A Sárkányok Földje

17.

4. nap a liftes csapda óta

Pierre Gasly

*************

Végre kijutottunk! Hurrá!

Lando után kimásztunk a létrán a föld alól. Friss levegő! Négy napja ki sem jöthettünk a föld alól, végre most sikerült!

A napfény eleinte kicsit vakított, de aztán gyorsan hozzászokott a szemünk. Elterültünk a csapóajtó körüli füvön, és csak élveztük, hogy kijutottunk, és nemsokára hazamehetünk.

Úgy tűnt, egy erdei tisztásra érkeztünk, rajta egy pár bokorral. Az egyik mögött volt a csapóajtó. Egy nagy fatönk is volt, akörül feküdtünk. A tisztás szélén sűrű fák álltak, csak az egyik irányba tűntek kicsit ritkásabbnak.

Várjunk csak! Mi ez a hely? Hol van? Kezdem azt hinni, hogy még messze nem vagyunk otthon...

Már éppen szólni akartam a többieknek, amikor az egyik bokor mögül egy barna köpenyes ember lépett elő. Az arca nem látszott, mert a kapucnija eltakarta. A többiekkel gyorsan felugrottunk, és állva vártuk, hogy mit akar. Nem szólt semmit, csak egyesével odalépett hozzánk, és mindannyiunknak adott egy-egy tojás alakú valamit, ami akkora volt, mint a két öklöm egymás mellett. Utána szó nélkül eltűnt arra, amerről jött.

- Hát ez fura volt. - mondtam, miután pár másodpercig csak álltunk, és bámultuk a bokrot, ahol eltűnt a köpenyes.

- Ja. - válaszolta Max.

- Vajon milyen tojások ezek? - kérdezte Charles. Jó kérdés!

Lando leguggolt, és úgy tett, mintha ráült volna a tojásra.

- Ez egy Lando-tojás, az biztos! - nevetett Carlos.

A következő pillanatban Lando felugrott.

- Hé! Megmozdult a tojás! - kiáltott fel meglepetten, de Carlos kinevette.

Lando visszaült, de a következő pillanatban megint felugrott.

- Megint! Valami van benne! - mondta.

- Biztos attól mozdult meg, ahogy ráültél.- mondta neki Carlos.

- Gyere és próbáld ki te magad! - vágta rá Lando kihívóan. Carlos vonakodva bár, de ráült a tojásra.

Semmi sem történt. Carlos elkezdett dúdolni egy dallamot, hogy látsszon, unatkozik. Hirtelen egy magas, csipogó hang csatlakozott hozzá.

- Mi? - bámult Carlos meglepetten a kezében tartott tojására. Azt hittem, csak kötözködik, de ezek szerint tényleg nem hitte el, hogy a tojásokban lehet valami! Mert az egyértelmű volt, hogy a csipogás Carlos tojásából jött. Közben a dallam helyett erősen olyan hangot hallatott, mintha kinevetné Carlost. Landonak ez nagyon tetszett.

- Hallod, kinevetett! - nevetett. - Mondtam én, hogy valami van a tojásokban!

Carlos felállt, és még mindig hitetlenkedve nézte a tojását. Viszont ha az övében és Landoéban van valami, akkor lehet, hogy a többiben is van...

Ez járhatott Charles fejében is, mert leült a földre, a tojást letette maga elé, aztán megkocogtatta.

- Van odabent valaki? - kérdezte. Halk kopogás volt a válasz, valami belülről megütögette a tojáshéjat. Kopp-kopp, kopogott megint Charles. Kopp-kopp, jött a válasz bentről. Na, ők aztán jól eljátszanak!

Max is leült, a tojással maga előtt. Óvatosan meglökte, mire a tojás felborult, aztán, mint egy keljfeljancsi, visszaállt. Max gyorsan visszahúzta a kezét. Úgy tűnt, kicsit tart attól, ami a tojásban van. Azért újra megpróbálta felborítani. A tojás megint visszaállt, de ezúttal nevető csipogás is hallatszott belőle. Max halványan elmosolyodott, és most már kicsit bátrabban lökte fel a tojást. Az persze megint visszaállt, a lakója pedig már szabályosan kacagott.

Alex az ölébe tette a tojást, de az megbillent, és leesett a földre. Alex visszatette az ölébe. A tojás megint leesett. Alex most már stabilabb helyre tette, de a tojás megint leugrott. Nem viccelek, tényleg úgy nézett ki!

- Akkor maradj a földön! - mondta Alex a tojásnak. A válasz egy nyafogó csipogás volt, mintha vissza akarna kéredzkedni Alex ölébe.

- Jó, gyere, de akkor ne ugorj le! - válaszolta Alex, és visszatette a tojást az ölébe. Az csipogott egy óvatosat, majd megbillent, de nem esett le. Utána kicsit hangosabbat csippantott, és jobban megbillent. A következőnél le is esett, Alex pedig somolyogva tette vissza. Most már értette, hogy addig nem fog ettől a tojástól megszabadulni, amíg az úgy nem gondolja. És egyelőre egyértelműen nem úgy gondolta.

Carlos is jól eljátszott a tojása lakójával. Miután túltette magát rajta, hogy igenis van benne valami - ami minden jel szerint elég jó hangutánzó - ő is leült a földre. Elkezdett fütyülni, a tojás pedig hamarosan csatlakozott hozzá. Nemsokára már kánonban is ment nekik, és láthatóan nagyon jól szórakoztak.

Lando tojása pont olyan elviselhetetlen természetűnek tűnt, mint amikor Lando elfárad vagy éppen unatkozik. Lando megpróbálta megfogni, de a tojás mindig arrébb gurult vagy elugrott Lando keze elől. Ahhoz képest, hogy tojások, elég mozgékonyak, nem tudom, mi lehet bennük! Lando gyakorlatilag körbekergette a tojást körülöttünk, de azért látszott rajta, hogy annyira nincs ellenére a dolog, mert végig vigyorgott.

Én is leültem, és letettem a tojást a földre. Hirtelen egy nagy ragadozómadár jött, és egyenesen a tojás felé tartott. Ennek a fele se tréfa! A végén még elviszi! Gyorsan felkaptam a tojást, a madár karmai pár centire voltak a kezem felhasításától. Miután nem járt sikerrel, a ragadozó bosszúsan elrepült. Ez meleg helyzet volt! A tojásból hálás csipogás hallatszott, utána pedig megpróbálta minél jobban belefúrni magát az ölembe.

Igazából nagyon aranyosak ezek a mászkáló tojások, csak azt nem értem, hogy miért adta nekünk őket az a köpenyes ember?

Sziasztok!

Kész az újabb rész! A suli miatt leginkább csak hétvégén tudok írni, szóval szerintem majd kéthetente lesznek részek.

sziatekivagy, köszönöm a követést és a vote-okat, örülök, hogy ennyire tetszik a könyvem!

A többieknek is nagyon köszönöm az összes olvasást és vote-ot!

Vadonjaro13