Maffia rabjának lenni

|31.|

Előző részből:Annyira bizonytalan voltam , most mégis mi lesz holnap? Vagy a jövőben?
Sebastian most kivételesen nagyon alaposan el lett látva ,aminek nagyon is örültem.
Erik meg egész este ki sem jött a szobájából .

Életem egyik legrosszabb éjszakáján vagyok túl , rettentően keveset aludtam. Sőt talán kijelenthetem , hogy egy cseppet sem aludtam nagyon felkavaró volt ez az egész tegnapi.
Miután Erik lábon lőtte Sebastiant minden elhalványult. Még a beszélgetés is vele ami miatt bezárkózott a szobájába és nem szólt hozzám többé .
Konkrétan ott lettem hagyva, mint egy árva kiskutya , aki csak nyugalmat szeretne körülötte de kilöki őt a társadalom.
Bár egy kicsit csodálkoztam , hogy engem nem bántott egy ujjal sem.
Teljesen biztos voltam abban, hogy megint levisz a pincébe vagy még rosszabb , de most nem tette meg.
Vajon miért? Furdalta a lelkiismeret ?! Belátta , hogy ő is követett el hibákat?! Talán mégis lát reményt kettőnk között , ezért nem tette?! Egész este ez járt a fejemben, volt pillanat amikor már annyira nem bírtam , hogy az ajtaja előtt megálltam és már a kopogás szélén voltam.
De nem kopogtam.
Beláttam , hogy egyebet nem tehetek ezért is letettem a fejem nem tudom hogyan de belealudtam, csak úgy elnyomott az álom .
Azon a csókon tudtam csak gondolkodni.
Hirtelen azokba a percekben nem tudtam épp ésszel gondolkodni sajnos . De nem bántam meg egyetlen egy percét sem. Muszáj lessz holnap reggel megkeresnem Sebit és megbeszélnem vele a tegnapit.

Ahogyan néztem ki az ablakon elgondolkodtam. Ezek a tipikus gondolkodások.
"Mi lett volna ha" -gondolatok.
Ha nem haltak volna meg a szüleim , a testvérem , a szeretteim.És még ott van Eren is , életem szerelme.
Milyen lett volna az életem ?! Több mint valószínű jobb , de akkor is.
Sokat sírtam az este alatt , de beláttam , hogy most már csak előre lehet menni . Vissza már soha sem.

Másnap reggel :
Madár csicsergésre keltem , rettentően kellemes volt. Ránéztem az órára háromnegyed 11-et mutatott. Elég sokat aludtam , bár nem lepődtem meg ezen.
Felöltöztem egy egyszerű ruhába , majd egy hozzá illő cipővel illesztettem össze. Imádtam ezt a ruhámat is , bámulatosan szép piros színe volt.
Elvettem a táskámat az asztalról majd kinyitottam az ajtót .
Nagyon féltem ezekben a percekben de tudtam , hogy ezt egyszer és mindenkorra pontot kell tenni a végre.
Mikor kiléptem az ajtó küszöbeit egyből az előszobára pillantottam. Üres volt .
Lesétáltam a lépcsőn majd a konyha fele vettem az irányt .
Miután oda értem máris eszre vettem Charliet aki a szokásos reggelimet csinálja .
-Jó reggelt!-mondtam neki rekedt hangon.
-Oh jó reggelt!-mosolygott rám meglepődötten.-Hogy érzed magad?-nézett rám.
-Eléggé fáradtan ha mondhatom , Erik hol van?-tértem már a lényegre.
-Ha jól tudtom az irodájában a 2 emeleten ...Azt kérte , hogy ne menjünk be hozzá akár mi is van.-jelentette ki. Ez nekem nem jelent akadályt.
-Rendben kőszike, mindjárt jövök adj 10 percet! -majd elkezdtem a lépcső fele venni az irányt.
Ott álltam az ajtó előtt majd bekopogtam.
-Erik.-szóltam hozzá .
-Hagyj békén most nem alkalmas ,dolgozok-kiabálta ki nekem .
-Nem!-majd akaratosan berontottam hozzá.
-Lisa ? Hát te felkeltél?-ált fel gyorsan a helyéről.Aztán majd közelebb jött de én hátráltam egész végig.
-Igen már rég!-már majdnem a falat súroltam.-Ne gyere közelebb !-parancsoltam rá.-Erik kérek beszéljük meg ezt az egészet ..-kezdtem bele.
-Lisa nagyon nehéz volt a tegnap estém megkérhetlek , hogy majd holnap beszéljük ezt meg? Nagyon nem alkalmas.-aztán az asztalának dőlt . Idegesen a szemeit kezdte el súrolni.
-Hogy van Sebi?-
-Ápolják , nem lett nagyobb baja. Faggattam őt egy kicsit , viszont nem árulta el ,hogy kivel csaltál meg.-majd közelebb jött és becsukta az ajtót mögöttem. Kulcsra zárta majd a kulcsot a szekrénybe tette.
-Senkivel , cs-csak vissza akartam vágni neked Erik. Senkivel sem csalnálak meg , ez ellenben úgy látom , hogy te igen.-majd újra közelebb mentem.
-Ne hazudj nekem Sebi azt mondta, hogy nem árulja el ki volt az . Tehát volt valaki.-majd megint vett egy nagy levegőt . -Hibáztam bevallom Lisa , be voltam drogozva nem voltam magamnál ... nem tudtam mit csinálok , nem az én hibám volt . Miután megtudtam , hogy láttad a videót nem érdekelt semmi , haza siettem hozzád.
De te nem voltál itthon kedvesem. Nem bántam meg , hogy lelőttem Sebastiant hiszen rá bíztalak de nem fogom megölni , mert a legjobb barátom.
Úgy hiszem , hogy mindenki hibázhat. Én őszintén sajnálom , hogy fájdalmat okoztam neked. Ha ez most számít is valamit ma este elviszlek valahova, de ha csak szeretnéd.
Áruld el , hogy ki volt az ha megteszed kvittek leszünk .. ne kelljen én kiderítenem , mert megölöm az illetőt.-ezután már csak várta a válaszom.
-Nem fogom elmondani, akármit is fogsz csinálni . Nem érdemli meg a halált. Megbízik bennem.-már láttam az arcán azt a tipikus dühöt .
Idegesen a falra nézett majd rávágott az asztalra egyet.
-Én szépen beszéltem hozzád..-majd közelebb jött .-Nem érdekel engem , hogy érdemelte halált de ha most azonnal nem árulod el ,akkor a szemed láttára fogom az agyát ripityára lőni. ÉRTVE VOLTAM? .Szívem nem akarok rossz indulatú lenni veled, minden férj megtenné az egyetlen feleségéért.-majd a falnak szorított.
-Engedj ki!.-nem engedett-AZT MONDTAM ENGEDJ.-majd könnybe lábadt a szemem.Nagyon megijedtem azokban a percekben. Nem tudtam meg mozdulni , a kezét a falnak támasztotta mind a kettőt. A bal lábát előre emelte , hogy még mozdulni se mozduljak meg.
-Hadd halljam..ÁRULD EL!-
-NEM!-majd be hunytam a szemem és vártam , hogy mégis milyen szörnyűséges dolgot fog le művelni most velem.
-Legyen én fogom akkor kideríteni kedvesem. De megígérem , hogy ennek kurvára nem lessz jó vége . -majd elengedett.
-Ki volt az akivel te megcsaltál?-most én következem.
-Jessica Smith, egy sztriptíz táncos . Rajtam kívül még 7 munkatársamon átment . Majd valaki videóra vette és elküldte az apámnak.-ezután rám nézett-Látod én őszinte vagyok , veled ellentétben.-
-És erre büszke vagy? Látod Erik Blech , most egy életre megutáltattad magad , már nem számítasz hűségesnek számomra . Egyezzünk meg valamiben , soha nem fogom megengedni , hogy hozzám érj és ez rám is fog vonatkozni.-mondtam ki bátran.
-A feleségem vagy, akkor érek hozzád amikor akarok. Nekem te nem fogsz parancsolgatni. Mind a ketten vétkeztünk.-
-Nem érdekel , keress magadnak egy kurvát aztán azzal játsz ne pedig velem.Úgysem érdekelsz már csináld ,mert nem érdekel .- Erik közelebb jött és megfogta a két kezem. Nem tudtam kiszabadulni akárhogy is próbálkoztam.
-Hogy mondhatsz ilyent? Hogyan tudsz így beszélni velem? Hm??-ezután közelebb hajolt. -Csókolj meg mutasd meg , hogy van remény kettőnk között . -akaratosan közelebb jött majd megcsókolt . Fájt ez nekem, fel eltűrtem.
-Engedj el..-majd folytatta.-Hogy lehetsz ilyen?-majd megint könnyezni kezdtem.
-Legyen-elengedett majd kinyitotta az ajtót . Megtörölte a száját aztán kikísért.
Életem egyik legrosszabb beszélgetése volt ez . Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen.?!
Nagyon rosszul éreztem magam, Sebivel sokkal könyebb . Ő olyan megértő, nem akaratos , kedves , nyugodt.Miért ilyen nehéz ez?
Kisétáltam a szobából majd a konyhába vettem az irányt megint .
Charlie már rég készen volt a kajával, de valahogy elment az étvágyam.
-Köszönöm!-majd nekiálltam.Annyira nem volt étvágyam, de valahogy letuszkoltam a torkomon.