A Sárkányok Földje

19.

4 nappal a liftes csapda után

Lando Norris

**************

Vicces ez a gyík, ami kikelt a tojásból! Kék színű, és türkizkék a sörénye, ami pont olyan kócos, mint a hajam. Pedig a gyíkoknak amúgy nem is szokott sörénye lenni! Ráadásul ennek nem csak sörénye van, hanem két furcsa valami a hátán. Olyan, mintha szárnya lenne. Szárnyas gyík? Egyre jobb!

Egy darabig fogócskáztunk, aztán a gyík lefeküdt a földre. Szerintem elfáradt. Én is úgy döntöttem, hogy elég volt a fogózásból, és körülnéztem. Elvileg az amulett hazavitt minket. De akkor mit keresünk egy erdő közepén, egy tisztáson? Pedig már azt hittem, hogy végre ihatok tejet és lefekhetek aludni egy rendes ágyba! Ja, és azért a csapattal se lenne rossz találkozni, biztos nem értik, hogy hova tűntünk.

Ami azt illeti, igazából én sem értem. Ráadásul kezd besötétedni, és az ég tele van szürke felhőkkel, szerintem mindjárt esni fog. Mi pedig itt vagyunk egyedül egy mezőn a semmi közepén. Egyszerűen szuper.

A szárnyas gyík észrevette, hogy elromlott a kedvem, és odajött hozzám. Felmászott a karomon, aztán beleült a kapucnimba, és rátette a fejét a vállamra. A füle kicsit birizgálta a nyakam, de nem baj. Ezek a szárnyas gyíkok az első lények a csapda óta, akik nem akarnak kinyírni minket. Már megérdemlik, hogy magunkkal vigyük őket, bárhová is megyünk.

Közben a többiek is körbenéztek, és hasonló következtetésekre jutottak, mint én.

- Mit csináljunk? - kérdezte Pierre lehangolva.

- Az erdőben nem ázunk meg... - mondta Charles. Hát, én oda inkább nem mennék be sötétedés után...

- Muszáj oda bemennünk? - kérdezte Max, aggodalmas pillantást vetve az erdőre. - Nem akarom kipróbálni, mik vannak ott éjszaka!

- Akkor csak egy irány maradt, - mutatott Carlos a mező egyetlen erdőmentes oldalára. Arra csak bokrok voltak, onnan jött a köpemyes is, akitől a tojásokat kaptuk.

Végül arra indultunk el. Carlos, Max és Pierre gyíkjai a vállukon ültek, Charlesé bemászott a pulcsi zsebébe, és ráfeküdt Charles kezére, Alexé pedig az enyémhez hasonlóan a kapucnit választotta. Lassan haladtunk, mert Alex még mindig sántított, de azért lassan elhagytuk a tisztást, és egy sűrű, tüskés bokrokkal teli részre értünk. Találtunk egy keskeny, de járható ösvényt, így arra folytattuk az utunkat.

Nemsokára beértünk az erdőbe, de itt kevésbé voltak sűrűek a fák, és hamarosan ki is érkeztünk belőle a túloldalán. Ott egy másik tisztást találtunk, ezt is erdővel körbevéve, de az egyik oldalán egy nagy sziklafal tornyosult előttünk.

- Hát ez meg hogy került ide? - kérdezte Max. Kicsit meglepődött, mert eddig végig szinte sík terepen haladtunk.

- Nézzétek, még egy barlang is van benne! - muatott felfelé Charles. Tényleg! Olyan tíz méter magasan, egy nagyobb sziklapárkány fölött nagy lyuk sötétlett.

- Valahogy fel kéne menni oda! - mondta Carlos. - Ott tudnánk tölteni az éjszakát!

- Jó ötlet!

Közelebb mentünk, hogy megnézzük a falat. Jé! Ez nem  is egy sima fal! Van egy meredek lépcső belevájva az egyik oldalán, csak nagyon jól el van rejtve!

- Felmegyünk? - kérdeztem.

- Jó, de óvatosan! - válaszolta Carlos. Nem tudom, mikor lett belőle ilyen tyúkanyó, de azért persze vigyázni fogok!

Elindultam felfelé a lépcsőn. Néhol kicsit benőtte a moha, de amúgy teljesen használható volt.

Fent egy elég nagy tér volt a barlang előtt, csupasz sziklából. A barlangban először nem láttam semmit, de aztán hozzászokott a szemem a sötéthez, és akkor már többet láttam. Volt bent egy asztal, és az egyik oldalt egy régi tűzhelynek tűnő valami, a másik oldalt pedig padok és egy járat egy másik terembe. Szerintem itt lakik valaki!

Halkan visszamentem a többiekhez, és elmondtam nekik, mit láttam.

- Szerintetek mi legyen? - kérdeztem végül.

- Kérdezzük meg, hátha kaphatunk szállást éjszakára! - javasolta Carlos. - Az összes mesében így van, nem?

- De mi van, ha ez csapda? - vetette fel Max. Fura, amúgy nem szokott ilyen nyuszi lenni, de a pókok óta elég bátortalan.

- Szerintem próbáljuk meg, - szólt közbe Alex is. - Még az is lehet, hogy tudnak segíteni nekünk, hogy hol vagyunk.

Végül ez döntötte el a kérdést, meg az, hogy elkezdett esni az eső, és nagyon nem akartunk szétázni.

Felmentünk a sziklateraszra, és beálltunk a barlang széle alá, hogy ne ázzunk meg. Közben az egyik oldaljáratból kibukkant két köpenyes ember. Olyanok voltak, mint aki a tojásokat adta, és az arcukat eltakarta a csuklyájuk. Az egyikük odament a tűzhelyhez. Jé, tényleg, azon fő valami egy fazékban! A másik ember észrevett minket, és odament a főzőshöz.

- Ööö... Jó estét! - lépett előle Carlos. Az egyik köpenyes odafordult felénk. - Kaphatnánk esetleg szállást éjszakára?

A köpenyes bólintott, és intett, hogy menjünk beljebb. Utána rámutatott az asztalra, ami körül nyolc szék volt. Úgy gondoltuk, ez azt jelenti, hogy üljünk le, szóval leültünk.

Közben körülnéztem a barlangban. Az egyik sarokban két pajzs volt a földre támasztva, mellettük pedig mintha két kardhüvely lett volna. A másik falon viszont egy könyvespolc volt, rajta réginek tűnő könyvekkel. Vajon kik lehetnek ezek az emberek?

Az egyikük odajött az asztalhoz, és letett elénk egy-egy tányért.

- Öhm, elnézést, megkérdezhetem, hogy kik maguk? Nagyon érdekes dolgok vannak a barlangjukban. - mondtam. A köpenyes elnézett a másik felé, aztán megszólalt. Mély hangja volt, de valahonnan ismerősnek tűnt egy kicsit.

- Sárkánylovasok vagyunk. - mondta. Mi van? Csak nem megint egy bolondok házába kerültünk, mint az Ördögökkel? A köpenyes láthatta az arcunkon a hitetlenkedést, így újra megszólalt.

- De talán jobban ismertek minket úgy, mint... - itt hátrahajtotta a kapucniját. Mi? Ez nem lehet! - Lewis Hamilton és Sebastian Vettel!

Sziasztok!

Na, meglepődtetek? Vajon mit keres Seb és Lewis a barlangban? Ha van ötletetek, írjátok meg kommentben!

Egyébként köszi a vote-okat, bdr_zsofi01 és mindenki másnak is nagyon köszönöm az olvasásokat, listára jelöléseket és minden vote-ot!

Vadonjaro13