A Sárkányok Földje

15.

4. nap csapdában, valahol a föld alatt

Carlos Sainz

*************

- Hahó! Itt az idő! - hallottam Charles suttogását félálomban. Tényleg, itt az ideje megszökni! Halkan felkeltem. Most muszáj a lehető legcsendesebbnek lennünk, mert ha most lefülelnek minket, mindennek vége.

A többiek is csendben felültek.

- Akkor most mit is kell csinálni? - kérdezte Lando. Pierre elővette a papírokat.

- Mindenkinek hozzá kell érnie az amuletthez, és valakinek körben meg kell nyomnia a jeleket, innen indulva - mutatott az amulett akasztójától jobbra lévő szimbólumra.

- Ki fogja nyomkodni őket? - kérdezte Charles.

- Mondjuk te? - válaszoltam. Ha már így megkérdezte...

- Hát, ha senki sem szeretné... - nézett körbe ő, de úgy tűnt, senki sem akarja ezt csinálni.

Pierre odaadta neki az amulettet. Charles közelebb vitte Alexhez, aki a földön ült. A jobb kezében tartotta a követ, a bal még mindig a pulcsija zsebében volt. Kihúzta, aztán fintorogva visszatette. Ezek szerint még mindig fáj, ahol beütötte.

Végül Alex tartotta a követ, mi köré gyűlve rátettük az ujjainkat.

- Akkor is fognunk kell, amikor Charles a gombokat nyomkodja? - kérdezte Max. Nem tudom, erről nem szólt az üzenet.

- Szerintem próbáljuk ki úgy, hogy fogjuk. - válaszoltam végül.

Charles a bal kezét rátette a kőre, aztán körbenézett.

- Mindenki készen áll? - kérdezte.

- Igen! - vágta rá Pierre.

- Igen, csak menjünk innen! - mondta Max.

- Készen állok! -vigyorgott Lando, mert hát mi mást csinált volna.

Én is bólintottam egyet.

- Indulás! - suttogta lelkesen Alex.

Charles a másik kezével sorban megnyomta a jeleket, ahogy a segítőnk üzente. Amikor megnyomta az utolsót is, az amulett erős kék fénnyel felvillant. Szerintem még az Ördögök bunkereinek a másik felén is látszott a fény. Viszont utána nem történt semmi.

- Ennyi az egész? Wow. Ez a fény nem csinál mást, csak idecsalja az őröket! - mondta Max csalódottan.

- Várjunk még egy kicsit... - nézett ránk bizonytalanul Charles.

Lando hirtelen felugrott. 

- Nézzétek! Ott, a falon! - kiáltotta. Tényleg! A falon nyílt egy alagút! A szélei kicsit homályosak voltak, de használhatónak tűnt.

- Ez eddig nem volt itt! - mondta Pierre.

- Biztos arra kell megszöknünk! - derült fel Alex.

- Gyertek! - mondta Charles, és bemászott a lyukba. Négykézláb pont elfért benne, bár összerezzent, amikor rátámaszkodott a sérült csuklójára.

Már csak Alex és Lando voltak hátra, amikor hallottuk az ajtó kattanását. Jaj, ne! Az őrök!

- Siess, Alex! - kiáltotta kétségbeesetten Lando, és beugrott mögém a lyukba.

Már Alex is bent volt, amikor a lyuk elkezdett összezáródni mögöttünk. Alex nagyon meglepődött, az őr viszont gyorsan kapcsolt, és odaugrott, hogy elkapjon minket. A kezét még be tudta dugni a nyíláson, és megmarkolta az első dolgot, ami a keze ügyébe került.

Ami pont Alex sérült bokája volt. A pulcsi az alagútban leesett róla, így semmi nem védte az őr vasmarkától. Alex felordított. Szerencsére az őr hamar elengedte, mert a lyuk teljesen összezáródott, és rájött, hogy nem tudja kihúzni a kezét. Hát ezt jól megjárta! Alex leült a földre a bokáját fogva.

- Szólj, ha mehetünk, jó? - mondtam neki barátságosan. Nehéz lehet neki bevallani, hogy nincs rendben, de inkább most várjunk egy kicsit, minthogy még jobban megsérüljön.

- Még várjunk egy kicsit - válaszolta kis tétovázás után Alex.

Max és Pierre közben kitárgyalták az amulett okozta eseményeket.

 - Hú, ez meleg helyzet volt! - mondta Max.

- Jó, hogy az őr nem tudott utánunk jönni! - válaszolta Pierre.

- Igen, konkrétan beragadt a falba! Szét kell szedniük a falat, hogy kiszabaduljon! - vigyorgott Max. Hát igen, ez elég jól jött ki. Bárhová is visz ez az amulett, ezért már megérte kipróbálni.

- Ha szétszedik a falat, nem tudnak utánunk jönni? - kérdezte Pierre. Szerintem nem.

- Nem hinném. A mi cellánk mellett volt egy másik szoba, mégsem ott vagyunk. Ez valami nagyon furcsa dolog már megint. - szólt közbe Charles. Elég sok nagyon furcsa történt az elmúlt négy napban.

- Ez igaz. - értett egyet vele Pierre.

- Mehetünk, - mondta Alex. - Még fáj egy kicsit, de négykézláb már tudok menni.

Továbbmentünk a járatban. Furcsa, mert sehol egy lámpa, mégsincs teljesen sötét. Hamarosan még jobban kivilágosodott, és kiértünk az alagútból.

Egy kör alakú, földalatti szobába, ahol az egyetlen tárgy egy létra volt, ami a mennyezeten lévő csapóajtóhoz vezetett...

Sziasztok!

Itt az új rész, remélem, tetszeni fog!

Mint mindig, köszönöm az olvasásokat és a vote-okat! ViktoriaBacso0 köszönöm a követést!

Vadonjaro13