Killer Duo

13.

-Ana, kelj fel. Mindjárt ebédelünk.–simogatta valaki az arcom. Nyilván valószínű Barnes volt, ezért direkt nem is nyitottam ki a szemem–Hercegnőm, itt az ideje felkelni. – lágy hangja még jobban álomba szenderített – Tudom, hogy ébren vagy. – búgta a fülembe, amitől kirázott a hideg – Tudtam én.–mosolyodott el. Hallani lehetett a hangján. Viszont addig nem szándékoztam kinyitni a szemem, vagy egyéb jelét adni annak, hogy fent vagyok, ameddig meg nem csókol.
Feljebb mászva bújtam a lehető legközelebb a nyakához.

-Ne ficánkolj! – duruzsolta fülembe rekedt hangon. A hideg ismét kirázott. Gondolva egyet, elkezdtem apró puszikat nyomni nyakára – Ezt máskor befejezhetjük Hercegnőm. – emelte fel államat, majd megkaptam várva várt csókomat. Elmosolyodva nyújtóztam egy nagyot és álltam fel a kanapéról.

-Hogy te milyen kis izé vagy. – húzta össze szemöldökét Bucky. Nyelvemet kinyújtva rá, indultam a fürdőbe, hogy kezet mossak ebéd előtt. Azzal viszont nem számoltam, hogy Barnes is utánam fog slisszolni. Derekamat megfogva csókolt meg ismét–Ne gúnyolódj!

-Miért mi lesz? – néztem rá ártatlanul, miközben vele szembe fordultam. Mosolyra húzta a száját.

-Legyen az én titkom. – távolodott el. Nagy levegőt véve csillapodott le heves szívverésem. Hihetetlen mit tud kiváltani belőlem Barnes. Ha vele vagyok, újra egy szerelmes tininek érzem magam.

✪⧗

Ebéd után szintén a kanapén kötöttünk, annyi különbséggel, hogy most már Nat és Peter is csatlakozott hozzánk.

-Tartunk filmes estet ma? – nézett fel füzetéből a tini.

-Felőlem. – vont vállat Stark – Ma lehet Pepperrel leszek.

-De csak akkor, ha nem valami nyálas izét nézünk. – forgatta meg a szemét Bucky.

-Ó, pedig mi Natashaval arra szavazunk.–biggyesztettem le ajkaimat, akárcsak a vörös.

-Én a lányok pártját fogom. – lapozott könyvébe Peter.

-Te inkább tanulj! – szólt rá Bucky.
-Ne már Barnes, csak kibírod. Ha meg nem, akkor punnyadhatsz a szobádban is.–rántottam meg a vállam és apára néztem, neki mi a véleménye.

-Nekem mindegy. A lényeg, hogy együtt töltsük az időt. – mosolygott.

Barnes morogva állt fel a kanapéról és ment a szobájába. Nem tudom hirtelen mi baja lett. Most őszintén, ha valaki nem szereti a romantikus filmeket, akkor ne nézze meg, de azért csak ki lehet bírni azt a másfél órát. Nehogy már ennyi nehezére essen, mikor amúgy is a szobájában van egész nap. Jó, mostanában a nappaliban, vagy éppen a konyhában sertepertél mellettem, de akkor is.

-Ana? – nézett rám apa.

-Igen? – kaptam felé a fejem.

-Nem mész utána? – biccentett az előbb távozó irányába.

-Kéne? – kérdeztem vissza ismét. Még Natasha és Stark is meglepődött, nemhogy apa – Úgy vélem, egy felnőtt embernek vannak saját jogai és döntési. Ő most így döntött, el kell fogadnunk. – dőltem vissza a világ legkényelmesebb kanapéjára.

-Mr.Barnes mindig ilyen? Múltkor mikor jött értem sokkal jobb kedve volt és kedvesebb is volt. Hazafelé vett nekem gumicukrot.

-Kölyök megbeszéltük, hogy nincs semmi édesség! – hát igen, Tony az Tony. Viszont Peter kijelentése meglepett.

-Tudjátok mit? Mégis beszélek vele.–indultam meg az emeletre. Lépcsőn mentem, hogy nagyjából össze tudjam szedni a gondolataimat, mit is fogok mondani a katonának.

-Barnes! – nyitottam, na jó, inkább rontottam be a szobájába. Fejét felkapva pillantott rám. Éppen a fürdőből lépett ki, ezért csak egy törölköző volt a derekán. Nem tagadom, felsőtestén elidőzött a szemem.

-Bámulsz még vagy mondod is, amit szeretnél? – döntötte oldalra fejét, ezzel kényszerítve, hogy elnézzek kockás hasáról.

-Uhum. – bólogattam, igaz még mindig nem szólaltam meg. Bucky közelebb lépett hozzám, becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Kezeivel továbbra is az ajtót támasztotta, így én közé és a fa lap közé kerültem.

-Figyelek mondhatod. – búgta rekedt hangján.

-Khm...szóval, izé – próbáltam észhez térni, de nem nagyon ment.

-Csak nem zavarban vagy Carter? – húzta pimasz mosolyra száját.

-Pukkadj meg! – ütöttem mellkason.

-Jól van, nem kell durcizni Kisasszony.–nevetett fel, majd lassan megcsókólt – Most már tényleg figyelek.–szólalt meg miután elváltunk.

-Peter elmondta, hogy mennyire jó fej voltál vele, mikor te vitted haza.

-Mindent elmondott? – kerekedtek ki szemei. Ebből már sejtettem, hogy nem is hallottuk az egész történetet.

-Oké, mit titkoltok? – tettem karba kezeimet mellkasom előtt.

-Nos...ez attól függ, mit mondott a kölyök.–lökte el magát az ajtótól.

-Vettél neki gumicukrot. Meg, hogy normális voltál vele. Ennyi. – vontam vállat.

-Igen, így van. Ennyi történt.

-Barnes, tudom, hogy titkoltok valamit. Túlságosan meglepődtél mikor mondtam, hogy Peter beszélt nekünk. – mentem utána a fürdőbe.

-Pedig nem történt semmi több. – rázta meg a fejét. Nagyot sóhajtva löktem el magam az ajtófélfától. Igazából ki szerettem volna menni a szobából, de végül csak az ágyig jutottam.

-Nem mondasz igazat. – terültem el mit sem törődve a férfivel, aki a fürdőből kinézve fürkészte arcomat.

-Ha azt mondom, hogy nem beszélhetek róla, azt elfogadod? – bújt bele immáron egy pólóba. Megmondom őszintén, jobban tetszett, hogy csak a derekán volt törölköző.

-Jó legyen. – forgattam meg a szemem.
-Csak ezért jöttél?

-Talán baj? – vontam fel a szemöldököm–De egyébként a film miatt is. Borzasztó vagy, ugye tudod?

-Te is. – vágta rá egyből.

-Jó, inkább hagyjuk ezt. Ha úgy gondolod, lent leszünk. – álltam fel és viharoztam ki a szobából. Így annyira nem nehéz eljátszani a többiek előtt, hogy egyébként mi utáljuk egymást. Mostanában csak szimplán túl közel kerültünk egymáshoz, amit még egyelőre együnk sem tud úgy kezelni ahogy.

Ismét csatlakoztam a többiekhez, akik kérdőn néztek rám. Fejemet megrázva hagytam annyiban a dolgot.