Killer Duo

12.

Egy hét eltelt az ominózus eset óta. Barnes-szal épp készítjük elő a terepet, Pierce megöléséhez. Mivel börtönben van, ezért csak egyetlen egy esélyünk lehet, illetve próbálkozásunk, hiszen ha ezt elrontjuk vége az egésznek. Egy magasabb ház tetejéről kémleljük a terepet. Amíg Barnes megnézi, hogy biztos minden rendben, addig én a távcsöves fegyvert szerelem össze. Tökéletesen be kell állítanom, különben mindkettőnket megtalálnak és akár vissza visznek a HYDRA-hoz. Oh, és amúgy a következő tervem a bázisokat kiiktatni. Erről Barnes még nem tud, és nem is fog. Egy szóval sem fogom neki említeni, sőt még apának és Tonynak sem. Ez az én játszmám. Nekem kell elvégezni!

-Tiszta! Mehet Carter! – jött vissza Barnes. Nagy levegőt véve vártam meg, míg biztosan fején találom Pierce-t. Háromig számoltam és meghúztam a ravaszt. A hangtompítónak köszönhetően csak egy halk pukkanás hallatszott. A golyó nyíl egyenesen repült, egészen addig, amíg el nem érte Pierce fejét. Seperc alatt összepakoltunk és már el is hagytuk a terepet. Ügyeltünk rá, hogy semmi felé nyomot ne hagyjunk. A lépcsőházban a sötétben mentünk le, ezzel is elrejtve magunkat. Ahogy kiértünk felpattantunk Barnes motorjára, majd hazáig meg sem álltunk.

A garázsba lepakolva indultunk fel a szobákhoz. Próbáltunk a lehető leghalkabbak lenni, de amint trappolást hallottam, Buckyt a fürdőbe berántva csuktam be az ajtót. Mutatóujjam szám elé téve jeleztem Buckynak, hogy maradjon csendben.

-Senki nincs kint. – suttogott.

-De. Tony az. Azt hiszem. – tettem fülemet az ajtóra.

-Szóval, most itt fogunk ácsorogni, amíg el nem megy. És mi van, ha pont idejön? Biztosan lebukunk.

-Buck, ha csak egy pillanatra is, de csendbe tudnál maradni, akkor nem fog ide jönni. Nincs benne annyi, hogy ne a saját fürdőjét használja.

-Aha. – bólintott – De akkor is.

-Barnes, az istenért már. – fordultam felé, viszont azzal nem számoltam, hogy ilyen közel lesz. Zavartan léptem volna egyet hátra, ha tudtam volna. Még szerencse, hogy a sötétben nem látta mennyire elvörösödtem. Kezeit derekamra csúsztatva tartott meg.

-Ha nem lennél ennyire haragos, nem esnél hanyatt, tehát, Tony nem jönne ide.

-Utállak Barnes! – néztem rá mérgesen.

-Persze, én is téged Carter. – lassan közelebb hajolva hozzám egy csókot nyomott ajkaimra.

-Barnes, mi utáljuk egymást. – tettem kezeimet mellkasára.

-Így van. – hajolt újra közelebb – Másnak nem kell megtudnia. – döntötte homlokát az enyémnek. Annyira...nem is tudom mi lenne erre a megfelelő szó, de ez most nagyon az volt. Romantikusnak nem mondanám, azok nem mi vagyunk, de mégis egy ilyen sugallat volt mögötte. Természetesen nem bántam, akármennyire is próbáltam ellenkezni, egyszerűen nem tudtam mit tenni ellene. Tudjátok mikor az ember térde beleremeg az egészbe, na most hasonló érzést váltott ki belőlem Barnes. Ismét...

-Mindenki előtt utáljuk egymást, kettesben meg romi van? – húztam mosolyra a szám.

-Nagyon fiatalos vagy, kedves.–csipkelődött velem. Egy utolsó csókot nyomva ajkaimra engedett el, hogy halkan fel tudjunk lopódzni a szobáinkba.

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a folyosón. Halkan kikelve az ágyamból léptem az ajtó elé. Résnyire kinyitva azt, pillantottam meg Barnest, ahogy ide-oda járkál, kezét tarkójára téve.

-Minden rendben? – dugtam ki a fejem. A hirtelen hangtól egy picit megijedt.

-Öhm...persze. – húzta mosolyra a száját. Vagyis valami hasonlóra.