Killer Duo

25.

-Foglaljanak helyet, kérem. – intett a kanapé felé Ms.Raynort. A bútor bal oldalát foglaltam el távol Buckytól, mivel „mi nem ismerjük egymást”.

-Mr.Barnes. Maga jól éjszakázott? – fordult először Bucky felé.

-Egy perccel többet, mint tegnap.

-Maga? – nézett rám – Az igazat!

-Sétáltam este. – hajtottam le a fejem–Elfogyott a nyugtató, szóval mentem egy nagy város kört. – ha Brian velem van, akkor általában átalszom az éjszakákat. Kezdem úgy érezni, az ő hiánya is felőröl, pedig csak Happy-vel és a kölyökkel van.

-Sikerült átgondolnia mindent?

-Nagyjából.

-Ez szuper. Haladunk Ms.Carter. Megosztaná mire jutott?

-Hiányzik mindenki. Anya, apa, a barátom, ha nevezhetem őt így, és Tony. Nélkülük úgy érzem, hogy elveszett vagyok.

-Tehát a szocializálódás még mindig nem sikerült. Nem baj, legalább már tisztában van azzal, hogy mely személyek egészítették ki magát. Mr.Barnes, mit csinált az éjszaka hátralevő részében?

-Sétáltam. – apró mosolyra húztam a számat.

-Maga is? Szuper. Halljuk mit csinált!

-Régen volt egy társam. Az egyetlen személy, akit valaha is a társamnak hívtam. Ő akkor mindig azt javasolta, hogyha valami bánt és nem tudom elmondani, akkor menjek sétáljak egyet és gondoljam át a történteket. Most is így tettem. Legalább nem a rémálmaimmal foglalkoztam. Rájöttem, sok mindenkit vesztettem el, de a legfontosabbat talán mégsem.

-Hűha, Barnes maga igazán érzelgősre vette a mai nap. Az illető tudja, mennyire fontos magának?

-Úgy gondolom igen. Legalábbis remélem.

-Oké... – elkezdett jegyzetelni a naplójába, motyogva amit az elmúlt percekben elmondtunk.

-Ms.Carter, kérem bemutatkozna Mr.Barnesnak? Fontos, hogy bízzanak egymásban.

-De hiszen most mondtam el a legnagyobb problémámat minden kertelés nélkül. Ez nem elég? – vontam fel a szemöldököm.

-Jól van, igaza van. Ez is haladás. Barnes maga?

-Sajnálom, de egyet kell értenem Ms.Carterrel.

-Milyen jó, hogy maguk így egyet értenek. Javaslom, töltsenek együtt egy napot. Viszont most, el kéne mondják, mi az amit változtatnának a múltjukban. Most az is érvényben van, ami esetleg lehetetlenségnek tűnik. – kezeit összekulcsolta térdét megtámasztva.

-Én semmit, hiszen akkor most egy teljesen más ember lennék és nem ismerném azokat az embereket, akiket szeretek.–mindig ezt mondom és a fiam az élő példa rá. Bár ezt a doki nem tudja.

-Sokszor rossz dologként tekintek a HYDRA-ra, a sok áldozat miatt, viszont jobban belegondolva mégsem változtatnék meg semmit. – motyogta Barnes.

-Ez bizony teljesen eltérő volt a többi alkalmat tekintve. Mi az ami megváltoztatta a véleményét?

-A kérdés inkább ki. – mosolyodott el Barnes. Ms.Raynort nagy szemekkel nézett a férfire. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hatással vagyok Barnesra. Mármint régen voltak ilyen dolgaink, hogyha egyikünk megcsinálja akkor a másik követi, de azóta összevesztünk, ki akartuk nyírni egymást, barátok lettünk és ismét vett egy 180 fokos fordulatot a kapcsolatunk.

-Mától egyszerre fognak hozzám járni. Sokkal kellemesebb magukkal együtt beszélgetni. Remélem ezt önök is érzik.–aprót bólintva értettünk egyet a nővel.
Az egy óra leteltével egy kicsivel jobb kedvvel álltam fel a kanapéról. Jó volt újra Barnes közelében lenni, még hogyha ez a terapeutánál történt meg.