Killer Duo

1.

Hogy milyen hetven akárhány évesen úgy járkálni, hogy csak húsznak nézek ki? Pff, egyszerű. Kiskoromban a Vörös Szobában voltam, viszont viszonylag hamar elvittek, illetve megszökötem onnét. Tagja lettem, persze akaratomon kívül, A Tél katonája programnak. Ezért Winter Widow a nevem, azaz A Tél özvegye. Rendes nevemen, Yelena Carter. Elvileg nem is ez az eredeti nevem, mármint a Yelena. Azt még a Vörös Szobában kaptam. A Carter pedig azt hiszem ismerősen cseng. Ezáltal elvileg van egy unokahúgom...vagy valami ilyesmi. De ez lényegtelen, tehát Sharon Carter ez a személy. Soha nem találkoztam vele idáig, ahogy igazából a többi családtagommal sem. Kivéve ugye anyukámat.

Nagyjából két éve szabad vagyok. Ez alatt azt értem, hogy már egyáltalán nem tud irányítani a HYDRA és kiképzésre sem visznek el. New York szélén egy eldugott, lepukkant kis házban élek. Nem szeretnék feltűnést kelteni ezért nem sűrűn mozdulok ki a lakásból. Bevásárolni és mosni szoktam eljárni csak. Na jó, néha pénzt is szerzek egy két csellel, amit megtanítottak. Tudom, ezt nem szabadna bla bla bla, de egyszerűen belém van kódolva. Többször próbáltam már megszabadulni ezektől az ösztönös, berögződött cselekvésektől, de nem sikerült, és valószínű egyedül nem is fog.

A mai nap viszonylag jókedvűen keltem. Nagyjából hét óra lehetett, ezért nagyon kevés ember tartózkodott az utcán. A nap kezdett erősödni és madarak is egyre jobban csicseregtek. Egy szendvicset bekapva siettem a mosodába, ugyanis elfogytak a ruháim. Felöltöztem, magamra kaptam a szokásos kék, fehér patentos pulóverem és kiléptem a lakás ajtaján. Szerencsére a közelben van egy mosoda ezért nem kell bemennem a városba, hogy el tudjam ezt intézni. Pillanatok alatt odaértem. Ameddig vártam, hogy kész legyen a mosás, elkezdtem lapozgatni a kis asztalon heverő újságokat. Voltak magazinok, hírlapok és egy-két autós, sportos újság is. Egy hírlapot elvéve lapoztam bele és ott nyitottam ki ahol nem kellett volna. A helyi tv szerint egy hete folytonos robbantgatások történnek a belvárosban, valami orosz maffia szervezet által. A cikk írója szerint valakit, vagy valakiket keresnek, hiszen semmi ok nélkül nem tennének ilyet.

Egyébként szerintem igaza van az illetőnek aki ezt írta, és igazából egy kicsit megijedtem. Egyetlen szerencsém az volt, pont végzett már a szárítógép a betett ruha adaggal így gyorsan összeszedve őket siettem haza. Útközben jobban átgondoltam ezt az egészet és amúgy nem jutottam semmire. Ameddig a belvárosban vannak addig én biztonságban vagyok. Kivéve akkor, ha anyuhoz megyek látogatóba, aki sajnos kórházba került egy ideje.

Otthon még azért kiterítettem a ruhákat, hogy biztosan szárazak legyenek és elmentem a kórházba. Tegnap nem voltam és már lelkiismeret furdalásom van emiatt. Nagyjából az összes kis utcát ismerem már, így leginkább ott szoktam közlekedni. Valahogy nagyobb biztonságban érzem magam ha ott megyek, plusz az út is rövidebb.

Beérve a kórházba már indultam is a megszokott második emeletre. Mint mindig, az ajtó most is nyitva volt résnyire. Előbb csak bekukucskáltam viszont anyu észre vett. Az esetek 90%-ában észrevesz.

-Szia! - mosolyogtam rá és megöleltem.

-Jaj Kislányom, úgy hiányoztál! - simította meg az arcom.

-Te is nekem. - az ágya mellett lévő székre leültem és megfogtam a kezét.

-Mi van veled mostanság?

-Nem tudom. - sóhajtottam egy nagyot-Ma voltam a mosodában és olvastam egy elég hihető cikket. - húztam el a számat.

-Mond csak nyugodtan, lehet tudok segíteni.

-Arról írtak, hogy egy hete rendszeres robbantások vannak a belvárosban és valami orosz maffia csinálja. Az író szerint valakit, vagy valakiket keresnek és ez egy kicsit megijesztett.

-Ne félj tőlük. Kiskorodban már egyszer legyőzted őket és most két éve is. Ne hagyd, hogy ennyitől megrémülj.-mosolygott kedvesen. Soha nem értettem, hogy tud ilyen nyugodt, ilyen helyzetekben is.

-Rendben anya, így lesz.-bólintottam-Mesélsz egy kicsit apáról? - döntöttem oldalra a fejem.

-Persze! - lett mégnagyobb a mosolya-Először a seregben találkoztam vele. Kicsit nyüzüge volt, de a barátjával együtt érkeztek. Igazából meg sem tudta védeni magát. Helyes volt már akkor is. Aztán miután megkapta a szérumot megláttam egy másik lánnyal. Piszok dühös lettem rá. Howarddal már akkor is nagyon jó barátok voltunk. Meg persze később Jarvis-szal. Szóval ott abban a pillanatban rá is lőttem, de nála volt a pajzsa, amivel megvédte magát. Annyira megijedt, hogy ahogy leguggolt el is tűnt a pajzs mögött. - nevette el magát - Nagyon szerettem és ha találkoznál vele, mert érzem, hogy fogsz, akkor mondd meg neki az igazat. Soha nem tudhatta meg, hogy van egy lánya. - váltott szomorúbb hangvételre - És azt is mond meg neki, hogy még mindig tartozik egy tánccal.

-Megfogom. - ígértem meg és magam sem tudtam, mégis mikor és hol fogok találkozni apával. Furcsa ezt így kimondani.

-És miért Carter a családnevem?-szólaltam meg egy kis csend után.

-Mert apukádról mindenki azt hitte meghalt így, Starkék segítettek és Howard pót apukádként nevelt fel. Ekkor eldöntöttem, hogy Carter marad a neved.

-Na és mi van a vezetéknevemmel? A Yelana az csak Oroszország óta van.

-Igen, tudom. Anabella Carter a valódi neved. Howarddal együtt adtuk neked ezt a nevet. Viszont Howard mindig Bellanak hívott.

-Ilyen szép nevem van? - kerekedtek ki a szemeim egy pillanatra - Hát ez csodálatos. Köszönöm szépen. - hirtelen átöleltem anyát és szorosan hozzábújtam.

-Olyan jó formában vagy és mégis több, mint 70 éves vagy. - vigyorgott.

-Hát igen, elég jól tartom magam. - húztam ki magam.

-Lehet nem Starkra kellett volna bízni téged.- fogta meg a fejét nevetve - Nem tudom, hogy csinálod, de eltanultad tőle a nagyképűséget és az eszét is, ami azért egy pozitív dolog.

-Tényleg?

-Bizony. Nagyon sokat voltál vele és Javis-szal, a komornyikjával. Szeretted őket, ők meg téged.

-És miért vettek el tőletek?

-Én...talán Californiában voltam...-gondolkodott hangosan - Igen, azt hiszem. Át kellett oda utaznom a munka miatt és téged nem akartalak kitenni egy nagyobb veszélynek, ezért velük maradtál. Aztán egy nap hívott Jarvis felesége, hogy baj van. Howardot lecsukták valami piti ok miatt, amiért nem is ő volt a bűnös, Jarvist pedig előtte lévő nap elütötték, ezért ő a kórházban kötött ki.

-Oh...Sajnálom. - sütöttem le a pilláimat.

-Semmi baj Kicsim. - simogatta meg az arcom.

Sziasztok!
Új év, új könyv. Ismét egy Marveles könyvvel érkeztem, remélem tetszeni fog majd nektek. :)
Ez lesz az első történetem amit kimondottan szeretek írni is és olvasni is. Remélem ti is szeretni fogjátok majd, Bucky✪ és Anabella⧗ főszerepében.