Killer Duo

3.

Felérve először a szobámba mentem átöltözni. Illetve a kapott szobámba, szóval még hivatalosan nem az enyém. Agyonhasznált pulóveremet letettem az ágyra és felvettem egy bő fekete pólót és egy szürke melegítőt. A fürdőbe megmostam az arcomat és megigazítottam a hajamat. Szépen nyugisan sétáltam a konyha felé, ahonnét már lehetett hallani a társaságot. Igazából örülök, hogy itt vagyok, mert így mégis csak nagyobb biztonságba vagyok és ahogy észre vettem senkit sem zavar az ittlétem. Mondjuk még nem beszéltem olyan sokat mindenkivel, szóval csak reménykedem.

-Szombaton programunk van! – állt meg előttem a Kapitány, vagyis apa. Fura ezt így kimondani.

-Miért is? – döntöttem oldalra a fejem.

-Megszegjük a szabályokat. – húzta egy apró mosolyra a száját.

-Amerika legbefolyásosabb embere szabályt szeg?

-Utálom, hogy Stark habitusa van benned.–morogta az orra alatt én meg elnevettem magam.

-Gyertek már! – szólt nekünk Natasha.

Tony az asztalfőhöz ült, apa az egyik oldalára én meg a másikra. Mellettem Natasha foglalt helyet, mellette Clint.

-Hol vannak a többiek? – fordultam körbe választ várva.

-Thor Asgardba és valószínű Banner is.–vonta meg a vállát Tony.

-Clint Barton. Vagy Sólyomszem. De inkább csak Clint.

-Örvendek. Anabella Yelena Carter. Másnéven a Tél özvegye. – mosolyogtam rá kedvesen.

Vacsora közben meséltem egy kicsit az életemről. Azokat a bizonyos részeket kihagyva, szinte mindent elmondtam. Tony ebből már mindent tudott és azért apa meg Natasha is tisztában volt egy részével.

-Elnézést, hogy megzavarom önöket. Mr.Stark az elnök beszélni szeretne magával. Itt van Rhodes ezredes is.–hallottuk meg Jarvis hangját. Ijedten pillantottam körbe.

-Natasha, Clint, bújjatok el Anaval.–mutatott rám Tony.

-Vigyázzatok rá! – emelte fel a mutatóujjat apa.

A legeslegalsó szintre mentünk és ott egy eldugott szobában húztuk meg magunkat.

-Jarvis hallgathatnánk, hogy mit beszélnek?

-Persze Bella.

-Köszönöm.

Kihangosítva mi is részt vehettünk ebben a beszélgetésben. Én személy szerint semmit nem értettem belőle, de Natasha és Clint arcát látva sejtettem, hogy valami nincs rendben, viszont nem mertem rákérdezni. Még nem.

A sötétben kuksolva kezdtem unni, hogy semmit nem értek és inkább elkalandoztam egy picikét. Erőm igaz nincs, de ha nagyon erősen koncentrálok akkor akár egy kisebb tárgyat is meg tudok mozdítani. A beszélgetésből ítélve most ez nem olyan fontos téma ezért erősen összpontosítva az ajtóra próbáltam azt megmozdítani egy kicsit. Ami sikerült is, Clint és Natasha meg ijedten pillantottak fel.

-Bocsi én voltam. – tartottam vissza a nevetésem. Ekkor viszont meghallottam Tony kiabálását.

-De bezzeg az nem érdekli magukat, hogy a HYDRA emberi hány életet vesznek el és mi ezt akarjuk megakadályozni!

Erősen koncentrálva üzentem neki telepatikusan. „Nyugodj meg kérlek. A kedvemért. Te is tudod, hogy őket nem érdekli a HYDRA csakis ti és úgyis úgy fognak beállítani titeket, hogy ti vagytok a rosszak.”

Tony visszább vett a hangerejéből, ami azt jelenti sikerült amit szerettem volna. Apu hangja is ideges volt és Rhodes ezredes sem volt a legnyugodtabb. Kivéve az elnököt, aki mintha csak olvasott volna, olyan monoton hangon beszélt.