A Sárkányok Földje

9.

3. nap csapdában, valahol a föld alatt

Max Verstappen

*****************

Ugye nem fogunk összefutni azokkal a pókokkal? Charlesnak könnyű, nem őt érték el azok az undorító lábak!

Elmentünk a liftes szobáig. Nem hinném, hogy sokat segítek a felfedezésben, de nem akartam a cellában maradni, mert a végén még azt hiszik a többiek, hogy beijedtem egy csapat pók miatt.

- Nézzük meg a másik folyosót! - mondta Charles, miután a liftes szobában nem találtunk semmit. Innen két folyosó indul, a cellánk a bal oldalin van, de a másikat még sosem derítettük fel.

- Jó, menjünk! - válaszoltam. Charles ment elöl, én meg szorosan a nyomában.

Közben már kezdett sötétedni. A folyosó falán furcsa alakok látszottak, ahogy a lámpák halványodó fénye visszaverődött róla. Nem tetszenek azok a minták. Néha mintha mozognának is. A kanyarban óvatosan körülnéztem, mielőtt követtem volna Charlest.

- Ááááá! - kiáltottam fel. Ott egy nagy pók a falnál! - Auuu! - Fáj a karom, pedig nem is ért hozzá!

Charles elkapta a kezem, és befogta a szám.

- Maradj már csendben! Az csak egy festmény! - suttogta.

Jé, tényleg! Az a pók csak egy festmény a falon! Utálom ezért az Ördögöket! A frászt hozták rám!

- Tényleg fáj a karom. - mondtam Charlesnak, aki erre aggódva nézett rám.

- Menjünk vissza a többiekhez! - indult el vissza, de megállítottam.

- Nem olyan vészes, inkább nézzünk körül! - füllentettem. Nem vagyok óvodás, hogy egy festett pók miatt visszaforduljak!

Charlessal végül folytattuk a felderítést. A következő kanyarnál már fel voltam készülve a pókra, de megint meglepődtem.

A kanyar után a bal oldali fal telis-tele volt sötétkék, különböző méretű geometriai alakzatokkal. Háromszögek, ötszögek, négyzetek, nyolcszögek és mindenféle más ilyenek is voltak. Itt kell lennie a hatszögnek! Charles rám pillantott. Ő is erre gondolt.

- Ebben a rengetegben nehéz lesz megtalálni azt a hatszöget... - fordult felém. Még mindig vissza akar fordulni.

- Igen, de azért próbáljuk meg! - válaszoltam.

- Oké, te végignézed őket a jobb felső sarokból indulva, én pedig a bal alsóból. - adta be a derekát elég könnyen.

- Remélem, csak egy hatszög van! - mondtam.

- Én azt remélem, hogy nem kapnak el minket, amíg itt ácsorgunk! - vágta rá. Eddig még egyszer sem kaptak el minket, miért pont most járnának erre?

A falon rengeteg forma volt. A háromszögeket, négyzeteket és téglalapokat könnyű volt észrevenni, egy hatszög viszont jól elbújhatott a sok ötszög és hétszög, vagy akárhogyis hívják között.

- Megvan! - kiáltottam fel. Már hosszú ideje nézelődtünk, de ez volt az első hatszög, amit találtam.

- Psszt! A végén még felébreszted az Ördögöket! - szólt rám Charles. Mindig mindent jobban tud!

Odamentem a hatszöghöz, és megnyomtam. Jé! Egy reccsenéssel betört. Egy titkos rekeszt találtunk mögötte, benne egy kavics méretű, amulettnek kinéző valamivel.

- Ez jól néz ki, bár fogalmam sincs, miben tudna segíteni nekünk. - mondtam.

- Azt én sem tudom, de a "segítőnk" azt mondta, majd még hagy egy üzenetet. - válaszolta Charles, a Mindentudó.

Elindultunk visszafelé. Útközben még körülnéztünk a liftes szobában, mert a múltkor is ott volt üzenet, de nem találtunk semmit. Végül úgy döntöttünk, hogy a "segítőnk" még nem hagyott üzenetet és visszamentünk a cellánkhoz. Az ajtón, lekopogtuk a jelet, amit megbeszéltünk a többiekkel, mielőtt eljöttünk. Carlos kinyitotta az ajtót és bementünk a szobába.

- Találtatok valamit? - kérdezte Lando kíváncsian.

- A kijárattal kapcsolatban semmit, viszont a sötétkék hatszög megvan. - mondta Charles.

- Volt egy fal, amire mindenféle formák voltak festve és volt közöttük egyetlen egy hatszög. Megnyomtuk és egyszerűen betört. Mögötte volt egy titkos rekesz, ott találtuk ezt. - húztam elő a zsebemből az amulettet.

- Hú, erre szerintem a Maszkosoknak is fáj a foga! Vigyáznunk kell rá! - jegyezte meg Pierre.

- Rájöttünk, hogy nem jó, ha mindenre egy ember vigyáz, mert úgy ha elkapják, a Maszkosoknak nagyon könnyű dolga lesz, ezért az első üzenet maradt nálam, a lyukas papír pedig Landonál van. - mondta Carlos.

- Alex, vigyázol te az amulettre? - kérdezte Charles. - Mi még biztos fogunk elmenni felfedezni, nem jó, ha nálunk van. - tette hozzá. Kivételesen lehet, hogy igaza van.

- Oké! - mondta Alex, és elvette az amulettet a tenyeremből.

- Más nem volt? - kérdezte Carlos. Na, most fogja beárulni Charles, hogy megijedtem a festett póktól!

- Nem, semmi fontos. Üzenet nem volt sehol. - rázta a fejét Charles. De... nem árulta el!

Mivel már majdnem teljesen besötétedett, lefeküdtünk a földre aludni. Még láttam, hogy Alex a zsebébe teszi az amulettet, és megfogja. Talán mégis jó ötlet volt odaadni neki.

Akkor most mi van Charlessal? A felderítésen elég bunkó volt, de aztán mégsem árulta el, hogy megijedtem. És mégis, mire kell az az amulett?

Sziasztok!

Ezzel a rész most lehet, hogy nem sikerült olyan jól, de már nem akartam tovább húzni.

Nagyon köszönöm az olvasásokat, vote-okat, kommenteket mindenkinek!

Vadonjaro13