Killer Duo

10.

Nos, már itt is van karácsony első napja. Illetve szenteste napja. Kinek mi. Tavaly ilyenkor otthon fetrengtem és próbáltam valahogy feltalálni magam. Persze nem sikerült, úgyhogy egy esti sétára indultam.

Idén ez most teljesen más. Itt vannak a többiek, együtt vagyunk, ajándékozunk, filmezünk és természetesen hülyéskedünk.

Az ebédet Tony nem engedte, hogy mi lányok főzzük meg, ezért rendeltünk. Legalább nem kell annyit mosogatni. Lázasan készülődtünk a lányokkal, mindezt valószínű feleslegesen, mert a fiúk úgysem fogják magukat kicsípni, Natasha állítása szerint. Én ismét azt a fekete ruhát vettem fel, amit Bucky bulijára is. Natasha egy királykék ruhát, Wanda pedig egy tűz vöröset. Gyönyörűen néztek ki mindketten. Sminket most nem tettünk fel, legalábbis nem olyan sokat, csak alapozót meg ilyenek. Még mindig nem vagyok otthon ebben a témában. Öregnek gondolom magam én ezekhez.

Egyszerre mentünk a konyhába a lányokkal, ahol először csak Bruce és apa ült, szerencsére ingben.

-Azta, de gyönyörűek vagytok. – tátotta el száját apa.

-Ti sem panaszkodhattok. – ültünk le.

Nem sokkal később Bucky is megérkezett, aki egy picit feszültnek tűnt. Gondoltam nem kérdezek rá mindenki előtt, maximum majd ha nem figyelnek ilyen árgus szemekkel a többiek. Később Stark is megérkezett Pepperrel. A vacsoránkat elfogyasztva beszélgettünk még egy kicsit, majd lassan a nappaliba mentünk és leültünk a karácsonyfa köré. Elsőként Tony adta át az ajándékát mindenkinek, és így sorban. Én direkt a végére szerettem volna maradni, hiszen én nem vagyok itt olyan régóta, ezért úgy gondoltam így tisztességes.

Izgatottan fogtam az első dobozt a kezembe. Tony és Pepper felé fordultam. Először Peppnek adtam oda a fülbevalókat, amit szinte az utolsó utáni pillanatban sikerült beszereznem. Tony a vasemberes pulóvert egyből fel is vette és csodálva nézte a képet, amit ő még nem látott. Természetesen helyet kapott a polcon. Natasha mosolyogva fordult felém, ahogy kibontotta ajándékát. Nem egy ölelkezős típus, de most megölelt.
Brucenak átnyújtva az apró dobozt vártam reakcióját. Azonnal fel is vette és boldogan mutatta körbe mindenkinek.
Clintnek a hatalmas dobozokat átadva hangsúlyoztam ki, hogy nagyon vigyázzon a legkisebb dobozra, hiszen egy nagyon értékes tárgy van benne, a felesége számára.
Wanda és Vízió következett a sorban. Ők is nagyon örültek az ajándéknak.
Peter, akár egy kisgyerek (hisz az is) úgy tépte le a csomagolást a hatalmas dobozról. Meglátva mit kapott, felém sietve ölelt át. Már csak apa és Buck maradt hátra. Mindenképpen őket szerettem volna a végére hagyni. Viszont azt nem tudtam eldönteni, hogy kinek adjam először.

-Kapitány! – fordultam apa felé – Boldog karácsonyt! – nyújtottam át a dobozt. Igazából az ő reakcióját vártam a legjobban. Hiszen mégis csak az apukám és egy személyes tárgyat készítettem neki. A kis doboz tetejét levéve vette kezei közé az ékszert. Egy apró medál lógott le a láncról, amit alaposan megnézett. Hármunk neve szerepelt rajta a másik oldalán pedig egy közös kép rólunk, amit úgy szerkesztettem össze.

-Ez...ez valami...a legjobb ajándék amit valaha kaphattam. – azonnal felvette az ékszert és úgy ölelt át – Nagyon köszönöm Kicsim. – suttogta a fülembe. Mosolyogva váltam el tőle és fordultam végül Bucky felé.

-Barnes!

-Carter! – lépett előre egyet.

-Tudod mennyire szeretlek és, hogy mennyire ismerlek, ezért ezt a csodás ajándékot kapod tőlem. – adtam a kezébe a pulóvert.

-Ez komoly? – nevetett fel.

-Nem tetszik? – biggyesztettem le ajkam.

-A kedvencem. – szólalt meg miután megtalálta rá a tökéletes szót és a tökéletes hanglejtést.

-Vedd fel! – ugrándoztam, mint egy kisgyerek. Nagyot sóhajtva bújt bele az anyagba és úgy ölelt át.

✪⧗

Szuper jól teltek az ünnepek. Bulikból sem volt hiány, köszönhetően a mi, egyetlen, csodálatos Tony Starkunknak. Én kimondottan visszafogtam magam, hiszen egyáltalán nem voltam bulizós hangulatban. Az előző évekhez képest most társaságban voltam és szerintem ez egy kicsit megérintett. Nem nagyon voltam hozzá szokva, hogy ennyi ember van körülöttem az ünnepek alatt ezért próbáltam mindig távolabb állni a többiektől. Leginkább a szobámban ültem vagy elmentem sétálni. Ezek a séták általában egész naposra sikeredtek.

Újév első hete után mi ismét megkezdtük az edzéseinket. Kimondva kimondatlanul, de vártam már ezt a pillanatot. Ilyenkor apa szokott minket párba állítani és végre arra került a sor, hogy vele legyek egy párban. A ringben kezdtünk, ahol egyáltalán nem kíméltem és ő sem engem. Még a többiek is abbahagyták a saját tevékenységüket és minket figyeltek, ahogy apát elkalapálom. Kishíján.

Húsz perc után apa jelzett, hogy mostmár elég volt, mert ő teljesen elfáradt. Elégedett mosollyal nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem.

-Túl jó géneket örököltél. – törölte meg homlokát – Ti végig minket néztetek?–fordult a csapat felé, akik tátott szájjal bólogattak. Na jó, Tony és Bucky csak szimplán bólogatott. Ők tudják a múltam teljesen.

-Még Thornak sem sikerült így harcolni a Kapitánnyal. Hogy csináltad? – szólalt meg Wanda. Pont ő aki tud olvasni az emberek fejében. Bár mondjuk ez nálam nem működik, de azért próbálkozhat – És miért nem tudok olvasni a fejedben? – jött a következő kérdés.

Nevetve ráztam meg a fejem és kiléptem a ringből.

-Genetika. – vontam vállat lazán.

„Genetika, mi?” – vonta fel a szemöldökét Tony.

„Persze, meg tudomány.”

-Mr.Stark, Ms.Carter, látogatóik érkeztek.–hallottuk meg Jarvis gépi hangját. Tonyval összehúzott szemekkel néztünk egymásra.

„Valami nem okés.” – értettünk egyet.

A bejárat felé, Tony felkapta a páncélját, nekem meg egy kést nyomott a kezembe. Pont Barnes kését, amit tőlem kapott. Tony lassan kinyitva az ajtót állt készenlétben, ekkor viszont megjelent az illető. Azaz Parker, May és Happy. Starkkal egymásra nézve fújtuk ki az eddig bent tartott levegőt.

-Máskor hivatalosan gyertek. Épp ki akartunk nyiffantani titeket. – forgattam meg a kést kezem között és visszaindultam a terembe.