Maffia rabjának lenni

|19.|

Előző részből: Valahogy rávettem magam , hogy elaludjak.  

Az éjszaka folyamán elgondolkodtam valamin.. valamin ami tényleg nem hagyott nyugodni.

Itt fekszek egy olyan férfi mellett, aki 4 évvel idősebb nálam.. bántalmazott megvert, elvette a tisztességem, megalázott .. de mégis érzek valamit ,ami nem is a szeret de nem is az utálat, valamit ami a kettő között van... az érzéseim kavarodtak bennem,mondjuk ez várható volt mondjuk még soha sem voltam férfival.. csak egyszer.
De , hogy őszinte legyek avval a fiúval egy bárban ismerkedtem meg . Eren volt a neve ,egy helyes kedves megértő fiú , egy tiszteletre méltó ember.. egy olyan személy aki sokkal több szeretetre vágyott volna , miútán végignézte anyja halálát .. igen ez volt az a helyes fiú a gimimből... az egyetlen olyan személy aki valaha ebben a rohadt világban megtisztelt engem .

Most meg ott fekszek a gyilkosa mellett, egy undorító rohadék mellett, aki tegnap megint maga alá sikerült fektetnie.. nem bírtam ellenállni.. minden nőnek vannak szükségletei.

Ebben az esetben viszont , csak azért csókoltam vissza a tegnap , mert féltem.

Sok minden gyötört még ezen kívül, kimondatlanul sok.. De szerencsére a sok gondolkozásba belealudtam.

Mikor felkeltem arra lettem figyelmes , hogy már negyed tíz van, pánikba estem.

-Istenem , istenem-ordítottam fel mire Erik is fel kelt.

-Mi történt..-kérdezte idegesen.

-Hánykor lesz az esküvő?-kérdeztem ijedtembe.

-Este nyolc , nyugodj már meg -már lassan ordította nekem a szavakat.

-Miért lesz olyan későn?-kérdeztem már jóval halkabban .

-Nálunk ez a szokás mi a házastársak éjfélkor megyünk el, a vendégek reggelig maradnak.-mondta.

Nem igazán értettem ezt a logikát viszont már nem bírtam vele egy ágyban aludni , nagyon gyorsan ki is szálltam és elkezdtem az ajtó fele venni az irányt.
Nagyon gyorsan ki is mentem, magam után becsuktam az ajtót . Nem is haboztam bementem a sajátomba és kulcsra zártam az ajtót .. befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni kevesebb sikerrel.

Déli 12 fele méltóztattam kiszállni az ágyból , felöltöztem valami laza ruhába és lementem enni..Nem számítottam volna rá , hogy már kész is van Erik.

Mikor leértem egyből megpillantottam Eriket és még egy csapat 2O-as években járó férfit, egyből megnéztek .. ami azt illeti egy átlátszó felső volt rajtam egy fekete melltartóval.

-Bocsássatok meg egy perce-szólt oda Erik. Egyből gondoltam, hogy ennek nem lesz valami jó vége.

-Mi a jó isten ez a ruha rajtad.-suttogta ami inkább olyan fenyegető hangon beszélt.

-Sajnálom csak..-

-Azonnal leveted ..-parancsolta.Nem is kellett sok elkezdtem felfele haladni a lépcsőn és beszaladtam a szobámba .

A könnyeim máris előjöttek hirtelen , nem győzködtem letörölni az arcomról...Hallgattam rá , nem akartam , hogy megint bántson vagy valami..Végül is ma van az esküvő ,ami neki nagyon fontos.

---------------------------------------------------------------------------

-Kész vagy már??- hallom a hangot lent az ebédlőből.

Este van már lassan fél hét, készen álltam rá fizikailag ...lelkileg soha nem tudnék készen állni.

Tetszett a ruha , elegáns és egyszerű.. az arcom volt az ami mindent elrontott, az a kétségbeesett arc és az a bánat amit most viselnie kell .
Kimentem hát a szobámból , virágcsokorral a kezemben.Sebi segített lemenni a lépcsőn , bevallom még mindig fáj mindenem.
Leértünk egyenesen az előszobába ahol megláttam Eriket..