Killer Duo

21.

Nehezen viselem azt, hogy Bucky elporladt. Szerencsére apa megmaradt és mindennap imádkozom azért, hogy Tony is egyszer csak megjelenjen itthon. Már számolni sem tudom mennyi idő telt el a csettintés óta. Natasha, Banner, apa és én vagyunk a bázison. Mordály megszokott minket látogatni, de ő is nagyon ramatyul van.
Mostanában egyre rosszabbak a reggeleim. A WC látogatásával kezdődik mindig. Aztán szédülés és hab a tortán a görcs. Sejtem az okát, de még nem mertem beszélni Bannerrel.

-Natasha, eljössz velem gyógyszertárba?–mentem a nappaliba, ahol ott ült még apa és Banner is.

-Baj van? – nézett rám azonnal a vörös. Számat elhúzva ácsingóztam előtte. Nem akartam, hogy apa megtudja. Majd ha beigazolódik a sejtésem, akkor elmondom neki.

Már hazajöttünk a patikából és most várunk. Natasha is feszülten fürkészi az előttünk heverő tesztet.

-Most már nézzük meg!
Lassan felfordítva, fél szemmel néztem csak rá. Két csík.

-Terhes vagyok! – néztem nagy szemekkel a mellettem ülőre. Könnyeim is utat törtek miközben szoros ölelésbe vont Natasha.

-Név ötletek? – bombázott egyből.

-James vagy Jason Brian Barnes. De azt mondta, hogy nem szeretné ha a gyereke is James lenne.

-Nekem igazából mindkettő változat tetszik. És ha lány lesz?

-Margaret Carter-Barnes. Ebből viszont nem engedek. Ezt neki is megmondtam és tetszett neki. – mosolyodtam el, ahogy visszaemlékeztem arra a beszélgetésünkre.

-Mikor mondod el apukádnak?

-Először Bannerrel beszélek. Aztán apával keresünk majd egy eldugottabb kórházat.

-Én tudok egy jót. New York szélen van, már majdnem Long Beach-en. Az megbízható.

-Köszönöm! Köszönök mindent Natasha!–átölelve a lányt mentünk ki a szobából. A tesztet zsebembe csúsztatva mentem a laborba Bannerhez.

                                   ✪⧗

Borzasztó gyorsan teltek a hónapok. Egyik napról a másikra már lehajolni sem tudtam akkora volt a pocakom. Valahogy éreztem, hogy kisfiam lesz, de természetesen a többiek is állást foglaltak, bár mindenki azt várta, hogy egészséges legyen a csöppség. Már csak Barnes és Tony hiányzott. Ők ketten mindig tartották bennem a lelket és most egyedül vagyok. Persze apu itt van és hiába olyan mintha barátok lennénk, azért mégis más.

-Apa! – battyogtam át hozzá könnyes szemeimet megtörölve.

-Mi baj Édesem? – tette le könyvét és azonnal ölelésre tárta karjait.

-Hiányoznak! – szipogtam mellkasához fúrva fejem.

-Mindenkinek. – húzott magához és egy puszit nyomott homlokomra.

-Te örülsz?

-Már hogy ne örülnék! Az egy szem lányomnak babája lesz és nem mellesleg a legjobb barátomtól.

-De ez nem zavar téged? Már mint, tudod amit meséltetek meg te is meséltél, hogy Bucky milyen volt.

-Nem zavar. Tudom, hogy megváltozott és amúgy is, fogadni merek, hogy senkit nem szeretett úgy, mint téged. Erre a pocakodban lévő kis lurkó a bizonyíték.

-Soha nem hallottalak még így beszélni Bucky-ról. – pillantott apára. Én tényleg nem gondoltam, hogy ő ezt továbbra is támogatja. Teljesen abban a tudatban éltem, hogy majd nagy veszekedés lesz ebből, mert, hogy ő az aki csak védeni akar engem, mert pontosan tudja milyen a barátja.

-Szeretném ha majd ott lennél mellettem.

-Ott leszek!

✪⧗

Végül csak apa jött velem. Ma van a nagy nap. Ma fog megszületni a kisfiam. Mint utólag kiderült tényleg fiú lesz. Csak apa kételkedett ebben, mikor mondtam neki, hogy nekem már pedig fiam lesz. Egyszerűen éreztem. A nevek közül apukám sem tudott dönteni, így az végleg rám maradt. Úgy voltam vele, majd szülés után, mikor kérdezik, akkor döntök és a szívemre hallgatok.

Pár óra szenvedés után megszületett a kis lurkó, Jason Brian Barnes. Olyan apró volt kezeim között, hogy féltem megfogni. Ártatlan kis törékeny testét magamhoz fogva néztem fel apára. Akárcsak nekem, neki is ott csillogott a könny a szemébe.

-Látod apa, ezt váltja ki belőlem a legjobb barátod. – néztem mosolyogva rá.

-Tudom Kicsim, tudom. – bólogatott.

Természetesen átadtam neki a kicsit. Ez a pillanat minden szenvedést megért. Az, hogy láthatom apukámat a gyermekemmel a kezében. Mindent megér. Egy pillanatra elszomorodtam, hogy anya már nem tehet így és tanácsokat sem tudok majd kérni tőle.

⏰️BIG TIME SKIP mert Tony érkezik⏰️

Brian a napokban lett egy éves. Mordály rendszeres látogatónk lett. Mindig hozott valami apróságot Brian-nek. Jó volt látni, hogy a többiek ennyire törődnek a kicsivel. És piszok jól esett, amikor esténként visszanyomtak az ágyba és ők mentek visszaaltatni. Szerencsére nem egy hasfájós baba, és nem is kel fel olyan sokszor éjszaka. Bár még nem alussza át őket, de már egyre kevesebbszer ébred meg hajnalok-hajnalán.

-Gyertek srácok, valami óriási fény jön felénk! – kiabált nekünk Mordály. Pepper-aki időközben ide költözött- ijedten nézett rám. Brian-t felvéve mentünk ki a kertbe.
A hatalmas fénycsóva az egész bázis területét beterítette. Aztán ahogy közeledett úgy lassult, majd látható lett a Milánó körvonala. Mordály szeme azonnal felcsillant. Marvel Kapitány kinyitotta az ajtót, ami mögött megpillantottunk egy nagyon rossz állapotban lévő Tony-t és egy Nebulat. Úgy látszik ő életben maradt az őrzők közül meg Mordály. Apu és Rhodey segített Tonynak leszállni a repülőről. Csontsovány lett, és alig állt a lábán. Ellenben Nebulanak semmi baja sem volt.

-Elment a kölyök. – sírt fel keservesen Tony. Könnyek gyűltek az én szememben is. Brian arcára egy nagy puszit nyomtam és hozzábújtam. Barnes után ő maradt csak nekem.
Tony végig üdvözölt mindenkit, már amennyire tudott. Én háttérbe húzódva álltam meg a fiammal. Nem akartam közelebb menni, mert azért ijesztő volt az a nagy fény amit Carol bocsátott ki. Közben Briannek magyaráztam, hogy most mi történik. Nyilván virág nyelven mondtam el neki, de nagyon okos kisfiú és biztos vagyok benne, hogy minden szavamat megértette.

-Hát te mikor pottyantottál ki egy gyereket?– állt meg előttem Tony, Pepper támogatásával.

-Egy éve. – húztam mosolyra a számat–Borzasztóan hiányoztál Tony.–karoltam át a férfit – Kicsim, köszönj szépen Tonynak, a keresztapukádnak.–néztem fiamra, aki elkezdett integetni a férfinek. Tony átölelte Brian-t és egy puszit nyomott arcára.

Elnézést a hosszabb kihagyásért. Lassan fordulunk az utolsó, célegyenes előtti kanyarra!!!
Remélem tetszett nektek ez a rész. Hamar hozom a következőt ;)
Legyen szép napotok!