Killer Duo

7.

Még előtte gyorsan ittam egy pohár vizet a konyhában, majd végleg lefelé, a labor felé vettem az utam. A lift helyett inkább a lépcsőt választottam, ami a fizikai állapotomat tekintve, nem biztos, hogy jó ötlet volt. Félúton egy pihenőt tartva, inkább beszálltam a liftbe. Tipikus tükrös liftünk van. Beállva inkább becsuktam a szemem, hogy ne is lássam magam. Szörnyen néztem ki. Az amúgy sem szép arcom, most még csúnyább. Ahogy jelzett a felvonó, nagyot sóhajtva léptem ki belőle.

A laborban Tonynak elpanaszoltam mindent, majd ő is megnézte az oldalam. Egyre csúnyább volt, viszont kevésbé annyira fájt.

-Nincs véletlen valami gyógyító dolog abban az izében amit kaptál? – bámulta a gépeket. Igazán szakszavakat használt.

-Tudtommal nincs. – rántottam meg a vállam.

-Akkor ezt egy módon deríthetjük ki.–bánatosan és talán bocsánat kérően nézett rám – Jarvis, küld le a teles nem barátunkat. – nagy szemekkel néztem Tonyra, de a becenév hallatán elmosolyodtam. Ha ez kell ahhoz, hogy ne most purcanjak ki, hát legyen.

-Na végre! – kiáltott fel Tony – Azt hittem útközben befagyasztottak. – indult el Bucky felé, míg én jól szórakoztam barátom beszólásán.

-Csak Steve agymosást tartott. – nézett felém látványosan. Oldalra döntve a fejem pislogtam rá, mint egy ártatlan kislány, aki tényleg semmi rosszat nem tett.

-Megérdemelted. – ültette le Tony.

A HYDRA Barnest és engem a legtöbbször egy csapatba tett. Okuk megvolt, hiszen mi voltunk a jobbkezük. Akkoriban úgy ahogy, de sikerült a közös munka a férfivel. Csak ne lettek volna érzéseink. Azt hiszem most már leginkább ezért a cseszett érzésért utáljuk egymást. Akárhová mentünk a csapattal, amit természetesen mi vezettünk, mindig valami eldugott helyen húztuk meg magunkat éjszakára. Barnes vállalta az őrködést és bármit megtett, csak nekem ne legyen bajom. Nappal én és Cenny gyűjtöttük az információt. Aztán az egyik akciónkban én voltam a befejező/tisztázó ember. Ezzel igazából semmi baj nem volt, hiszen előtte is volt már ilyen, csak akkor a HYDRA „nem dicsért meg” érte. Hollandiában, egy a tengerhez közeli kisvárosban volt a célpontunk. Mi tökéletesen véghez vittük a feladatot és végül én hurcoltam be az embert a bázisra. Ekkor a HYDRA, mintha valami királynő lennék, úgy istenített és persze Barnest lecseszték. Próbáltam megvédeni, de nem sikerült. Azóta egyre jobban mélyrepülésben volt a kapcsolatunk.

-Figyelj már! – bökött meg Tony.

-Bocsi, figyelek. – ráztam meg a fejem.

-Szóval, vettem mindkettőtöktől vért és az egy pár napba bele fog telni, amíg sikerül rájönnöm, hogy milyen anyagok vannak benne. A tiéd teljesen más lesz, illetve gondolom, – fordult felém – lehet a kettő szer nincsen jó barátságban egymással, aztán csak színezik az oldalad, miközben gyógyulsz. – bökött az említett testrészem felé.

Szomorúan bólintva ültem volna fel, de Stark visszanyomott.

-Itt maradtok mindketten. És lehetőleg ne nyírjátok ki egymást! – ezzel a mondatával el is indult az ajtó felé.

-Majd téged fogunk! – kiáltottam még utána, remélve, hogy meghallja.

-Pont, mint régen. – morogta alig hallhatóan a másik ágyon fekvő Barnes.

-Jarvis, kapcsold ki a kamerákat és a hangot se vedd fel a laborban!

-Igenis, Bella. Hang- és videó rögzítés, kikapcsolva.

-Köszi. Ne nézz így. – fordultam Barnes felé– Azt hiszem van mit megbeszélnünk.–tornáztam fel magam ülő helyzetbe.

-Feküdj már vissza. – állt fel és, akárcsak Stark, visszanyomott ő is–Megnézhetem?–fogta meg óvatosan a pólómat. Bólintottam, hogy igen. A látványtól arca elég rendesen eltorzult.