Maffia rabjának lenni

|35.|

Előző részből:Fájt elválni tőle de örültem, hogy támogatni fog engem.
Eriknek nagyon nehéz lessz elmondani. Ki tudja most is hol van. Ha meghal a vén faszi miénk lessz a ház és a vagyona.
Egyrészt örülök s másrészt meg nem.

Öt napja folyamatosan arra kelek , hogy zakatol valami vagy valaki a konyhában. Lesétálok majd észbe kapok , hogy megint beképzeltem magamnak .
Amióta Eren meghalt bár még mindig nem árulta el Erik , hogy mikor azóta képzelek dolgokat. Akármikor lemegyek a konyhába mindig furcsa érzés kap el engem. Nagy levegőt veszek majd búsan vissza sétálok a szobánkba ahol máris megláthattam újra Eriknek azt az undorító pofáját.
Mostanában minden reggelem olyan, hogy felkelek elbúcsúzok Eriktől aki megint dolgozni megy, aztán vissza sétálok és alszok is tovább. Képes vagyok akár délig is aludni . Borzalmas mi?.
Erik semmit sem sejtett arról, hogy várandós vagyok. Bár képtelenség az ,hogy ilyen hamar legyek Sebitől.
Így belenyugodtam , hogy Eriké a kisbabám. Bár ez nem 100%. Nem láttam Sebastiant 5 teljes napja, rendesen hiányzott az a humoros feje.

Ez az este is úgy telt , mint a többi. Erik haza jött , közben ignorálva engem aki a konyhában szenvedett palacsinta készítés közben. Így telnek a napjaink. Erik apja nagyon beteg, akármelyik percben meghalhat ha jól tudom akkor tüdő rákja van , bár valahogy nem csodálom . A házát és a vagyonát Erikre hagyta. Na meg azt a tucatnyi bárat, intézményeket, vállalkozásokat és a többit.
Erik odajött hozzám és csak ennyit mondott;
-Az apámhoz kell menjek Lisa, szerintem megint éjjel fogok haza érni. Nem akarom kimondani , de szerintem az utolsó heteiben járhat. Muszáj ott lennem mellette. -mondta , majd közelebb jött és a derekamtól magához húzott.
-Kóstold meg a palacsintám, nagyon ízletes lett.-tartottam oda a szájához.
-Én valahogy valami mást kóstolnék meg.-nézett rám azzal a szívszaggató vigyorával.
Magához húzott ,még közelebb éreztem az a vanília illatú parfümét.
-Ne most Erik, majd később ha lehetne.-szóltam rá.
-Rendben szívem.-egy csókot adott a nyakamra majd kisétált az ajtón.-ha lehet ,ne hívj át senkit sem, mert az este folyamán jönnek ide hozzánk , hogy felmérjék a terepet. El akarom adni ezt a romhalmazt. Úgyis apámék házában fogunk lakni hamarosan.-rám mosolygott majd kiment.
Eladni? Minek akarja eladni? Ki is adhatja bérbe. Bár annyi pénze van , hogy erre semmi szükség sem lenne.
Nem fogom soha sem megérteni őt, nem is akarom.

Azon gondolkoztam, hogy most egyáltalán lenne-e értelme át hívni Sebit, annyira hiányzik. De jobb hogyha nem teszem , ha haza mer jönni hamarabb akkor észreveszi és megöli.
Inkább leülök a fenekemre és megnézek egy filmet.
Nagyon uncsi az életem mióta az őrök elmentek szabira.

Néhány óra múlva;
Lassan bekoppant már a szemem amikor valaki kopogott. Megijedtem de aztán eszembe jutott amit Erik mondott még az este.
Kinyitottam az ajtót majd kettő férfi előtt találtam magamat.
-Jó estét hölgyem. Gondolom Lisa Blech kisasszonyhoz van szerencsém.-mondta a szőke hajú. 
-Igen, jó estét. Fáradjanak csak beljebb. -jelentettem ki.
-Erik küldött minket, hogy nézzük meg a házat. De szerintem megvesszük.-nagyon gyanúsak voltak.
-Persze, nézzenek csak körül jobban. 2 emeletes házunk van. És több, mint 7 hálószobában , 5 fürdővel és még sorolhatnám.-nevettem fel.
Nagyon nem éreztem magam komfortosan, rossz előérzetem volt.
-Felhívom Eriket , hogy máris itt vannak.-jelentettem ki.
Gyilkos tekintetükkel rám néztek majd ennyi mondtak csak.
-Arra semmi szükség, az előbb beszéltem vele. Minden a legnagyobb rendben van. Megmutatná kérem, hogy hol van a pince.-na ettől féltem a legjobban.
-Persze, egy pillanat.-elvettem a mobilomat majd lekísértem őket.
-Nagyon tágas.-jegyezték meg.
-Igen, nagyon nagy helyet foglal el bizony.-nevettem fel idegesen.
Miután megmutattam az összes szobát és a bennük lévő dolgokat máris a lényegre tértem.
-Rendben akkor , ennyi is lenne fel mehetünk.-jelentettem ki, viszont amikor odahajoltam volna a kilincsért az egyik a kezemet vágott egy késsel. Egyből felsikítottam.
10 másodperc volt az egész, miután elvettem a kezem már nem tudom, hogy melyik a fejemre ütött amitől egyből összeestem. Nem éreztem már azután semmit sem.