A Sárkányok Földje

26.

5 nappal a liftes csapda után, Sárkányföldön

Max Verstappen

*****************

Ez a kötélhúzás elég vicces volt, Lando megint hozta a formáját. Én azt a halat inkább nem kóstoltam volna meg! Sárkánynyál és nyers hal, fúj!

- Jöhettek enni, kész a reggeli! - mondja Seb, amikor Carlosék végeztek a kötélhúzással.

Julunggult, a sárkányomat leteszem a padlóra, ő meg elszalad a halasvödör felé. Utána követem a többieket az asztalhoz.

Leülünk, Lando még kicsit sápadt, majdnem kihányta a halat, de látszik, hogy büszke magára. Aztán észrevesz valamit az asztalon, és felcsillan a szeme.

- TEJ! - kiált fel, és gyorsan tölt is a poharába. Eszembe jut, amikor az Ördögöknél voltunk. Akkor is lejátszódott egy hasonló jelenet.

Ezúttal viszont Lando nem köpte ki a tejet, hanem az egész pohárral megitta, és rögtön töltött is magának még egy kört. Én nem értem, mit lehet azon ennyire szeretni. Jó, nincs semmi bajom vele, de azért na, két pohár egyszerre már kicsit túlzás szerintem.

- Na, Landoval most már tényleg minden oké! - mondja Carlos, közben vigyorog.

Seb és Lewis is leül az asztalhoz, és megreggelizünk. Éhes vagyok, még mindig nem sikerült bepótolni, hogy majdnem négy napig nem ettünk semmit.

- Mi lesz reggeli után? - kérdezi Pierre Sebéket.

- Ma még itt maradhattok Sárkányföldön, hogy eldöntsétek, akartok-e lovasok lenni. Reggeli után azt terveztük, hogy kimegyünk az erdőbe veletek és a sárkányaitokkal. Van néhány játékunk a számotokra. - mondja Lewis. Oké, de nem tűnik fel senkinek, hogy amúgy nem vagyunk sehol? Mármint a Földön? Ezt meg is kérdezem.

- Nos, ez egy nehéz kérdés. - válaszol Lewis, és belefog a magyarázatba. - Ugye ha ma este megyünk vissza, akkor 5 nap telik el az elrablásotok óta. Ami a Földön majdnem egy nap. Szinte hihetetlen, de valahogy eddig még sosem volt probléma, hogy eltűntünk egy vagy több napra. Mintha egyszerűen senki nem keresne minket, amíg nem vagyunk ott.

Fura. De nagyon sok minden fura, amióta elraboltak minket, szóval kezdem megszokni.

Evés után Sebék elpakolják a tányérokat. Julunggullal kimegyünk a barlang elé a sziklateraszra. Innen ellátni egész messzire.

- Ott a tisztás, ahol kikeltem! - mutatja izgatottan Julunggul, és a kapucnimban felállva a mellső lábaival rátámaszkodik a vállamra. Vicces érzés. Meg azt is meg kell még szoknom, hogy ő egy sárkány, és ráadásul tud beszélni.

Elgondolkozom, hogy szeretnék-e sárkánylovas lenni. Vajon mi lenne Julunggullal, ha nemet mondanék? Lewisék erről még nem beszéltek, de úgy sejtem, semmi jó. Viszont ha maradok, akkor újra szembe fogok kerülni az Ördögökkel. Megbosszulhatom, hogy elraboltak! De mi van, ha megint jönnek azok a pókok? Brrr! A gondolatra kiráz a hideg, és az alkarom bizseregni kezd.

- Mi jutott eszedbe? - kérdezi a sárkányom.

- Ja, semmi, - próbálom lerázni. Nincs kedvem a pókokról beszélgetni!

- De mitől rázott ki a hideg? - kérdezi megint. Hát sosem fog békén hagyni?

- Fázom. - próbálkozom. Erre felhasal a fejemre, és fejjel lefelé néz a két nagy szemével.

- Biztos? - mondja. Látszik rajta, tudja, hogy hazudtam.

- Jó, eszembe jutottak az óriáspókok, amikkel az Ördögöknél találkoztunk! - mondom neki, csak hogy végre békén hagyjon. Működik, most már nem szól vissza.

A többiek is kijönnek a teraszra, aztán Seb és Lewis vezetésével elindulunk be az erdőbe.

Sziasztok!

Először is, Boldog Újévet Mindenkinek!🎆

Másrészt, van egy fontos információ a történetről: lassan a vége felé közeledünk, még körülbelül öt részt tervezek.

Köszi mindenkinek a vote-okat, olvasásokat, kommenteljetek bátran!

Vadonjaro13