Killer Duo

20.

A napok és hetek csak úgy teltek. Nagy csend és nyugodtság jellemezte az elmúlt időt. Senki nem veszekedett a másikkal, Stark és apa is békések voltak. Na meg mi is Barnes-szal. Leginkább Peter volt az, aki színt hozott napajainkba. Nem mondom, hogy unatkoztunk, de érezni lehetett, hogy valami közeleg. Valami nagy, aminek nagyon nem lesz jó vége. Nem tetszett a nyugalom. Tudtam, hogy valami be fog következni. Ezt senkinek nem mondtam, hiszen mindenki annyira élvezte, hogy szabad. Clint ismét a családjával töltötte idejét. A bázison csak páran voltunk. Tony Pepperrel lakást, illetve házat néztek. Egy aranyos erdő széli faházra esett a választásuk. Apa Brooklynba költözött, a régi szép emlékek újjáélesztése miatt. Wanda, Vízió, Natasha, Sam, Barnes és én voltunk az állandó bázis lakók. Rhodey, apa és Tony néha benéztek hozzánk, de nem sokat időztek nálunk. Mindenki talált magának jobb elfoglaltságot, minthogy itt üsse el az idejét. Nekem az aggódás maradt. Az érzés, ami borzasztóan szorította a mellkasomat.

Épp egy csodás csütörtöki napon rontott be hozzánk Bruce. Igaz, nem a legjobb hírekkel. Itt volt az érzés ami annyira zavart már napok, hetek óta. Tudtam, hogy el fog jönni ez is. Nem akartam, de talán ez lenne a sors? Komolyan ilyen béna vég jutna nekünk?

Utálom ezt kimondani, de most tényleg nagy gáz van. Sürgősen el kell mennünk Wakandába, hogy a Vízió fejében lévő elme követ Shuri eltávolítsa, majd Wanda megsemmisítse, hogy Thanos ne kaparinthassa meg. Tony, a kölyök és Dr. Strange az űrben vannak. Ez volt az utolsó információ amit kaptunk róluk. Bannerrel az oldalunkon indultunk meg. A Quinjet-be beszállva apa vezetésével indultunk az országba. Clint véglegesen a családjával van. Ő nem tart velünk. Natasha, Bruce, Rhodey, Sam, Wanda-Vízió páros, apa, Bucky és én indultunk útnak.

T’Challa már várt minket a palota előtt. Shuri és a Dora Milaje teljesen fel voltak fegyverkezve. Talán ők tudták mire kell számítanunk. Én teljesen elvesztem. Bárki bármit kérdezett csak makogtam. Nem tudom mi történt velem. Az út alatt Barnes végig velem volt. Ekkor elmertem neki mondani azt a rossz érzést. Természetesen megnyugtatott, hogy úgysem lesz semmi baj és minden jól fog sikerülni. Bíztam benne, de mégsem tudtam ezt elhinni. Valahogy nem úgy álltunk, hogy ebből mi jöjjünk ki győztesen. Igaz, azt sem tudtuk mi fog ránk várni.

A zseni bagázs a palotába ment és neki álltak a kő eltávolításának. Bruce küzdött Hulkkal, aki nem nagyon akart előjönni, pedig igen nagy szükségünk lett volna rá. Egyre több űrhajó csapódott be az ország burka köré. Hatalmas sereg gyűlt össze az egyik oldalon. Késemet zsebembe téve szorítottam rá a fegyveremre. Láthatólag hasonló arányban voltunk, de nem tudtuk az erejüket felmérni.

Miután a király parancsára megnyitottak egy szakaszt, megkezdődött a mészárlás. De szó szerint. Az űrlények csak úgy hullottak a földre, majd később Thor is megérkezett egy mosómedvével és egy fával az oldalán. Szemöldökömet ráncolva néztem a mosómedvét, ahogy hozzám és Barnes felé igyekezett.

-Mennyiért adod a kezed? – bökött Bucky vibránium kezére.

-Nem eladó!

-És ő? – pillantott végig rajtam. Konkrétan az űrig ment a szemöldököm.

-Felejtsd el haver! – rázta meg a fejét.

Az állat kacsintva húzta fel fegyverét és kezdte el lőni az ellenséget. Nagy szemekkel tettem én is ugyanezt.
Kezdtem egyre idegesebb lenni és éreztem, hogy az erőm ki fog törni belőlem. A HYDRA megáldott egy olyan képességgel, hogyha nagyon dühös vagyok akkor tudok lökés hullámokat csinálni. Ennek az ereje a dühöm nagyságától függ. Irányítani nem tudom, hiszen talán egyszer ha elő tudtam ezt hozni. Most viszont tényleg azt érzem, bármikor kitörhet belőlem, akárcsak egy vulkán.

-Carter ne húzd fel magad! – futott el mellettem Barnes. Igen, ő az egyetlen aki tudja, hogy van ez a képességem. Szememet megforgatva siettem Natasha segítségére.

Igazából nem tudom mennyire álltunk jól. Én azt éreztem, hogy közeledünk a végéhez. Ismét Barnes mellett voltam, amikor egy nagy lila izé jelent meg. Thor persze tájékoztatott minket, hogy ez Thanos. Már csak a Vízió fejében lévő elme kő kellett neki.

-Wanda mit keres itt? – néztem Buckyra, ahogy megláttam a lányt és Víziót.

-Nem tudom, de ennek nem lesz jó vége.–sóhajtott egy nagyot.

-Bucky rossz érzésem van. – rágtam szám szélét.

-Nem lesz semmi baj Carter! Gyere ide!–kezeit kitárva öleltem át amilyen szorosan csak tudtam.

-Szeretlek Barnes! – motyogtam mellkasába.

-Én is szeretlek Carter! – tolt el magától, de csak annyira, hogy egy csókot tudjon adni.

Thor Thanos szívébe tolta pöröjét, de sikertelenül. Thanos mondott valamit Thornak, aztán csettintett. Sam a szemem láttára porladt szét. Buckyhoz sietve öleltem át. Egy utolsó csókot váltva, kezeim közt lett ő is por. Körbe nézve láttam, ahogy még több barátom válik porrá. Bruce, Natasha és apa rohantak felém. A földön összekuporodva bőgtem. Thor a mosómedvéhez igyekezett, miután feleszmélt, mi is történt.

Vízió, Wanda, Sam, T’Challa, Shuri, a fa srác. Hűlt helyük volt, csak a por amivé váltak. Thor a macival és Rhodey-val hozzánk jöttek. Apa szorosan ölelt magához. Ő volt az egyetlen aki tudott a kapcsolatunkról, és azt hiszem nagyon is jól tudja milyen, ha az ember elveszíti a párját.

-Szerintem menjünk haza. – az ezredessel mindenki egyet értett.

A repülőben szokásosan hátra ültem. Vágytam a magányra, de mégsem. Vártam, hogy Bucky mikor ül mellém, és mondja a béna ezer éves vicceit, csak, hogy nevetni lásson. Ő viszont nem volt itt. Elment, kész. Kitudja mikor fog visszajönni, már ha egyáltalán ez lehetséges lesz valahogy.

✪⧗

A bázison egyből a szobámba mentem. Lefürödtem, majd Bucky pulóverébe bújtam. Az ágyamon ülve bámultam ki a hatalmas ablakon, ami szinte akkora volt, mint az egész fal. Törökülésben, ölemben lévő kezemet piszkáltam. Lassan, de utat engedtem könnyeimnek. A sós könnycseppek egyesével gördültek végig arcomon, majd az ölemben levő kezemre hulltak. Egyedül maradtam, a társam, a párom nélkül.