𝐛𝐫𝐨𝐤𝐞𝐧 𝐩𝐢𝐚𝐧𝐨 - Charles Leclerc ff. | ✓

𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭𝐡

𝟐𝟎𝟐𝟏.𝟎𝟓.𝟏𝟓.

A tegnap este sokkal inkább hosszabbra sikeredett, mint ahogyan azt terveztük volna. Az anyáékkal való beszélgetésem után rendeztem a soraimat a barátnőimmel is, mindent elmesélve arról, hogy mi is a helyzet valójában velem és a fiúval. Chiara és Gen természetesen majd' kiugrottak a bőrükből, olyan boldogok voltak a hírtől. Elmondásuk szerint ez egy tökéletes romantikus történet kezdete, és remélik, hogy végül beleszeretek a fiúba. Nem akartam elrontani a kedvüket azzal, hogy közöljem, erre sajnos biztosan nem látok esélyt.

Charlessal nem lesz egyszerű élni, ez száz százalék. Kezdjük azzal, hogy a vacsoránál majdnem szó szerint lenyomta a falatokat a torkomon, még akkor is, ha foggal-körömmel védekeztem ellene. Arról nem is beszélve, hogy a fiú előszeretettel mutogatja a felsőtestét zuhanyzás előtt, zuhanyzás után, alváskor, reggelente, vagy igazándiból bármikor amikor lehetősége nyílik arra, hogy levehesse a pólóját. És hogy miért csinálja ezt? Tökéletesen jól látja, hogy ezzel az őrületbe kerget, ugyanis lehetetlen levenni arról a kidolgozott hasizomról a tekintetet.

Tegnap este realizálódott bennem, hogy attól függetlenül, hogy az együttéléskor szerencsére külön szobában aludhatunk, a nagydíjakon elszállásolt hotelekben egy ágyon kell majd osztoznunk. Természetesen megrémültem ettől a ténytől, mert hiába Charles jófiú viselkedése, attól függetlenül férfiből van, így a biztonság kedvéért tegnap este egy tökéletes védelmi rendszert alkottam meg. Kettőnk közé temérdeknyi párnát építettem fel, hogy a fiúnak még csak eszébe se jusson felém közelednie az éjszaka folyamán.

A reggelünk sem indult jobban. Későn feküdtünk le, és az ügyvédekkel való találkozás miatt roppant korán keltünk. Amíg Charlesnak nagyjából 10 perc kellett az elkészüléshez, addig én vagy fél órán keresztül szenvedtem a tökéletesen puha ágyból való kikelés miatt. Hát igen, sohasem mondtam magam a reggelek emberének.

– Line, iparkodj mert el fogunk késni! Még be kell ugranunk hozzád meg hozzám is, mert kezdem úgy érezni, hogy így laza másfél nap után kezd rám rohadni ez a ruha! – hallottam meg Charles hangját, miközben én még a zuhany alatt álltam, és relaxáltam.

– Egy perc és kész vagyok! – kiáltottam ki. Úgy gondolom nem mondok el túl nagy újdonságot azzal, hogy mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz.

Hallottam ahogy a fiú idegesen topog lábfejével. Jó érzés volt, hogy most picit én húzhatom az agyát, és én kergethetem az őrületbe, hiszen eddig csak neki járt ez a megtiszteltetés. Éppen teljesen elmerülve gondolataimban folytattam a jóleső fürdőzést, amikor hirtelen kicsapódott a fürdőszoba ajtaja. Villámsebességgel vettem magam elé a szerencsére közelemben lévő törölközőt, mielőtt Charles anyaszült meztelenül meglátott volna.

– Normális vagy? – kiáltottam rá mérgesen. A fiú öntelt mosolyát le sem lehetett vakarni az arcáról. Az apró anyag éppen csak eltakarta fenekem alját, így mozdulatlanul álltam előtte – Megtennéd végre, hogy kimész innen?

– Ó, ne tudd meg én ezt mennyire élvezem – Charles arcán pajzán mosoly jelent meg, miközben végig mért – És egyébként is. Ha én innen most kimegyek, soha az életbe nem indulunk el, és tényleg sietnünk kéne – nézett rá az órájára.

– Menj a francba Leclerc! – viharoztam ki dühösen a fürdőből. Igyekeztem fénysebességgel felölöltözni és elkészülni, mielőtt őnagysága mégegyszer rám ront, hogy élvezkedjen látványomban.

❊❊❊

Idegesen kopogtattam a körmeim a hatalmas faasztalon. Egy örökkévalóságnak tűnt az ügyvédek érkezése. Óvatosan oldalra fordítottam fejemet reménykedve abban, hogy Charles arcáról is hasonló érzelmeket fogok tudni leolvasni, de a fiú mint egy robot, úgy ült a tárgyalóteremben.