A Sárkányok Földje

29.

5 nappal a liftes csapda után, Sárkányföldön

Lewis Hamilton

*****************

Viserionnal elrepülünk, hogy megnézzük, boldogulnak-e a srácok. Whironál már végeztek, szóval most éppen a térképnél tartanak.

Fentről keressük, hogy merre járhatnak. A tölgyes tisztás felől hangokat hallok, így odarepülünk.

De... csak hatan kéne lenniük! Várjunk, ezek Ördögök! Úristen, ezek megtámadták őket! De hát Landoéknak nincs is fegyverük!

- Viserion! Szólj Whironak! - kiáltom, a sárkányom pedig hatalmasat ordít. Ez a vészjelzés. Közben már el is kezdünk ereszkedni, hogy segíthessek a srácokon.

Sebastian Vettel

*****************

Whiro mesél a térképszerzős játékról, amikor meghalljuk, hogy Viserion ordít.

Baj van! Felkapom a kardom, és már megyünk is. Az égen már látszik Viserion, ahogy készül leszállni. A tölgyes tisztásnál vannak. Gyorsan utolérjük őket, és akkor én is észreveszem, mi történt.

Mocskos gazemberek! Nem elég, hogy ártatlanokat rabolnak el, még fegyvertelenekre is rátámadnak?! Ezt nagyon meg fogják bánni!

A sárkányoknak nincs hely leszállni, így Lewissal lecsúszunk a farkukon, és leugrunk a földre.

Gyorsan felmérem a terepet. Több Ördög a földön fekszik, de egy még talpon van, Carlost támadja. Odaugrok, és a kard lapjával fejbeütöm az embert, aki összerogy. Nem öltem meg, de nem is az volt a cél. Megfordulok, mire látom, hogy a tisztás széléről még néhány Ördög jön elő. Lewis is észrevette őket, így együtt rontunk rájuk. Nincsenek sokan, és aki elkerült minket, az a sárkányok megsütik fentről.

Megbizonyosodom róla, hogy nincs több harcra képes ellenség, aztán körbenézek, mi van az újdonsült lovasokkal.

Carlos Landonak segít lemászni egy fáról, ami elég vékonynak tűnik. Alex a nagy tölgy tövében ül, a fejét behúzta a pulcsijába. Azt hiszem, nem akar tudomást venni a világról. Pierre sápadtan áll a tisztás szélén egy fának támaszkodva, és a mellette fekvő Ördögöt nézi.

Max zokogva ölelgeti a sárkányát. Ajjaj, remélem, nincs nagy baj! Lewis odamegy hozzá, ő a gyógyító.

Én megkerülöm a rét közepén álló tölgyet, és megtalálom Charlest. Zihálva, sápadtan mered a Pierre melletti Ördögre. Közelebb megyek hozzá, és akkor hallom, hogy azt suttogja maga elé: "Gyilkos vagyok."

Szegény Charles! Nehéz út áll előtte. Én is keresztülmentem ezen, de már idősebben. Sajnos ezzel is jár sárkánylovasnak lenni.

Leguggolok Charles mellé, és átölelem a vállát. Suttogva igyekszem megnyugtatni. Érezhetően megkönnyebbül, aztán elsírja magát. Tharion, a sárkánya csendesen dorombolva bújik hozzá. Közben Pierre is odajön hozzánk.

- Megmentetted az életem. - mondja Charlesnak.

- De közben megöltem egy embert! - néz fel ő.

- Az lehet, de ha nem ölöd meg, akkor ő öl meg engem. Vagy ő, vagy én. - vigasztalja Pierre. - Örülök, hogy engem választottál! - teszi hozzá egy halvány mosollyal. Charles is elmosolyodik. Ügyes húzás volt ez Pierre-től. Pontosan azt mondta, amire Charlesnak szüksége volt.

És ami még fontosabb, nem próbálta letagadni, amit Charles tett. Csak megpróbált könnyíteni rajta. Ezen csakis így lehet továbblendülni. Ha Charles el tudja fogadni, hogy ami történt, megtörtént, és tovább tud lépni, akkor minden rendben lesz. Tharion sokat tud neki segíteni ebben.

Charles nagyjából megnyugodott, így ott hagyom Pierre-rel a fa mellett. Megkerülöm a törzset, és odamegyek Alexhez. Még mindig a földön ül, a fejét a pulcsijába húzva. Neptune oldalról bújik hozzá.

- Alex? - teszem a kezem a karjára.

- Nem akarom látni őket! - mondja.

- Az Ördögöket?

- Akik a földön vannak.

Szerencsére csak Ördögök vannak a földön, de értem, mire gondolt. Az eszméletlenül vagy félholtan fekvő emberek látványa lehet, hogy túl sok volt neki.

- De egyébként rendben vagy? - kérdezem.

- Hányingerem van. - mondja. Azt hiszem, igazam volt, hogy mire gondolt a földön fekvő emberek kifejezésnél.

- Szólok, ha előjöhetsz! - állok fel mellőle.

Max a karjában tartja Julunggult, és már nem zokog. Lewis biztatóan vállon veregeti, aztán körbenéz.

- Többiek? - kérdezi, amikor észrevesz. Röviden összefoglalom neki a dolgokat.

- Elkezdem összeszedni őket, - mutat az Ördögökre, - te nézd meg Landot és Carlost. - teszi hozzá. Általában így szoktuk csinálni, mert én utálok félholt embereket pakolni. Ő is, de ő valahogy jobban elviseli. Nekem túl sokszor eszembe jut róluk, hogy vajon volt-e családjuk, barátaik, ismerőseik?

Lando és Carlos a tisztás szélén ülnek az alatt a fa alatt, amelyikről Lando lemászott. Carlos Landonak magyaráz valamit, a sárkányaik a földön ülnek. Kezdenek túl nagyok lenni ahhoz, hogy a kapucnijukban ücsörögjenek.

- Minden rendben? - kérdezem, amikor odaérek. Carlos bólint.

- Igen. Landonak kicsit sok volt, de szerintem csak adni kell neki egy üveg tejet, és akkor rendben lesz! - mondja. Lando elmosolyodik, és észreveszem a megkönnyebbülést Carloson. Elsőre úgy tűnt, hogy őt nem viselte meg a csata, de azért benne is hagyott nyomot. Bár abban azért nem vagyok biztos, hogy maga a csata vagy az aggódás Apalaloért, Landoért és a többiekért okozott neki nagyobb feszültséget.

- A barlangban van tej, - válaszolom nekik. - Nemsokára indulunk vissza.

Besegítek egy kicsit Lewisnak. Már csak néhány testet kell összeszedni, a többi egy kupacban hever a fa mellett, úgy, hogy se Alex, se Charles ne lássa. Azokat, akik csak eszméletlenek, megkötözzük. Viserion majd elviszi az összes testet messze a barlangtól.

Amikor elkészülünk, Lewis beletörli a fűbe a kezét, én pedig odamegyek Alexhez.

- Előjöhetsz, arrébb pakoltuk őket! - teszem a vállára a kezem. Végre kidugja a fejét a pulcsiból. Kicsit sápadtnak tűnik, de egyébként rendben van.

- Maradj itt, innen nem látszik semmi! - mondom neki. - Mindjárt indulunk vissza a barlangba.

Lewis közben szólt Landoéknak és Maxnak, én pedig Charlest és  Pierre-t tereltem Alex mellé. A srácok sárkányai a földön szaladtak, kivéve Julunggult, akit Max még mindig a karjában cipelt.

- Gyertek, induljunk! Arra! - mutatom az ösvényt. Lewis megy elöl, én hátul, a többiek középen.

Sóhajtok egyet, amikor beérünk az erdőbe. Sokkal nagyobb baj is történhetett volna ma. Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy ennyivel megúsztuk. Viszont ennek is van jó része: a csata összekovácsolta a csapatot, a sárkányokat is beleértve.

Sziasztok!

Hosszú idő után új rész :) Az előző nem igazán így terveztem eredetileg, csak akkor éppen olyan kedvem volt, szóval valahogy jó irányba kellett terelni az eseményeket.

Köszönöm, hogy továbbra is olvassátok, listára jelölitek a könyvet, LillaTunczinger, köszi a sok vote-ot!

🇺🇦🕊

Vadonjaro13