A Sárkányok Földje

4.

2. nap csapdában,  valahol a föld alatt

Charles Leclerc

*************

Én ébredtem fel elsőnek. Ahhoz képest, hogy a sziklás földön aludtunk, egész kipihent vagyok! Az ajtó túloldaláról hangokat hallottam, de nem tudtam kivenni a szavakat. Néhány perc múlva Max is felkelt, úgyhogy amíg a többiek aludtak, suttogva beszélgettünk. Szóba került Alex, Pierre és a versenyzés is. Amikor mindenki felébredt, átbeszéltük a tervet Alexék kiszabadítására.

- Kimegyünk és először kiszabadítjuk Pierre-t, aztán megzavarjuk az Ördögöket, hogy ki tudja szabadítani Alexet. - foglaltam össze.

- Vigyáznunk kell, mert az Ördögöknek harci botjai vannak! - mondta Carlos.

- Igen, nagyon fájdalmasak tudnak lenni, amikor eltalálnak! - tette hozzá Max. Előző nap volt szerencséje tapasztalni ezt, amikor másodszorra kaptak el minket.

- Mindenki készen áll? - kérdeztem.

- Igen! - válaszolták a többiek. Carlos odament az ajtóhoz, és elsőre sikerült is kinyitnia.

- Akkor indulás! - kiáltottam, miközben kirontottunk az ajtón.

Az őrök nagyon meglepődtek, az egyikük viszont kiáltozni kezdett.

- Riadó! Szöknek a foglyok!

Lando hátulról kihúzta a kezéből a botját, amin az őr megint meglepődött, és abbahagyta a riadózást.

- Van egy botom! Van egy botom! - kiáltozta Lando, mint egy gyerek, aki megkapott egy rég várt ajándékot.

- Jó ötlet! - mondtam mosolyogva.

Hamarosan mindannyiunknak volt botja. Senki sem számított rá, hogy jövünk, szóval az őröknek nem volt idejük reagálni, mielőtt elvettük tőlük a botjaikat. A folyosók kanyargós, labirintusszerű részén sikerült leráznunk az üldözőket, és még csak nen is tévedtünk el.

Nemsokára eljutottunk Pierre-hez, ahol Carlos a fémdarabbal kinyitotta az ajtót. Pierre nagyon meglepődött, hogy ott vagyunk.

- Hát ti meg hogy kerültök ide? - kérdezte köszönés helyett, mi meg jót mulattunk a meglepettségén.

- Ez segített. - mutatta neki Carlos a fémdarabot. Még mindig nem teljesen értette, de aztán elmondtuk neki, mi a helyzet. Beavattuk a tervünkbe is.

- Gondolom, Alex szobájában maradunk, amíg találunk innen valami kiutat. - mondtam. Nem fogjuk tudni mindig legyőzni az őröket, szóval a lehető legkevesebbet kéne harcolni.

- Ja, semmi értelme visszaküzdeni magunkat a sajátunkhoz! - értett egyett Lando.

Carlos megmutatta Pierre-nek, hogyan kell kinyitni az ajtót. Gyorsan ráérzett, pár próba után már elég jól ment neki. Utána megegyeztünk, hogy elszámol háromszázig, mielőtt elindul kiszabadítani Alexet, így körülbelül öt percünk lesz elcsalni az őröket.

- Mindenki készen áll? - kérdeztem.

- Igen! - kiáltottuk.

- Akkor indulás!

Az őrök elcsalása nem is mehetett volna jobban. Maxnak volt egy jó technikája arra, hogyan rúgja ki a botjukat az őrök kezéből. Carlos és én mindkét kezünkbe fogtunk egy-egy botot, és azokkal szurkáltuk az Ördögöket. Lando taktikája volt a legviccesebb: odaosont az őrök mögé, akik a szurkálásunkkal voltak elfoglalva, és egy grimasz kíséretében hátulról kihúzta a kezükből a botot. Nagyjából két-három perc telhetett el, mire elég messze értünk Alextől ahhoz, hogy Pierre észrevétlen tudjon maradni. Eddig minden szuperül megy!

Alex Albon

************

Hol vagyok? Ja, tényleg, emlékszem: a lift, a Maszkosok, az ijesztő arc, amit éjszaka láttam. Gyorsan körülnéztem, hogy nincs-e itt senki. Szerencsére egyedül vagyok.

Vagy mégsem. Bejött egy őr, aki hozott egy tányért, rajta egy szelet kenyérrel és egy darab almával. Leszedte a kezemről a köteleket, aztán, mint aki siet valahova, letette a tányért a sarokba és elment. Hurrá, elfelejtett újra megkötözni!

Kinyújtóztam a tányér felé. A bokámat a falhoz erősítő lánc megfeszült, mert azt azért nem szedték le, de még éppen elértem a tányért. A kaja nem volt túl bizalomgerjesztő, szóval inkább otthagytam.

Mi ez? Valakik kiáltoznak és valami csatazajszerűség is hallatszott az előbb! A hang először közeledett, aztán újra elhalkult. Vajon mi történik kint?

Kattant az ajtó zárja. Ezek szerint mégsem felejtkeztek el rólam. De... ez Pierre! Hogy jutott el ide?

- Szia Alex! Minden oké? - mondta.

- Igen, de hogy jöttél be? - kérdeztem.

Pierre megmutatta a fémdarabját, amit Carlostól kapott, és elmondta, hogy a többiek hamarosan itt lesznek. Tényleg eléggé hamar volt, mert mire befejezte, kicsapódott az ajtó (Pierre elfelejtette bezárni), és Charles viharzott be a szobába. A többiek mögötte jöttek.

- Szia Alex! - köszönt Charles.

- Kösz, hogy eljöttetek! - mondtam. Többen mégiscsak több esélyünk van kijutni!

Carlos odajött hozzám, és a fémdarabbal sikerült kinyitnia a lábamon lévő vaskarika zárját. Ez csatolta hozzám a láncot, ami a falhoz rögzített. Már elég kényelmetlen volt, és kicsit ki is dörzsölte a bokámat.

- Na, akkor most együtt vagyunk. - mondta Lando. - Hogyan tovább?

Ez egy jó kérdés...

Sziasztok!

Gondoltam, még gyorsan kirakok egy részt a kirándulás előtt, hogy legyen mit olvasnotok :)

Köszi az olvasást, mint mindig, 20jazmin07 és harcos11 nagyon köszi, hogy vote-oltok!

Örülnék, ha megírnátok kommentbe (vagy privátba) hogy mi tetszik/nem tetszik!

Köszi!

Vadonjaro13