A Sárkányok Földje

16.

4. nap a liftes csapda óta

Max Verstappen

*****************

- Neeeeeeee! - mondtam, amikor megláttam, hova érkeztünk. Már megint egy nyavalyás föld alatti hely! Elegem van!

- Azt mondtad, ez nem csapda! - kiáltottam rá Charlesra, aki ott volt mellettem.

- Talán tévedtem. - mondta nyugodtan. Megint jön a mindentudó!

- Akkor nem kéne úgy viselkedned, mint aki mindent tud! - vágtam vissza.

- Mikor csináltam ilyet? - kérdezte Charles meghökkenve. Na, ez jó, most nem tud figyelni!

- Hát, legutóbb tegnap a felfedezésen! "Vissza kéne mennünk!" meg "Ne legyél ilyen hangos!" és hasonlók! - mondtam.

- Csak agggódtam miattad! - válaszolta. Mi? Ő, aggódott?

- Te, aggódtál? - kérdeztem meglepődve.

- Igen, még ha úgy is gondolod, hogy erre nem vagyok képes! - csattant fel Charles. - Ezért voltam olyan a felfedezésen! - tette még hozzá mérgesen. Végül is... így már érthető...

- Hát, meg voltam ijedve... - mondtam a földet nézve. - Bocsánat, hogy igazságtalan voltam.

- És tőlem pedig bocsánat, hogy úgy viselkedtem a felfedezésnél. - válaszolta Charles. - Béke? - nyújtotta felém a kezét.

- Béke! - mondtam, és jól megrázogattuk egymás kezét.

- Miért aggódtál? - kérdezte Charlest Carlos. Charles rám nézett. Ajjaj, muszáj ezt kitárgyalni?

- Senki sem fog kinevetni. - mondta Lando tőle szokatlan komolysággal.

- Tényleg. - tette hozzá Pierre. Na jó, azt hiszem, nincs más választásom.

- Hát... Utálom a pókokat. És azok a bestiák nem segítettek ezen. Amikor felfedezni voltunk, végig attól féltem, hogy a következő sarkon ott lesznek. Aztán egyszer csak tényleg ott volt egy, és a karom hirtelen nagyon elkezdett fájni, pedig a pók a közelembe se volt. Utána Charles mondta, hogy az csak egy festmény, csak a lámpák fényétől tűnt élőnek, és amikor rájöttem, hogy igaza van, a fájdalom úgy múlt el, mintha ott se lett volna. - mondtam.

- Felajánlottam, hogy menjünk vissza, de gondolom, ő azt hitte, hogy én azt hiszem, hogy megijedt. - nézett rám Charles megerősítésért, és amikor bólintottam, folytatta. - Azt mondta, hogy nem, minden rendben, inkább folytassuk a felfedezést, és ettől csak még jobban aggódtam, amitől kicsit ideges lettem. Szóval megint bocsánat, hogy úgy viselkedtem, nem szándékosan csináltam. - fordult hozzám.

Visszamosolyogtam rá, és most már tényleg szent a béke. Lehet, hogy szentebb, mint az elrablásunk előtt volt.

- Kösz, hogy elmondtátok. - mondta Carlos. - De, hogy máskor ne legyenek ilyen félreértések, szerintem beszéljük meg, hogy mostantól mindenki teljesen őszinte a másikkal. Persze, ez azzal jár, hogy senki sem sértődik meg, ha valaki kellemetlent mond neki. Rendben? - nézett körbe. Mindenki bólintott, aztán Lando huncutul vigyorogni kezdett. Carlos kérdőn nézett rá.

- Túl sokszor nyersz a FIFA-ban! - mondta neki Lando.

- Ne nekem mondd. Te vagy az, aki nem tud nyerni. - válaszolta fapofával Carlos. Jól lepattintotta! Lando is jót nevetett magán, aztán még hozzátette:

- Hát, mostantól gondoskodni fogok róla, hogy ez minél ritkábban forduljon elő!

- Ahhoz előbb ki kell jutnunk innen, úgyhogy nézzük meg, mi van a csapóajtó mögött! - zárta le Carlos, Lando pedig elrohant a létra felé.

Amikor felmászott és kikukucskált, fény jött be a nyíláson.

- Megcsináltuk! Kijutottunk! - fordult vissza egy hatalmas mosollyal az arcán.

Végre! Végre sikerült! Mégsem csapda! Hurrá!

Sziasztok!

Itt az új rész, bár kicsit rövid lett, de gondoltam, már szívesen olvasnátok valamit :)

Köszönöm az olvasásokat és a vote-okat, hawaziik_ és Zizerga, nektek is köszi!

Vadonjaro13