Killer Duo

14.

Tehát nálunk mindig úgy megy ez a filmezős dolog, hogy a hőfokot azt levesszük, általában mínusz környékére, mindenki „kap” maga mellé egy párt és egy jó nagy bolyhos takarót, amivel takarózhatnak. Így megvan azoknak a tipikus téli estéknek a hangulata. Apa Natashaval volt, Tony Peterrel, én Barnes-szal Clint pedig egyedül foglalt helyet a fotelban. Végül Tony és Pepper nem tudták együtt tölteni az estét. Mi a kanapé bal szélén ültünk, illetve én félig feküdtem. Nyilván Barneson, de ez van. Nem nyavajgott. Kivételesen! Ilyenkor mindenki a bazi nagy tv-t bámulja. Olykor-olykor ha valami olyan történik egymásra nézünk, nevetünk egy jót és folytatjuk a film bámulását.
Mi ilyenkor teljesen összekuporodunk Buckyval, ami szerencsére a többieknek nem szokott feltűnni. Bár az utóbbi hetekben, hónapokban máshogy viselkedtünk egymással, amit észre vettek, de még nem szóltak semmit sem.

✪⧗

Hirtelen csörömpölésre keltem. Kár volt gyorsan megmozdulnom, ugyanis a fájdalom erősen nyílalt bele hátamba. Kezemet odakapva jajgattam. Ekkor tűnt csak fel, hogy Buckyval a kanapén aludtunk el a film nézése közben, a csörömpölő hang pedig a konyhából jött, apa által.

-Máskor csak akkor jelezz, ha kész van a reggeli. – battyogtam mellé és egy puszit nyomtam az arcára.

-Bocsánat Életem! Nem így terveztem.–szabadkozott. Fejemet rázva ültem a bárpulthoz. Csakis kizárólag a magas szék miatt foglaltam ott helyet. Na meg így kevésbé éreztem a beállt hátam fájdalmát.

-Elaludtad? – simította meg hátam Bucky, mire egy aprót ugrottam a meglepettségtől.

-Uhum. – bólogattam – Remélem neked kényelmesebben sikerült aludnod.

-Nem volt rossz. – vont vállat mosolyogva. Tudtam mire gondol, nagyon is tudtam, de apa előtt egy szót sem szólt. Fejemet rázva csaptam meg a vállát.

-Remélem te is így fogsz majd szenvedni.–morogtam orrom alatt.

-Szerintem a lányod nincs tisztában azzal, hogy az a kanapé milyen borzasztó.–fordult apa felé, miközben az ülő alkalmatosságra mutogatott.

-Csak te vagy borzasztó. – forgattam meg a szemeim. Megint olyanok voltunk, mint két tini, akik halálosan szerelmesek egymásba, vagy mint, egy több éve házasságban élő pár. Ha olyan van, általában az utóbbit kapjuk meg mindig. Na és ebben apa a legnagyobb felbujtó.
Nyilván tudja, hogy van közös múltunk, de én azt hittem, hogy ennek nem fog örülni és teljesen ki lesz majd akadva, ehelyett meg még össze is boronál minket. Lassan elkezdtem azon gondolkodni, hogy valahogy elmondjuk neki Buckyval, hogy mi is van most köztünk. Nyilván még mi sem tudjuk, de ha biztosabb lesz ez az érzés, akkor azt el szeretném mondani apának. Mégis csak ő az apukám, ennyit igazán megérdemel, főleg úgy, hogy alig töltöttem vele időt.

-Apa, ma mi megyünk Peterért a suliba!–jelentettem ki.

-Nem ellenkezhetek, igaz?

-Így van. – bólintottam.

-Jó reggelt a gerlicéimnek is! – toppant be Tony, aki igen kipihent volt.

-Jé, a Bádogember olyan fitt, mint tízen éves korában volt. – néztem rá. Érezze a törődést.

-Ez csúnya volt. – húzta össze szemöldökét.

-De igaz. – vontam vállat – Ma apa és én megyünk a kölyökért.

-Nincs ellenemre.

-Figyelj apa! Tudod, hogy milyen múltunk van Buckyval, és mostanság megint kezd ugyanolyan lenni. Közelebb kerültünk egymáshoz, meg teljesen úgy viselkedünk egymás közelében, mintha tényleg egy párt alkotnánk, bár még mi sem tudjuk mi ez az egész. Nincs kizárva, hogy csak egy hirtelen fellángolás, de én szeretném azt érezni, hogy ez most tényleg komoly, és igazából a véleményedet szeretném kérni ezzel kapcsolatban. Ő mégis csak a legjobb barátod, én meg a lányod vagyok. Úgy vélem jogod van tudni a kapcsolatunkról, és beleszólni. – már úton vagyunk a kölyökért. Direkt mondtam, hogy gyalogoljunk.

-Hű...egy pillanatra meg akadt bennem a szó. Nem tudom mit mondjak erre. Ez a te döntésed, én nem szeretném ezt szabályozni. Felnőttek vagytok mind a ketten, tudjátok mit akartok. Buck megváltozott, főleg miattad. Úgyhogy ha így érzitek, nyugodtan legyetek egy pár. Én nem fogok beleszólni, a lényeg, hogy érezzétek együtt jól magatokat, és legyetek biztosak abban, amit szeretnétek.

-Azta – tátottam el a számat –,nem gondoltam volna, hogy beleegyezel.

-Kicsim ez a ti életetek. Akármennyire se tetszene, nem tudnék ellene mit tenni. Bucky pedig már nem a régi. Nem szedi össze minden második nőt. Te pedig a lehető legjobb hatással vagy rá. Éppen ezért nem fogom ellenezni ezt. –vont vállat.

Tehát egy részről nem örül neki, de amúgy támogatja. Tipikus apa. Uh egyébként a többiek még mindig nem tudják, hogy az apám, pedig aztán már hangoztattam egy párszor.

Peterrel együtt mentünk haza, ahol Tony az ajtóban várt minket csípőre tett kezekkel. Nagy szemekkel néztem rá, akárcsak Pete. Apa meg szimplán mosolygott rajta.

-Gyerünk, szedjétek a lábaitokat! – tapsolt kettőt – Megyünk edzeni. – ahogy ezt kimondta sarkon fordult és otthagyott bennünket. Továbbá is nagy szemekkel néztem a kölyökre és apára.

-Tényleg, el is felejtettem! – csapott a homlokára, mintha ez annyira természetes lenne.

Végül egy órácskát edzettünk csak, mondván Peternek házit kell írnia. Természetesen segítettünk nekik de utána már csak vacsoráztunk meg hazavittem Petert, Buckyval az oldalamon.