Előző részből:Erik bevágott engem az autóba.
-ERESSZ EL!-kiabáltam neki de hiába , berakott a kocsiba és bekötött . Átment a kocsi másik oldalára és beszállt.
-ADDIG MEG SEM SZÓLALSZ MIRE HAZAMEGYÜNK VILÁGOS?-ordibálta nekem közben megfogta a pólóm és magához rándította.
-Értetted amit mondtam....-fenyegetett.
-Igen...-válaszoltam neki könnyes szemmel láttam , hogy a zsebéből elővesz egy fekete bilincset nagyon megnéztem.
-Mivel ilyen rosszat tettél ezért ,ma szépen velem fogsz aludni....-nevetett kínjába , mondta és ezután megbilincselte a kezeim.
-Neeeehhh....-súgtam neki halkan , könnyes szemmel nagyon elkezdtem sírni . Hiszen még csak 17 vagyok nem ártottam senkinek.
Ebben a percben hazafele vettük az irányt , a szememről teljesen lejött a szemfesték .. a fogaim már véreztek a sok csapkodástól , nagyon fájt.
Az út 2 órás volt , azt éreztem ,hogy minden másodperc mintha egy óra lett volna ,Erik megszólalt a fele úton.
-Megállok a kórháznál , hogy adjanak fájdalom csillapítót neked...-jelentette ki.. nem válaszoltam semmit , nagyon vérmesek voltak a szemeim ,a fogaim meg remegtek a fájdalomtól.
Kisebb idő múlva megérkeztünk a kórházhoz , este volt megint , kiszállt és bement .
Nem tudtam , hogy éppenséggel mit is kellene tegyek..kiabáljak , hogy elraboltak ? vagy szökjek meg ? nem tudtam de féltem , hogy megint valamit tenni fog velem... emellett nagyon szomjas és éhes is voltam , alig volt a kocsiban valami kaja , csak egy müzli szeletet találtam.Mivel megvolt bilincselve a kezem ezért még azt sem tudtam kinyitni..
Már vagy 1 órája bent van , mi tarthat ilyen sokáig? megtámadták volna? összeesett volna? nem tudom , de mivel a vőlegényem (sajnos) agodtam érte.
Valahogy de kinyitottam az ajtót és kiszálltam, a megbilincselt kezeimmel mentem tovább.
Odaértem a kapuhoz és láttam , hogy senki sincs ott, még örök sem .
-Hahooo..- suttogtam megint, de semmi válasz... sajnos még én sem tudtam , hogy merre megyek.
Kisebb gyaloglás után egy sikátorhoz érkeztem.. egy kis zsákutca , rossz előérzetem volt ezért is távolodni kezdtem mikor meghallottam egy hangot.
-Hey hey hey... micsoda jó fogás-ordította egy hosszú hajú 2O éveiben járó férfi.
Ott volt mellette még kettő másik férfi akik zsebre tett kézzel jöttek közelebb hozzám.
-Jaj végre ,kérem tudna segíteni levenni ezt a bilin..-már majdnem befejeztem volna a mondanivalómat , de közbeszóltak.
-Ugyan minek azt, megkönnyíti a dolgom-mondta a középső.Perverz mosolyal az arcán közelebb jött.
-Ho-Hogy érted ezt?...-kérdeztem mikor közelebb jött és megfogta mindkét kezem és elkezdtek vinni valahova.
-ERESSZ EL...-kiabáltam , de hiába.Nagyon megvoltam ijedve féltem, hogy most megfognak előszakolni.
Kisebb idő múlva egy lépcsőhöz értünk arra kértek, hogy menjek le rajta..
Először nem akartam , de rám kiabáltak amitől én megijedtem.
-Kérlek ne bántsatok, kérlek kérlek-könyörögtem nekik.
-Eszünkben sincs bántani ...-mondta a jobb oldali fiú.
YOU ARE READING
Maffia rabjának lenni
RomanceLisa Martinez egy szerény ,kedves lány volt amíg egy nap be nem ütött a káosz. Szülei az Olasz maffia fővezérei voltak, akik időközben összevesztek az apa legjobb barátjával ,mert nem akarták lányuk kezé...