A Sárkányok Földje

100 vote - Bónusz rész

Sziasztok! Ez a rész Charlesék megérkezése a Sárkányok Földjére, Lewis szemszögéből. Azért írtam, mert ezzel szeretném megköszönni nektek a sok olvasást, és hogy megvan a 100 vote. Olvassátok, remélem, tetszik!

4 nappal Charlesék csapdába esése után, a Sárkányok Földjén

Lewis Hamilton

*****************

A nyavalyába ezekkel az Ördögökkel! A bolond kis játékaik miatt nem tudtam befejezni a kicsiknek az üzenetet!

Na jó, mindegy, visszamenni már nem tudok, mostanra lehet, hogy meg is találták. Abban az alagútban muszáj lesz visszafordulniuk, a meredek részen nem lehet fejjel előre lemenni!

Elővettem az amulettet, és alagutat nyitottam a sárkányföldi barlangunk mellé a falba. Átmásztam, aztán a tisztásról a mohás lépcsőn felmentem a barlangba egyeztetni Sebbel a terv részleteit.

A tojások már ott vártak, Seb és Whiro elhozták őket, amíg én a kicsiknek csináltam az üzenetet. Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzánk, meg az egész helyzethez! Amikor én lettem Lovas, elég sok idő volt, amíg meggyőztek, hogy nem álmodom az egészet!

- Mindent elraktunk, amit még nem láthatnak? - kérdeztem Sebtől. Volt egy pár dolog a barlangban, amit még nem kéne meglátniuk a kicsiknek, azokat el kellett tüntetni az egyik hátsó terembe. Gyorsan körbenéztünk még egyszer, de minden rendben volt.

- Megvannak a köpenyek? - kérdezte Seb.

- Aha, itt vannak a húsvéti kosárban. - mutattam a lábamnál lévő kosárra, amiben a tojásokat készültünk vinni. Most aránylag sok új Lovas lesz, egyszerre csak egy-kettő szokott lenni, de hát a tojások döntöttek így.

- Akkor mehetünk? - nézett körbe Seb, nehogy itt hagyjunk valamit.

Viserion leszállt a barlang előtti sziklateraszra. Felmásztam a hátára, aztán felszálltunk, és a tisztás fölött körözve megvártuk, amíg Whiro is felszáll, Sebbel a hátán. A kosarat én vittem. Az Átjáró-tisztás, ahova Maxék érkezni fognak, nincs messze, hiszen nekik gyalog kell majd eljutniuk a barlangig.

Pár perc repülés után meg is érkeztünk, de kicsit arrébb, az erdőben szálltunk le. Whiro és Viserion itt marad, mert itt nem vehetik észre őket a kicsik. 

- Legyetek jók! - mondta Seb a sárkányoknak. - És nincs se gyújtogatás, se ágropogtatás! - nézett jelentőségteljesen az ártatlan képet vágó Whirora. Whiro elég szeleburdi, imád borsot törni a lovasa orra alá. Viserion szerencsére nem szokott (vagyis ritkán szokott) ilyeneket csinálni.

- Ideadod a köpenyem? - fordult felém Seb. - Amúgy utálom őket, de inkább az, mint hogy lemaradjak Charlesékról. Szerencse, hogy csak ilyenkor kell felvennünk őket!

A köpenyekre két dolog miatt van szükség: az egyik, hogy az új Lovasok ne ismerjenek fel minket, a másik, hogy a barna köpeny tökéletes álca a fák között, így észrevétlenül tudjuk nézni a kikelést.

Kiértünk az erdő szélére. Seb keresett magának egy kényelmes leskelődőhelyet, ahonnan jó rálátása nyílt a tisztásra. Én kicsit arrébb mentem, és a tisztás északi oldalán lévő bokrok között bújtam el a tojásokkal együtt.

A nap állása alapján még kb. egy óra van napnyugtáig. Az Ördögök föld alatti szállásához képest van egy-két óra időeltolódás, vagyis ott pont most sötétedik. Remélhetőleg sikerül Maxéknak használni az amulettet!

Kis idő múlva hangok jöttek a csapóajtós bokor felől. Ezek szerint sikerrel jártak!

- ...nem kéne úgy viselkedned, mint aki mindent tud! - hallottam. Csak nem összevesztek?!

Vajon mi történik? Elfordult a szél, nem hallok semmit.

Ez az! Nevetés! Akkor mégiscsak sikerült kibékülniük!

Feszülten figyeltem a bokrot. Egyszer csak megmozdult, és láttam, ahogy Lando kidugja a fejét a csapójtón.

- Megcsináltuk! Kijutottunk! - kiáltotta vissza a többieknek. Utána kimászott, és lefeküdt a fűre a csapóajtó mellett.

Akaratlanul is elmosolyodtam. Jó volt látni, hogy mennyire felszabadultak lettek a kijutástól. Nem tudom, min mentek keresztül ott lent, de nem lehetett kellemes, az biztos.

Közben a többiek is kimásztak a csapóajtón. Lassan itt az idő!

Pierre körülnézett, és kicsit értetlen fejet vágott. Ó, tényleg! Azt hitték, hogy az amulett a pályához viszi őket!

Úgy döntöttem, itt az ideje cselekedni, mielőtt ez a felismerés elrontja a kedvüket. Felemeltem a kosarat, és elrejtettem a köpenyem alá. A csuklyát is felvettem. Az árnyéka eltakarja az arcom, így nem fognak felismerni.

Kiléptem eléjük a bokor mögül. Láthatóan meglepődtek. Felálltak, és úgy nézték, mit akarok. Kivettem az első tojást a kosárból. Csak el ne rontsam, melyik kié!

Piros? Akkor ez megy Charlesnak. Igen, mert Carlosé a mókusszínű.

Kék? Oké, ez Landoé.

Sötétzöld? Max.

Világoskék? Ez Pierre-é.

Á, itt van Carlosé is.

Na, ez az utolsó sötétkék akkor Alexé.

Amikor kész voltam, visszamentem a bokrok között addig, ahol már nem láthattak. Ott befordultam az erdőbe, és visszalopakodtam Sebhez.

Kikukucskáltunk a bokrok mögül. Lando ráült a tojására, aztán hirtelen meglepett arccal felpattant.

- Hé! Megmozdult a tojás! - kiáltotta. Visszaült, aztán újra felpattant. A sárkányok ezek szerint ugratásban és csínytevésben még mindig verhetetlenek!

Közben Carlos is ráült a tojásra. Úgy láttam, neki nem mozgott, de a sajátja elkezdett énekelni! Sebbel csak nehezen sikerült visszafojtani a nevetésünket Carlos arca láttán.

A többiek is elkezdték nézegetni a tojásokat. Max kicsit bizalmatlannak tűnt. Ez érdekes, én eddig úgy tudtam, ő az a mindent bevállalós fajta. Lando és a sárkánya újra nagyot alkotott, ezúttal a tojás folyton kigurult Lando kezei közül. Azt hiszem, szórakoztató páros lesznek!

Hú, ez meleg helyzet volt! Egy ragadozó madár majdnem elvitte Pierre tojását! Jó, hogy Pierre időben észrevette és elhúzta a tojást!

Na, kezdődik! Lefagytak a tojások! Aha, Carlosé megrepedt... Pierre, aztán Alex... Max és Charles... Lando. 

Kikeltek! Szép színük van, kíváncsi vagyok, a szárnyuk milyen színű lehet!

Landoék folyatták a fogócskát. Ezek jól meglesznek egymással! Carlosék tovább énekeltek, és Max is kezdett feloldódni a sárkánya iránt.

Alex sárkánya kicsit szaglászott, aztán ráfeküdt Alex bokájára. Ó! Akkor viselkednek így ha a lovasuknak fáj valamije. Alex megsérült az Ördögöknél?

- Alexnek fáj a lába. - súgtam Sebnek.

- Igen, láttam. De nézd meg Charlesékat is. A sárkány addig könyörgött, amíg Charles kihúzta a kezét a zsebéből, aztán ráfeküdt.

Tényleg. Charles karja a combján volt, rajta a sárkányával. Ezek szerint ő is megsérült. Ezért majd kapnak az Ördögök!

Charlesék még a sárkányaikkal játszottak, de nekünk ideje volt indulni. Intettem Sebnek, és hátrébb húzódtunk a fák közé.

- Menjünk, hamarabb kell visszaérnünk, mint ők. - mondtam. Mi is gyalog megyünk, mert a sárkányok túl feltűnőek lennének. Ők majd szemmel tartják a kicsiket, és biztonságos tálvolságból követik őket.

Az út nagyjából tíz percig tartott. A barlangban Seb nekiállt levest főzni vacsorára, én meg átmentem a barlang másik termébe, és onnan néztem, mikor érnek ide.

Amikor megjöttek, kicsit tanakodtak a lépcső tövében, én pedig szóltam Sebnek, aki odajött az ablakhoz. Aztán Lando feljött a teraszra, és benézett a barlangra. Utána visszament a többiekhez, és mindannyian feljöttek. Sebbel visszamentünk a terembe.

Kezdődik az akció!