4 nappal a liftes csapda után
Charles Leclerc
****************
Na, most végre kiderül, mi ez a sok fura dolog! Először elrabolnak minket, aztán valaki küld nekünk egy amulettet, ami alagutat nyit, aztán egy ember tojásokat ad nekünk, amiből szárnyas gyíkok kelnek ki, aztán egy barlangban a semmi közepén ott terem Seb és Lewis, akik azt állítják, hogy sárkánylovasok. Azt hiszem, van mit megmagyarázniuk.
- Először is, menjünk sorban. - kezdte Lewis, miközben Seb mindenkinek szedett abból a levesből, amit főzött, amikor ideértünk. Nem tudom, milyen leves volt, mindenféle zöldség meg hús volt benne,de nem igazán érdekelt minket, mert éhesek voltunk, de nagyon.
- Szóval, sárkányok csak a világ egy bizonyos részén nem léteznek. Ami azt jelenti, hogy máshol viszont igen. - mondta Lewis. Most vagy megbolondult, vagy valami nagyon nem kerek.
- Tudom, van a komodói sárkány, az a nagy gyík! De azon nem lehet lovagolni! - válaszota Carlos. Honnan tud ilyeneket?
- Neeem, nem arra gondoltam. - rázta a fejét Lewis, Seb pedig furán mosolygott.
Jó, azt hiszem, ez egy barchoba-játék akar lenni. Akkor játsszunk úgy.
- Vannak itt a közelben sárkányok? - kérdeztem.
- Igen, több is. - felelte Seb. Na, ez érdekes. Mindketten megbolondultak, vagy tényleg igazuk van? Körülnéztem, hátha valami ötletet ad. A szárnyas gyíkok éppen kötélhúzást játszottak egy félig megrágott hallal. Hmmm... milyük van a sárkányoknak? Négy lábuk, két szárnyuk meg egy farkuk. Talán...
- A szárnyas gyíkok a sárkányok? - kérdezte csodálkozva Pierre, aki ugyanarra a következtetésre jutott, mint én.
A gyíkok - vagy sárkányok - abbahagyták a halas kötélhúzást, és közelebb jöttek. Komolyan, szerintem tökéletesen értik, amit mondunk!
Az a sárkány, amelyik az én tojásomból kelt ki, odajött hozzám, és felugrott az ölembe, onnan meg az asztalra. Szerencsére sikerült neki nem kiborítani a levesem. Ott megállt, szembefordult velem, és... Húúú, ez nagyon jól néz ki! Tényleg sárkánynak tűnik! Kitárta a szárnyait, amiknek a töve élénk narancssárga volt, a vége pedig citromsárga, és az egész színátmenetesen fénylett a lemenő nap utolsó sugaraiban.
A többiek sárkányai is megmutatták a szárnyukat. Lando kék sárkányának hasonló volt, mint az enyémnek csak kicsit pirosasabb. Max sárkánya sötétzöld volt, a szárnya töve világoskék, a vége neki is sárga. Carlos sárkánya pont olyan színű volt, mint egy vörös mókus, a szárnya pedig a tövénél narancssárga, aztán sárga, a legvégére pedig egy kis világoszöld is jutott. Pierre-nek világoskék sárkánya lett, világoszöld-sárga szárnnyal, Alexé pedig egy sötétkék sárkány a tövénél sötétzöld, aztán világoskék szárnnyal.
- De ezekre nem lehet ráülni! - mondta Max.
- Hát ezek még kicsik! Majd nemsokára megnőnek, és akkor tudtok majd rajtuk lovagolni is. A mi sárkányaink már megnőttek. - válaszolta Seb.
- Viserion! - kiáltott Lewis a barlang bejárata felé. Mi van?
- Viserion? A Trónok Harcából? - kérdeztem.
- A sárkányok többnyire más híres sárkányokról kapják a nevüket, még tojáskorukban. A szüleik döntik el, hogyan fogják hívni őket. - tisztázta Lewis.
Közben valami nagy leszállt a barlag bejárata előtti teraszon. Akkora volt, mint egy kisebb elefánt. A teste kékes-lilás volt, a szárnyai sötétkék-zöld színátmenetesek, a sörénye pedig lila. Kitárta a szárnyait, amik egyenként is kétszer akkorák voltak, mint egy F1-es autó padlólemeze. Na, ezekkel már hihető, hogy tud repülni!
- Wow! - mondta Alex.
- Jó nagy! - tette hozzá Lando teli szájjal. Szerintem ő fel se érné az állat hátát!
- Tüzet fújni is tud? - kérdezte Max. Válaszként a sárkány égnek emelte a fejét, és egy hosszú tűzcsóvát küldött az égbe. Ez milyen menő már!
- Aztaaa! - mondta kórusban Max és Carlos. Tátott szájjal bámulták a sárkányt, még rágni is elfelejtettek.
- Csak akkor tud tüzet fújni, ha elég meleg van. - szólt közbe Lewis. - Kicsit olyanok, mint a hüllők, bár a testük hőmérsékletét meg tudják tartani.
- És akkor a mi sárkányaink is ekkorára fognak nőni? - kérdezte Alex.
- Előbb-utóbb igen. - válaszolta Seb. - De térjünk is át a másik kérdésre. Hol vagyunk most?
- Szóval, - vette át a szót Lewis, - most a Sárkányok Földjén vagyunk, vagy röviden, Sárkányföldön. Ide csak az Utazó Amulettek segítségével lehet eljutni, olyat küldtünk nektek is, amikor fogságban voltatok. Azt nem tudom, hogy ez a hely egy másik bolygón van, vagy esetleg egy másik dimenzió, egyik hihetetlenebb, mint a másik. De nem is ez a lényeg.
Hú, egyre vadabb az egész, de arra hajlok, hogy hinni kéne nekik. Úgy tűnik, a sárkányokkal is igazuk volt, bár még mindig alig hiszem el.
- A Földhöz képest itt hatszor olyan gyorsan telik az idő. - folytatta Seb. - Ez azt jelenti, hogy amíg itt egy nap telik el, a Földön csak 4 óra. Ezért tudunk időt tölteni itt az F1 mellett is.
- De hogyan tudunk visszajutni a Földre? - kérdezte Carlos.
- Ugyanúgy, ahogyan idejöttetek. Igazából az Ördögök is csak az amulettek segítségével tudtak elrabolni titeket.
- Akkor mikor mehetünk haza? - kérdezte Lando is. Erre én is kíváncsi vagyok, de szerintem Lewisék még nem végeztek.
- Előtte szeretnénk nektek mesélni egy kicsit a Lovasokról. - mondta Seb. - Az van ugyanis, hogy nem mindenki lehet Sárkánylovas, csak az, akit kiválasztanak a sárkányok. Ha ez megtörtént, akkor a mi feladatunk, hogy eljuttassuk a tojást a kiválasztotthoz, akinek aztán kikel a sárkány.
Várjunk csak... Ez azt jelenti, hogy most mi is Sárkánylovasok lettünk?
- Seb... Akkor most mi is Sárkánylovasok lettünk? - kérdeztem. Nem vagyok benne biztos, hogy tetszik az ötlet. Van valami beleszólásunk az egész döntésbe? És egyáltalán, mit csinálnak a Lovasok? Biztos van valami feladatuk!
Sziasztok!
Elkészültem az újabb résszel! Ha van valami jó sárkánynév-ötletetek, azt légyszi írjátok meg kommentbe! Kéne még pár ötlet!
Mint mindig, most is köszi mindenkinek az összes kommentet, vote-ot, olvasást és listára jelölést!
Vadonjaro13
KAMU SEDANG MEMBACA
A Sárkányok Földje
PertualanganHat fiatal F1-es versenyző csapdába esik egy liftben. Mialatt visszajutnak, rájönnek, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. ⚠️Nem valós történet (lehet, hogy a szereplők amúgy nem így viselkednének)⚠️ Részlet a könyvből: Charles Leclerc *...