Killer Duo

28.

Reggel Bucky mocorgására keltem.

-Mondtam, hogy elférünk. – fordultam át a másik oldalamra, hogy szembe legyek vele.

-Igazad volt. – adott egy puszit a számra–Viszont lassan el kéne kezdeni készülődni, mert el fogunk késni. – simított ki egy tincset az arcomból.

-Mondjuk azt, hogy te beteg lettél, én meg eltörtem a lábam. – vontam meg a vállam.

-Aha és akkor utána meg hat hétig egyedül menjek? Biztos, hogy nem. – rázta meg a fejét.

-De nem akarok felkelni. – húztam magamra még jobban a takarót, de egyik felét Buckynak adtam.

-Elmegyünk, túl éljük azt az egy órát és utána megyünk a fiamért!

-Ez jól hangzik. – bólogattam.

-Akkor nyomás készülődni!

Tegnapi ruhámat visszavettem, reggeliztünk és elindultunk a terapeutához. Egyre jobban közeledve megint elkapott a rossz érzés, hiába volt mellettem Bucky. A sarkon a férfi kezét megszorítva értem el, hogy rám nézzen. Szorosan magához ölelt és folytattuk az utunkat.

-Mr.Barnes, hogy aludt az éjszaka folyamán? Többet sikerült?

-Ami azt illeti, nyolc órát biztos, hogy aludtam.

-És ez, hogy sikerült? – örült meg Raynort.

-Egy kedves barátom nálam töltötte az éjszakát.

-Többször legyen magával ez a barát. Jó hatással van magára. – ajkaimat összepréselve nyomtam el magamban a nevetésemet. Még, hogy én jó hatással Barnesra. Azért valljuk be, erős túlzás. Bár Brian lehet nagyobb hatással van rá már most.

-Carter maga?

-Jól aludtam. Estére nagyon fáradt lettem, lehet ez is közre játszott. – vontam meg a vállam.

-Hát ez szuper. Mindketten végig aludták az éjszakát. Carter, magát fárasszák le és akkor mindig fog tudni aludni. – bólogatott mosolyogva. Néha ijesztő a nő.

Enyhe mosolyt eresztve kuporodtam össze, hiszen itt bent nincs olyan jó idő, plusz kint is elkezdett fújni a szél, ezáltal a huzat bejárata az egész helyiséget, különösen az én oldalamon.

-Doki van egy takarója, vagy plédje?–fordította fejét Barnes a nő irányába.

-Persze, hozok magamnak is. – sietve futott ki a folyosóra. Barnes hozzám közelebb csúszva adott egy csókot, majd gyorsan vissza is ment a helyére, nehogy betoppanjon a doki.

-Itt is vannak, viszont csak kettőt találtam. Nem probléma, ha osztoznak? – adta oda Barnesnak a nagy, bundás fehér takarót. Fejemet megrázva válaszoltam és Buck mellé kuporodva, szorosan hozzábújtam.

-Azt hiszem beteg leszek. – suttogtam magam elé. Raynort ismét kiment, hogy a klímát átkapcsolja és a hideg helyett meleg levegőt fújjon.

-Csak nem. – húzta el a száját Bucky–Otthon majd csinálok neked teát, meg Jasonnek is. – simította meg az arcom. Meleg tenyerének érintésétől, még jobban kirázott a hideg. A terápiát folytatva, koncentráltam arra, hogy mit beszélünk, hátha „elfelejtem”, hogy fázok.

-Carter itt van velünk?

-Persze. – bólogattam hevesen – Csak próbálok nem fázni. – húztam kínos mosolyra számat. Bucky derekamat átkarolva húzott magához, míg másik kezét combomon pihentette. Ezt a doki nem láthatta, hiszen Barnes teljes mértékben bebugyolált a paplannal, hogy biztosan ne fázzak.