Killer Duo

26.

A másnapunk ismét kaotikus volt. John és a kis csillagocskája megint bekavartak így ugrott a tervünk. Buckynak és nekem van egy ismerősünk Isaiha, aki tulajdonképpen az első szuperkatona volt. Ő bizonyos okok miatt nem vállalta az Amerika Kapitány szerepet. Hárman látogattuk meg Mr.Bradleyt.

-Barnes, Carter! – bólintott, ahogy beléptünk a házba. Még gyerek koromban találkoztam az úrral, azóta viszont semmit nem hallottam felőle, egészen máig. Az álláspontját még mindig tartja erről az egész helyzetről, tehát semmit sem változott.
Nem sok időt töltöttünk Isaiah-nál, mivel nem volt túl boldog, amiért mentünk. Az utcán persze összevesztünk, mindhármunknak más volt a véleménye és egyikünk sem akarta elfogadni a másikét. Egy rendőrautó állt meg mellettünk. Én ekkor már sejtettem, mi lesz a vége. Engem és Barnest beviszik, mivel nem jelentünk meg Dr.Raynortnál.
Ez pontosan így is történt, csak nem a doki irodájába, hanem a kihallgató szobába vittek minket. Miután ezt letudtuk, mehettünk Dr.Raynorthoz. Ez a John vagy követ minket, vagy csak teljesen véletlenül van mindig ott, ahol mi is. Idegesen rántottam ki a kezem az engem vezető rendőr karjaiból és már épp elterveztem, hogy egy szép jobbost adok Johnnak. Esküszöm, egy hajszálon múlt, hogy végre hajtsam a tervemet, de Raynort elém ugrott. Na meg persze Sam is lefogott. Legalább Bucky örömmel nézte volna végig. Raynort Samet is behívta utánunk. Hárman egymás mellett ülve bámultunk. Legalábbis én és Bucky biztos. Dühösen néztem a nőt, aki egy nagy sóhajt véve tette fel az első kérdését.

-Gyerünk, mondják el egyesével ami bántja önöket. Kezdjük magával Sam. Úgy érzem maga beszédesebb.

Samnek igazából csak annyi volt a baja, hogy mi nem tudjuk elfogadni a döntését.

-Barnes, maga jön.

-Odaadta a pajzsot. Azt ő kapta, hogy legyen a következő Amerika Kapitány.–forgatta meg a szemeit Bucky.

-Carter!

-Ugyanez. Odaadta apa pajzsát. Semmi kézzel fogható dolog nincs ami a családomra emlékeztetne. Mindenkit elveszítettem, akivel szoros már szinte családi kapcsolatban álltam. Te pedig képes voltál odaadni az államnak!–fordultam mérgesen Sam felé.

Felállva mentem ki a helyiségből és a mosdó felé vettem az irányt. Arcomat hideg vízzel megmostam. A tükörbe nézve nem láttam semmi mást, csak egy lelkileg roncs embert. Rossz volt így látni magamat. Szemeimet lecsukva támaszkodtam meg a csap szélén. Ismét apa, anya és Tony. Akárhányszor becsukom a szemem látom a haláluk napját. Csak ezt. Semmi mást, pedig annyi minden szebb és jobb történt...
Pár perc után visszamentem, de akkor már Sam várt kint.

-Menj fel az irodába. Ott van Bucky is.

Szuper, újabb óra a dokival. Felvonszoltam magam a második emeletre. Direkt a lépcsőn mentem, hogy ígyis húzzam az időt. A kanapéra levágódva döntöttem hátra a fejem. Buckynak nyugodt volt a hangja. Minden egyes kérdésre válaszolt, amit a doki feltett neki. Nem kertelt, vagy dadogott. Nagyon jól tudja, hogyha szomorú vagy ideges vagyok akkor csakis ő tudott/tud megnyugtatni. Elég volt csak beszélnie. Nem figyeltem, miről van szó, csak csukott szemmel hallgattam a mellettem ülőt.

-Ms.Carter! – és ekkor eltört a mécses ismét. Másodpercek alatt lejátszódott minden magam előtt. Az összes rokonom halála. A nap amikor mindenkit elvesztettem. Hirtelen felállva indultam meg az ajtó felé.

-Bocs doki, megvigasztalnám a hölgyet, ha nem probléma. – dőlt előre Barnes csuklómat megfogva.

-Erre kíváncsi leszek. – sóhajtott Dr.Raynort – Sok szerencsét Mr.Barnes. – biccentett az ajtót becsukva.

-Nézz a szemembe Vdova! – kezeivel óvatosan megfogta arcom – Mondj el mindent ami bánt. Hagyd, hogy segítsek.–simított végig arcom vonalán hüvelykujjával.

Ott álltunk a szoba közepén és mindent elpanaszoltam neki. John létezése eléggé bosszantott, be kell, hogy valljam. Oké, nem tehet semmiről, de azért változtathatna a stílusán és a hozzáállásán. Jól esett, hogy mindent elmondhattam Buckynak. Sokkal nyitottabb vagyok, mint ahogy azt a doki hiszi. Az, hogy előtte jóval kevesebbet jártatom a számat, az nem azt jelenti, hogy nem szokásom beszélni. Csak vele nem.

-Vdova! – bólintott Barnes átölelve.

-Soldat! – ültem vissza a kanapéra.

Barnes szólt Raynortnak, hogy sikerült megvigasztalnia és folytathatjuk a beszélgetést. Elnézést kérve a dokitól húztam meg magam a kanapé szélén. Mrs. Raynort még mindig abban a tudatban él, hogy Buck és én soha nem találkoztunk egymással, ezért meg van lepődve, hogy mindketten többet beszélünk az átlagosnál.

-Magának volt valaha társa, Barnes?

-Sok. De csak egy volt igazán a társam, akit úgyis tudtam kezelni. – köszörülte meg a torkát, mire már én is figyeltem.

-És mi történt vele?

-Összevesztünk, kibékültünk, ellenségek lettünk, majd ismét társak.

-Carter, magának?

-Nagyrészt egyedül dolgoztam és dolgozok. Viszont még a HYDRAnál volt egy társam. Igazából egy egész csapat, de mi voltunk a vezetők. Ő volt az egyetlen társam.

-Na és vele mi a helyzet?

-Ellenségek lettünk, egy béna vita miatt, életem szerelme volt, aztán valahogy megint egymás segítségét kértük és azóta azt hiszem jóban vagyunk.

-Gondolom neveket úgysem fognak mondani, szóval...volt már kapcsolatuk?–döntötte oldalra a fejét.

-A majdnem az megfelelő válasz?–kérdeztem egyből vissza – Vagy, hogy közel voltunk egymáshoz, csak nem volt kimondva, hogy egy pár vagyunk?

-Számít. – bólintott mosolyogva Raynort. Hülye lett volna nemet mondani, akkor megint csendben ültünk volna egymást bámulva.

-Akkor igen. – mondtuk egyszerre Buckyval.

-Elnézést doktornő, lent várják önt. – lépett be egy öltönyös fazon az ajtón.

-Máris? – kapott a fejéhez – Magukat most elengedem, következő alkalommal találkozunk. – fogta magát és ott is hagyott minket.

-Menjünk hozzám. Szeretném, ha velem lennél.

-Nem akarok még én is a terhedre lenni.–hajtottam le a fejem, na meg már meg kéne látogatom a kis lurkót is. Hiányzik nagyon.

-Épp ellenkezőleg Carter. Te bármikor jöhetsz hozzám. – mosolygott aranyosan –Csak hát...ágy híján egy matracom van. De megoldjuk! Én alszok majd a földön.

-Hé Barnes, nyugi van már. – nevettem el magam – Megoldjuk. Cuccom úgysincs.–tettem szét a kezem.

-Jól van. – válaszolt nyugodtabban.