak azzal — legfőképp az olyan emberek, akiknek annyi köze van ehhez a sporthoz, mint nekem a főzéshez —, hogy szándékosan vágtam oda az autómat a korlátnak, mert éreztem, hogy Max túlszárnyalhatja az én leggyorsabb körömet.

Amikor először meghallottam ezt a feltételezést, azt hittem, hogy viccelnek. Szó szerint képen röhögtem az újságírót, aki ezt kérdezte tőlem. Hiszen aki ismer egy kicsit is, az tudja, hogy soha nem csinálnék ilyet. Igen, kemény versenyzőnek tartom magam, aki a pályán amikor kell tud agresszív lenni, de én mindig is a fairplay-ben hittem, és aszerint is versenyeztem egész életemben.

Maxel is beszéltem a tegnapi incidens után, hogy bocsánatot kérjek tőle, és biztosítsam arról, egy fikarcnyi szándékosság sem volt bennem. Természetesen a srác azonnal mondta, hogy nyilván ideges és mérges volt az autóban, mert az első gyorskörében hibázott, és végre sikerült egy hibátlan első szektort mennie, de egy pillanatig sem gondolta azt, hogy direkt csináltam piros zászlót hogy megmaradjon nekem a pole.

Miközben ményen elmerültem a gondolataimban, szemeimmel az alvó lányt figyeltem. Hihetetlen, hogy lehet egy ilyen törékeny testben, egy olyan erős lélek mint az övé.

– Ne nézz miközben alszom – szólalt meg Adeline. Csak halványan elmosolyodtam, és mit sem törődve a még mindig félálomban lévő lány kérésével, továbbra sem vettem le arcáról szemeimet – Charles.

Adeline arcára azonnal pír szökött, amint tekintete találkozott az enyémmel. Elégedetten konstatáltam, hogy még mindig hatással vagyok a lányra, és ő sem közömbös felém, még akkor is, ha ezt akarja látszatni.

– Jó reggelt – simítottam meg arcát, amire a lány édes mosolyra húzta a száját. Szemeit alig bírta nyitva tartani, úgy tűnt bármelyik pillanatban visszaaludhat. – Mi történt tegnap este ami miatt végül az ágyamban kötöttél ki? – kérdeztem tőle, miközben feljebb csúsztam hozzá, hogy fejünk egy szintben legyen.

A lány egy pillanatra lesütötte tengerkék színű szemeit. Úgy tűnt nem is tudja mit is felelhetne a kérdésemre.

– Tegnap este arra riadtam fel, hogy kiabálsz. És azt hittem valaki megtámadott, így bejöttem a szobádba. Akkor láttam meg, hogy valójában csak rosszat álmodtál. Amikor már vert a víz, és össze-vissza dobáltad magad, megijedtem és felébresztettelek. Te pedig amint megláttál, megkértél, hogy maradjak veled és ne hagyjalak egyedül – mesélte a velem szemben fekvő lány.