A Sárkányok Földje

23.

4 nappal a liftes csapda után, a Sárkányok Földjén

Charles Leclerc

****************

Azt hiszem, egyre érdekesebb dolgok derülnek ki...

Lewis és Seb sárkánylovasok, holnaptól valószínűleg mi is azok leszünk, ráadásul Lewis egy orvos is. Ha nem látnám a saját szememmel, sosem hinném el ezt az egészet.

A többiek elmentek Sebbel, csak Alex és én maradtunk az asztalnál. Lewis odajött, hogy megvizsgáljon minket.

- Nna. Melyikőtökkel kezdjem? - kérdezte. Alexszel egymásra néztünk. Én tudok várni, ha kell, bár most eléggé fáj a karom, sokkal jobban, mint a mezőn.

- Kezdd Charlessal! - mondta végül Alex. - Vele szerintem hamarabb kész vagy.

- Rendben. Charles, hol sérültél meg és hogy? -fordult hozzám Lewis.

Kihúztam a kezem a zsebemből, és letettem az asztalra. Au! Ha mozgatom, akkor még rosszabb!

Lewis látta rajtam, hogy fáj, és kicsit aggodalmas arcot vágott. Fura, még nem láttam ilyennek. Elmondtam neki, hogy mi történt.

- Na, ezért kapni fognak azok a nyavalyások! - mondta. Jólesett, hogy meg akarja bosszulni a sérülésemet.

Közben óvatosan megfogta a karom, és feltűrte a pulcsi ujját. A csuklóm kívül még mindig sötét kékeslila volt, bár mostanra már egy kis zöldes árnyalata is lett. Lewis fintorgott egyet.

- Tényleg jól beütötted! - mondta. Utána megnézte a belső oldalt is, ahol egy csúnya horzsolás volt.

- Mennyire tudod mozgatni? - kérdezte Lewis. Kicsit megmozgattam a csuklóm, de jobban nem tudtam, mert tényleg nagyon fájt.

Lewis kicsit megtapogatta a kékeslila részt, ami nem volt a legkellemesebb. Szerencsére hamar abbahagyta.

- Szerencséd van, csak megzúzódott. - mondta. - Bár azt azért elég csúnyán.

Jó, legalább nem tört el, vagy hasonlók.

- A sebet lefertőtlenítem, aztán kapsz egy kötést a csuklódra, hogy pihentesd. - tette még hozzá, aztán hozott valami löttyöt, és egy zsebkendővel rákente a sebre. Húú, ez csíp, de nagyon!

- Bocs, elfelejtettem szólni, hogy csíp! - mondta Lewis az arcomat látva. Jókor szól!

Amikor elpárolgott a fertőtlenítő, Lewis beköztözte a csuklóm. Most már sokkal kevésbé fájt, kivéve, ha mozgatni próbáltam, de azért inkább visszadugtam a pulcsi zsebébe.

- Menj el a többiek után azon a járaton! - mutatta Lewis. Már indultam, de a kissárkány utánam visított, úgyhogy visszafordultam érte. Leguggoltam, és ő beugrott a kapucnimba. Újra elindultam, és ezúttal el is jutottam a járatig.

Alex Albon

***********

Miután Charles elment a sárkányával együtt, Lewis visszajött hozzám.

- Na és te hol sérültél meg? - kérdezte. Elmondtam neki, mi történt. Még mindig fájt a bokám. Amióta elindultunk a mezőről, még jobban fáj. Nem tett jót neki a sétálás.

Lewis odahúzott egy széket mellém, és megkérte, hogy tegyem fel rá a lábam. Amikor feltettem, levette rólam a cipőmet és a zoknimat. A bokám nagyjából olyan színű volt, mint Charles csuklója, és kicsit be is dagadt. Lewis aggodalmasan nézett rá.

- Tudod mozgatni? - Lewis ugyanazt kérdezte tőlem, mint Charlestól. Kicsit megmozgattam a bokám, de fájt. Lewis megnyomkodta és óvatosan forgatta egy kicsit. Fintorogtam egyet, mire abbahagyta.

- Ez is csúnyán megzúzódott, - mondta, - de nem tört el.

Na, ennek örülök.

- Neked is bekötözöm, meg estére kapsz rá borogatást, aztán meglátjuk, holnap hogy lesz. - folytatta Lewis. Hozott egy tekercs kötszert, és gyakorlottan rátekerte a bokámra. Utána felmarkolta a cipőm és a zoknim, és segített felállni. A sárkányom egy vinnyogással jelezte, hogy őt se hagyjuk itt, úgyhogy Lewis felemelte, és bedobta a kapucnimba. Ezután átkísért a többiekhez az átjárón keresztül.

A szoba, ahova érkeztünk, egy másik barlangterem volt. Hasonlított az előzőre, csak kicsit kisebb volt és nagy bejárati nyílás helyett csak egy kisebb lyuk volt olyan három méter magasan. Most éppen egy függöny takarta el, gondolom, hogy ne jöjjön be a hideg. Fényt néhány fáklya adott, amik a falra voltak rögzítve. Füstjük szinte nem volt, de ami volt, az is elszállt felfelé, ahol egy kanyar után kimentek a barlangból.

Körbenéztem. A szobában hat ágy volt, amik a sok földön alvás után kifejezetten csábítóak voltak, nem csak nekem. Lando az egyiken feküdt, ruhástul-cipőstül, arccal lefelé, és aludt. Tényleg fáradt lehetett! A sárkánya közben a cipőfűzőjét ráncigálta, próbálta levenni a cipőt Landoról. Végül Carlos segített neki, amit a sárkány egy köszönömnek hangzó, nyávogó hanggal viszonzott.

Az ágyak mellett volt egy-egy éjjeliszekrény, mindegyiken egy kosárral. Először nem értettem, miért kellenek a kosarak, de aztán észrevettem Carlos sárkányát, ahogy összekuporodva szunyókál az egyikben. Ezek szerint a sárkányok is itt alszanak.

Seb a fal mellett lévő szekrénynél állt, és ruhát osztogatott.

- Gyere Alex, kapsz te is egy adag tiszta ruhát, és akkor nem kell a koszosban aludni! - mondta, amikor látta, hogy megjöttünk. Közelebb sántikáltam, és elvettem a felém nyújtott pólót, nadrágot és pulcsit. Utána leültem a legközelebbi ágyra. (Nem, nem koszoltam össze, mert volt ráterítve egy pokróc.) A sárkány, aki eddig a kapucnimban csücsült, kimászott először a vállamra, onnan meg a kosárba.

A többiek is átöltöztek, aztán lefeküdtünk. Lewis hozott egy vizes törülközőt, és letekerte a lábamról a kötést. A helyére rátekerte a borogatást, aztán még egy száraz törülközőt is, hogy ne legyen vizes az ágyam. Amikor kész volt, összegyűjtötte és eloltotta a fáklyákat.

- Jó éjszakát! - mondta halkan, amikor kiment.

Biztonságban vagyunk! Szinte hihetetlen! Ásítottam egyet, és pár perc múlva aludtam is.

Sziasztok!

Megjött az újabb rész, remélem, tetszeni fog!

Továbbra is köszönöm a vote-okat, jó tudni, hogy vannak, akiknek tetszik a történet! Köszi mindenkinek az olvasásokat is, örülnék, ha kommentelnétek is!

Vadonjaro13