𝐛𝐫𝐨𝐤𝐞𝐧 𝐩𝐢𝐚𝐧𝐨 - Charles Leclerc ff. | ✓

𝐟𝐢𝐟𝐭𝐞𝐞𝐧𝐭𝐡

𝟐𝟎𝟐𝟏.𝟎𝟔.𝟎𝟕.

Június végett az egésznapi forróság teljesen kifárasztotta a testemet, így a délelőttös munkából hazaesve fáradtan dőltem le a kanapéra. Mindenem fájt a sok órányi monoton mozgás miatt, és az ég világon semmihez nem volt kedvem a semmittevő fekvésen kívül, így elhatároztam, hogy a szabad délutánomat a nappaliban fogom töltöni Netflix nézéssel.

Charles már a múlt hét legelején elutazott Azerbajdzsánba a következő nagydíjra, ahová én most a munka miatt nem tudtam sajnos követni. Sylvia a hétvégére betervezett rendezvények sokasága miatt nem tudott elengedni.

A fiúval azóta nem beszéltük meg azt a bizonyos csókot, ami kettőnk között csattant el, annak ellenére, hogy egyhetes távolléte alatt mindennap beszéltünk telefonon. Be kell, hogy valljam magamnak, rettentően hiányzott a mindennapjaimból. A fárasztó viccei, az öntelt beszólogatásai, az édes mosolya reggelente, és azok a megnyugtató meleg ölelései, amik a legrosszabb napjaimon is képes volt felvidítani. A csókunk pedig azóta kisért éjszakánként. Az egyik pillanatban mardosott a bűntudat amiért megtettem, a másikban pedig legszívesebben újból magamhoz húztam volna, úgy mint ő a múlt héten. Ajka puhaságát még most is éreztem enyéimen, kirázott a hideg amint belekúszott az emlék gondolataimba. Miközben ezen gondolkoztam zuhanyzás közben, elrepült az idő. Lábaimat alig bírtam egy kicsinél is jobban megemelni, hosszú percek után fáradtan estem bele a kanapé puha párnái közé. A távirányító után tapogattam egy kis ideig, majd miután sikeresen a kezembe fogtam megnyitottam vele a Netflixet.

A Monacóban való tartózkodásom óta nem volt lehetőségem nagyon a pihenésre, így most kifejezetten jól esett a semmittevés. Csak pörgettem a sorozatok sokasága között, amikor hirtelen megakadt a szemem egyen. Többször láttam már a borítóját, de eddig nem fogott meg annyira, hogy bele is nézzek. Most viszont egyből felismertem a piros pólóban mosolygó napszemüveges fiút, aki mellett a cím feketén virított: Drive to Survive.

Charles már írt, hogy a gépük csak estefelé fog landolni a hirtelen jött vihar miatt, én így nyugodtan,  egy tál popcornnal a kezemben nyomtam rá az első évad első epizódjára.

Mint egy kisgyerek úgy vártam, hogy a Netflix logója után végre elinduljon a sorozat. Törökülésben kuporogtam a kanapé közepén pokróccal beburkolózva, a következő percben pedig mikor meghallottam Daniel hangját, a képernyőnek szenteltem teljes figyelmemet. Rázott a hideg a hangoktól, a képvilágtól, az elhangzott mondatoktól. Hihetetlenül magával ragadt a száguldó cirkusz. Kiváncsi voltam mindenre: hogy mi miért történik, ki hol volt az előző években, hogy alakultak az eddigi szezonok.

Az első epizód teljes mértékben Danielről szólt. Meglepő volt számomra a fiút Red Bull-os felszerelésben látni, de amint elsütötte az első poénját, tudtam hogy a fiú 3 éve is ugyanolyan volt, mint most a narancssárga felszerelésében.

Nagyjából az második rész felénél járhattam, amikor a telefonom rikácsoló hangjára lettem figyelmes. Nagyot sóhajtva nyúltam a készülék után.

– Tessék, Adeline Rossi – szóltam bele a telefonba, miután észrevettem, hogy ismeretlen szám keresett.

– Juj, de hivatalos valaki – nevetett bele a telefonba egy férfi hang – Halihó Addie, Max vagyok! Otthon vagy?

– Ühüm. Miért? – érdeklődtem két falat között.

A fiú nagy meglepettségemre azonnal bontotta a hívást. Értetlenül meredtem magam elé, majd amikor nyúltam volna a távirányítóért, hogy folytassam az elkezdett sorozatot, a bejárati ajtón váratlanul belépett valaki. Ijedten fordultam hátra, nem vártam vendégeket.