A Sárkányok Földje

24.

5 nappal a liftes csapda után, a Sárkányok Földjén

Tharion

*********

Áááá! De jót aludtam! Most viszont nagyon éhes vagyok, és sehol egy fincsi hal. Itt az ideje felébreszteni Charlest, hogy szerezzen nekem egyet!

Vajon hogy csináljam? Rágcsáljam meg a lábujját? Neeem, az nem jó, a végén még lerúg az ágyról! Akkor marad a trambulin-módszer.

Egy nagy ugrással Charles hasán termek. Hihihi, ez tényleg olyan, mint egy trambulin! Közben jön a második felvonás is:

- Charles! Ébresztő! Éhes vagyok! - visítozom minden-embert-idegesít-hangon. Hupszi, ez mégse lesz jó, igaz, hogy csak Charles érti, de a visítást a többi ember is hallja! Nem akarom elvenni az ő sárkányaiktól ezt a jó mókát!

Folytatom az ugrálást. Már nagyon magasra is megy! Na végre, Charles kinyitotta a szemét! Siker!

- Hát te meg? Hagyjál aludni, még sötét van! - mondja. Dehogyis! Nincs is sötét, csak még nem jön be olyan sok fény, mert el van húzva a függöny! Most tényleg kell egy kis visítás, különben visszaalszik!

- Héé, ne aludj vissza, éhes vagyok! - visítom. Na, ez működik! Hihi, de meglepődött!

- Te tudsz beszélni? - néz rám tágra nyílt szemekkel.

- Miért, szerinted mit csinálok? - nézek vissza rá félrehajtott fejjel. Komolyan, néha olyan nehéz felfogása van! - Egyébként Tharionnak hívnak, és rajtad kívül senki sem érti, amit mondok. De ha te válaszolsz, azt igen!

Még mindig csak bámul, mint a tegnapi döglött hal, mielőtt megettem. Na végre, leesett neki, amit mondtam! Most már felcsillant a szeme!

- Ez de király! - mondja.

- Az lehet, hogy király, de most már menjünk, mert éééhes vagyok! - válaszolom neki. Ő még kicsit tiltakozik, nem akar felkelni, úgyhogy megfogom a számmal a takaróját, és elkezdek hátrafelé araszolni az ágyon. Charles belekapaszkodik a takaró másik végébe, de aztán végül megadja magát. Fúj, a takarótól csupa szösz lett a szám! Köpködök egy kicsit, Charles meg vigyorog.

Hoppá, Charles készül felállni! Gyorsan beleugrok a kapucnijába, és a hirtelen súlytól majdnem visszaborul az ágyra. Hihihi, most én vigyorgok rajta. Ez a kedvenc helyem egyébként. Szerintem ezt a részét ennek a ruhának pont erre találták ki. Na mindegy.

Charles kisétál a kacskaringós alagúton a nagy-halas-evős terembe. Ide már besüt a Nap, és vicces mintákat rajzol a padlóra.

- Jó reggelt! - köszön Charles az egyik tegnapi Lovasnak, akinek azt hiszem, Seb a neve.

- Szia, Charles! Jól aludtál? - kérdezi ő

- Aha, csak ez a kópéság itt a kapucnimban felébresztett, mert éhes. Egész pontosan addig ugrált a hasamon, amíg fel nem keltem. - mondja Charles. Kikukucskálok a kapucniból, és megnyalom Charles fülét.

- Hééé, az nem ennivaló! - úgy tesz, mint aki mérges, de igazából tudom, hogy nem az. Seb nagyon szórakoztatónak talál minket.

A  másik lovas, azt hiszem, Lewis, is bejön a terembe.

- Szia Charles! Hogy van a karod? - kérdezi. Ja, tényleg, Charlesnak fáj a keze! Vagyis tegnap még fájt neki.

- Most már sokkal jobb, mint tegnap, - válaszolja Charles, de azért visszadugja a bekötözött kezét a pulcsi zsebébe.

Hihihi, Charles hasa akkorát kordult, hogy szerintem még a többiek is hallották az alvós teremben!

- Na látod, te is éhes vagy! - mondom neki. Egy szemforgatást kapok válaszul.

- Ott találtok halat a vödörben, - mutatja Seb a halas vödröt, de közben Charles hétalvó barátja is bejön, Heliossal a vállán.

Sziasztok!

Kicsit rövid rész lett, de nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok Tharionhoz! (Amúgy nagyon nem úgy néz ki, mint a rész elején a kép, csak még nem vagyok kész a rajzzal róla)

Köszönöm a vote-okat és olvasásokat, ha valami tetszik, bátran kommenteljetek!

Vadonjaro13